Az erdő mint motívum jó alibi a festészetre – vallja Cseke Szilárd festőművész, aki legújabb, Csend-20 című kiállításával szintén az erdők világába kalauzol, és aki maga is szeret erdőbe járni. – Gyakran nézek ki a műtermem ablakából, hogy lássam a szemközti fákat – mondja a művész, aki azért is vásárolt telket Budaörsön, hogy közel legyen a természethez.
Csekét az erdő, mint téma, amúgy már egyetemista kora óta foglalkoztatja, a mestere, Konkoly Gyula pedig arra tanította, hogy még a természeti témákat is érdemes az absztrakció felől megközelíteni. Cseke szerint egy absztrakt kép ugyanis nem akar a befogadóra semmi konkrétat ráerőltetni, hanem hagyja, hogy a néző szabadon, a saját élményei és fantáziája alapján értelmezze azt. – Egy absztrakt képen mindig van valami nyitottság – vallja Cseke, elvégre az ő alkotásain sem konkrétan felismerhető erdők jelennek meg – mint mondjuk a Normafa egy részlete –, hanem egy képzeletbeli rengeteg, vagy ahogy a művész fogalmaz, „maga az erdő lelke”.
Az absztrakt ábrázolás Cseke szerint továbbá azért is valósághű, hiszen az erdőben járva mi sem vagyunk képesek befogadni a teljes látványt. A művész szerint az erdő éppen ezért hálás téma, hiszen az alkotó örömmel és játékos kedvvel kenheti össze a vásznat, a végeredmény pedig nemcsak természetesnek hat majd, de a műveknek is „nagyobb lesz az aurája”, azaz a képzeletünk a kép határain túlnyúlva tovább rajzolja azokat, másrészt a vásznon a rétegek egymásba csúsztatása és keveredése képes visszaidézni az erdőnek a különös atmoszféráját.
A Csend-20 című kiállítás hatását persze tovább növeli, hogy Cseke ezúttal a természetes színek helyett harsányabbakat használt fel, melyek bár az előző munkáin is feltűntek, azokkal a művész korábban csak kísérletezett. – A képeimbe a színek által fokozatosan lép be a néző – magyarázza az alkotó, akinek a festményeit nézve először magát az erdőt látjuk a vékonyabb és vastagabb fáival, közelebb hajolva viszont már egy festékpacákból álló absztrakt világba jutunk, melynek a fluorzöld, neonsárga és magenta színei ténylegesen is egy másik dimenzióba juttatják a nézőt, aki nem tehet mást, minthogy bevonódik ebbe a szürreális vagy mesebeli világba.
A művész szerint persze a jelen tárlat az erdő témájával a koronavírusra is reflektál, elvégre a covid megjelenése óta az emberek jobban kerülik a társas kapcsolatokat, helyettük inkább a magukba zárkózást és a természethez fordulást választják. – Az idei év amúgy is az elvonulásról és egy meditatív állapotról szól, ezért is lett a kiállításom neve Csend-20 – mondja a művész, aki szerint a képek erős színei ezt az intenzív állapotot jelenítik meg.
Cseke alkotói hozzáállása persze nem új keletű, a tájképfestők közül sokan a realisztikus ábrázolás helyett egy érzékfeletti, olykor szürreális megoldást választanak. Hasonlóval találkozhatunk például Mednyánszky László ködbe vesző erdőképein is, melyeket a múlt századfordulón alkotó mester a Magas-Tátrában vagy a Kárpátalján festett. A 2008-as Tájreneszánsz című kiállításon amúgy Cseke egyik tájképét pont Mednyánszky mellé helyezték, ami a művész számára nagy megtiszteltetés volt, másrészt ekkor vált számára is egyértelművé, hogy az elmúlt másfél száz év alatt mennyire megváltozott a tájképfestészet. Egy másik alkalommal pedig Cseke a magyar tájképfestészet másik századfordulós mesterével, Ferenczy Károllyal került közeli kapcsolatba, mikor is saját stílusában megfestette a művész Dombtetőn című képét.
És bár Csekére kétségkívül nagy hatással vannak a régi mesterek, a művész szerint a kortárs festészetben egyre nagyobb szerepet kap a véletlenszerűség, melyet az utóbbi időben már a nagyközönség is kezd elfogadni. – A véletlennel kapcsolatban nincsenek elvárásaink, azt sosem lehet megunni – vallja a művész, aki ettől függetlenül elismeri, hogy a huszonegyedik században már minden stílusnak megvan a maga létjogosultsága. – Az izmusok ideje lejárt. A kérdés inkább az, hogy a kép megszólít-e, vagy sem.
Infó
Cseke Szilárd: Csend-20
Hegyvidék Galéria (12. kerület, Királyhágó tér 10.) Megtekinthető: november 5-ig.
