Még élni szeretnénk!

Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez – jól sejtik: ezek az Alaptörvény XXI. cikkének szavai. Persze az egészséges környezetről a nagy többségnek a légszennyezés, a vízminőség védelme, a veszélyes hulladékok ártalmatlanítása jut eszébe – egyébként helyesen. Arról viszont még a jelenlegi pandémiás időszakban sem nagyon esik szó, hogy ugyanebbe a körbe tartozik azoknak az intézkedéseknek az összessége, amelyek célja a járvány terjedésének minden lehetséges módon történő megakadályozása. Ez utóbbival kapcsolatban a végrehajtó hatalom folyamatos alkotmánysértésben van.

Valószínűleg Magyarország az utolsó Európában, ahol zsúfolt stadionokban folyhatnak a labdarúgó mérkőzések, mindenütt máshol már régen üresek a lelátók. A legutóbbi Fradi-Újpest rangadón mintegy tizenhatezer ember egymástól néhány centiméterre biztatta harsányan a csapatát, és a szerdai BL-mérkőzésen is több ezren voltak. A többség (legalább is azok, akiket a tv-közvetítés mutatott) betartotta a maszkviselésre vonatkozó előírást, de így is sokezer ember volt összezárva több mint két óráig egy szűk helyen, mindenféle – de legalábbis hatékony – szociális távolságtartás nélkül.

Nem hiszem, hogy találnék akárcsak egy olyan lelkiismeretes egészségügyi szakembert, aki ne volna tudatában annak, hogy egy ilyen rendezvény a járvány terjedésének melegágya. Az ott szurkoló sokezer embert ez nyilván nem aggasztja, mert vagy semmibe veszik a veszélyt, vagy eleve egy másik vírussal, a tudománytalan tagadás vírusával fertőzöttek. Ők többségükben „megússzák”, köszönhetően fiatal koruknak és jó fizikai állapotuknak (lásd még „Fradi-ultrák”). Esetükben a fertőzés többnyire tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel lezajlik. De ha csak a mostani adatokból számítható csaknem 2 körüli reprodukciós rátát vesszük figyelembe, akkor több tízezer további fertőzöttel lehet számolni, akiknek jelentős része – mint jómagam is – a kifejezetten veszélyeztetett korcsoportba tartozik, és akiknek ez a „buli” az életébe kerülhet.

Azt hiszem, mindenki tudja – határainkon belül és kívül – hogy ez csak abban az országban lehetséges, amelyben a kormányfő kedvenc sportja a foci, és ahol ez nem az ő magánügye. Minden más esetben a közönséget már régen kitiltották volna a meccsekről, ahogy ezt egész Európa tette. A félreértések elkerülése végett: semmi bajom a focival, sőt. De azt gondolom, a telt házas meccseket az életveszéllyel összevetve nem az előbbieknek kellene nyerni. És ilyenkor sajnálom, hogy a mostani vezetőnk nem más kedvenc sportágat választott – mint pl. a sakkot, amire már volt példa zaklatott történelmünkben.

Elborzasztó, hogy még a járvány kezelése is a Fidesz politikai áldozatává lesz, és a szakmai érveknek már alig van helyük. Jól látható, hogy azok a szakemberek, akik őszinte szakmai véleményüket osztották meg a közösséggel – mint pl. az a pécsi virológus professzor, aki azt találta mondani, hogy „gyorsvonatként száguldunk a szakadék felé” –, eltűnnek a nyilvánosság elől, önkéntes vagy nem is annyira önkéntes hallgatásba burkolódzva. Ez a politika egyébként – mint már annyiszor – még következetlen is. Kormánypárti politikusok számtalanszor bújtak már a „Nemzeti Konzultáció” szoknyája mögé, mondván, hogy megkérdezték „az embereket”, és ők így döntöttek.

Ez utóbbi kapitális hazugság. Ugyanis a Nemzeti Konzultáció első kérdésében kilenc intézkedés közül lehetett választani. A közzétett eredmények szerint a konzultációs ívet visszaküldők – állítólag mintegy egymillió-nyolcszázezer ember – 79 (!) százaléka támogatta a rendezvények korlátozását, ugyanannyian, mint a határok lezárását. És a határok már csaknem két hónapja zárva vannak… A rendezvények korlátozása a második legtöbb szavazatot kapta, a maszkviselés mögött.

Szóval azt kérném – talán sok kortársam nevében is –, hogy a kormány hozza meg azokat az intézkedéseket is, amelyek szavazóbázisa egy része előtt talán nem lesznek annyira népszerűek, de szakmailag indokoltak, és nem mennek szembe azzal sem, hogy „az országnak működnie kell”. Még szeretnénk élni egy kicsit.

A szerző mérnök-közgazdász