Szinte hihetetlen, de nem az élvonalbeli bajnoki mérkőzések a legalacsonyabb színvonalúak a magyar futballban. A találkozókat felvezető, lezáró, illetve a népszerűsítésük céljából szerkesztett egyéb műsorokban, a meccsek utáni edzői- és játékos nyilatkozatokban igazi közhelyparádéval találkozik a néző. Ehhez jön az alany és állítmány egyeztetésének problémája, ami néhány televíziós kommentátornak is megoldhatatlan feladatot jelent, a stúdióban ülő szakértőknél pedig lámpással kell keresni azt, aki sikerrel teljesíti ezt az általános iskolás szintű feladatot. Ezen kívül előkerülnek olyan, a valóságban nem létező szavak, melyek a magyar nyelv ellen elkövetett súlyos bűncselekmény minősített esetei. Egy kis gyűjtés az elmúlt hetek felejthetetlen megszólalásaiból.
„A futballban nincs „ha”. A pénz nem rúg gólt. A futballt gólra játsszák. Minden alkalommal az a tizenegy a legerősebb, amelyik a pályán van. Az egyéni érdekeket felülírja a csapatérdek. Mindig az aktuális mérkőzés a legfontosabb. A lefújás után már csak előre szabad nézni, a következő feladatra kell koncentrálni. Kétségtelen tény, ha a felpassz pontosabb, akkor nincs szükség visszapasszra, egyből mehetett volna a bepassz. Pálfordulás fog végrehajtódni. Minden alkalommal sípszóig kell játszani. A bajnoki tabella sosem hazudik.
A Budafok jól felépített csapat, stílusos futballt játszanak. A játékoskeretet nem lehet leváltani. Az edzői pálya nem életbiztosítás.
Csapatként veszítünk és nyerünk. Minden taktika annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. A tizenegyest nem lehet védeni, csak rosszul rúgni. Nem foglalkozunk a papírformával, a futballban bármi előfordulhat. A foci nem kisasszonysport. A szöglet fél gól. A győzelmet nem kell megmagyarázni. A labda sosem fárad el.”
A néző viszont igen, ha ezeket hallja.