New York Times
Az Orbán- és Erdogan-féle illiberális populisták fokozatosan fojtják meg a demokráciát, gondosan követve a tekintélyuralmi forgatókönyvet: először is engedelmes bírákat neveznek ki, így magukhoz vonják az igazságszolgáltatás ellenőrzését. Azután a tulajdonosok megvesztegetésével vagy megfenyegetésével megszerzik a független sajtót. Nyomással ráveszik az üzletembereket, hogy azok ne támogassák az ellenzéket. Terrorizálják a civil társadalmat és egyszemélyi irányítást vezetnek be a bűnüldöző hatóságoknál, valamint a titkosszolgálatoknál. Így foglalja össze az utóbbi idők magyar és török fejleményeit Larry Diamond, a neves amerikai politikai szociológus, a Hoover Intézet munkatársa, aki Stanfordon is tanít.
Hozzátesz azonban, hogy Trump még nem jutott messzire ezen az úton, így egyelőre nem igazi autokrata. De nagy lépést tehet előre ebben az irányban, ha holnap újraválasztják. Merthogy az amerikai demokrácia bizony, kicsit már öregecske, ezért nem felel meg a mai kívánalmaknak. Ráadásul azzal fenyeget, hogy a mostani választások után simán összeomlik, bár idáig az államapparátus és az igazságszolgáltatás ellenállt a Fehér Ház rohamainak.
Azt azonban mindenképpen kedvezőnek tartja a szakértő, hogy átvészelte a trumpi négy évet a tengerentúli demokrácia két pillére: a szabadság és a jogállam, bár azért az elnök ténykedése mindkettőt megviselte. Viszont nagy bajban van a harmadik tartóoszlop, a szabad és tisztességes választás. Részben a Covid-19, részben minden idők legantidemokratikusabb amerikai elnöke miatt.
Hiszen ha a politikus kedd éjjel szoros arányban vezet, bejelentheti győzelmét, noha a levélben leadott voksok még megfordíthatják a mérleget Biden javára. De az még rosszabb, hogy ráveheti a csatatér államok törvényhozóit: adják neki elektori támogatásukat, még akkor is, ha a rivális nyerne az adott helyen. Akkor a bíróságok és a Kongresszus dolga volna nyertest hirdetni. Márpedig ez őrületesen megosztó húzás volna. Az elnök kénköves esővel fenyegetőzik arra az esetre, ha veszít. És akkor már cseppet sem biztos, hogy a fenekükön maradnának az erőszakos szélsőjobbos csoportok. Az pedig riasztó volna.
A demokrácia végét jelentené, ha Trumpot úgy nyilvánítanák befutónak, hogy nem kapja meg az Elektori Testület támogatását, ám renegát elektorok mégis rá szavaznának. A gond az, hogy ilyen problémák kezelésére nem alkalmas az amerikai alkotmányos rendszer. Ezért meg kellene újítani, hogy el tudja hárítani az efféle katasztrófákat. Amihez érdemes volna tanulni más demokráciáktól, hogy Amerika ismét a remény világító tornya legyen a világ szemében.
New York Times
Paul Krugman nem hiszi, hogy Trump veresége esetén helyreállnak a normális állapotok az Egyesült Államokban, de még súlyosabb következményektől tart a nemzetközi politikában. A Nobel-díjas közgazdász szerint Amerika holnapután is pont annyira megosztott lesz, mint eddig, tele őrült összeesküvés elméletekkel, amit csak tetéz, hogy alighanem felbukkan a szélsőjobbos terrorizmus. De az igazság az, hogy az ország már jó ideje ezen az úton halad. Ezzel együtt, ha a demokraták nagy győzelmet aratnak, akkor jó pár területen módosul a politika.
A szerző azonban úgy véli, hogy az elnök tartós öröksége a világszínpadon mutatkozik majd meg, mivel nemigen látszik, hogy az USA miként szerezhetné vissza szerepkörét az államközi kapcsolatok őreként, habár az évtizedek során jó maga is elkövetett jó pár kőkemény dolgot. Pl. amikor diktátorokat támogatott, vagy aláásta a demokráciát, Chilétől Iránig. Meg azért rendesen patronálta a multikat is.
De mindent egybevéve az ország tartotta magát adott szavához, vagyis hogy a nemzetközi együttműködésben meg kell őrizni a szabályokat. Továbbá kiállt a szövetségesek mellett. Trump azonban mindezt semmibe vette. És mennyire lehet támaszkodni Amerikára, amikor annak elnöke jelzi, hogy adott esetben nem védi meg az európai partnereket, mert azok keveset költenek katonai célokra?
Vagy mennyire lehet az USÁ-t a szabad világ vezetőjének tekinteni, amikor legfőbb méltóságai a jelek szerint barátságosabbak olyan államokkal, mint Magyarország, ahol gyakorlatilag bedőlt a demokrácia, vagy éppen a Szaúd-Arábiához hasonló gyilkos autokráciák, mint régi, bevált szövetségeseivel?
Ha Biden kerekedik felül, feltehetőleg mindent megtesz, hogy visszaszerezze a korábbi amerikai pozíciókat. Csakhogy a dolgokat már nem lehet visszalapátolni a lóba. Hiszen mindenki emlékezni fog, hogy Amerika 2016-ban Trumpot választotta elnöknek és dönthet akár ismét ugyanígy. Nagyon hosszú idő alatt lehet csak újra elnyerni a bizalmat.
Persze a világ először fellélegzik, ha holnap a demokrata jelölt bizonyul jobbnak. Ám a kórokozó már elszabadult: ha Washington átléphetett a normákon, akkor mások is úgy vélhetik, hogy ez nekik is jogukban áll. Több jelentős hatalom is igyekszik majd megfélemlíteni kisebb szomszédjait és még formálisan demokratikus államokban is elszaporodhatnak a választási csalások.
Vagyis még ha Trump kénytelen is venni a kalapját, a világ veszélyesebb és kevésbé tisztességes lesz, mert mindenki aggódik: nem lett-e az USA olyan ország, amelyben ilyen dolgok bármikor megismétlődhetnek.
Financial Times
A belarusz ellenzék vezetője arra szólította fel az EU-t, hogy ne legyen már olyan nehézkes és haladéktalanul lépjen közbe, mert kormányellenes erőknek most kell a segítség. Tyihanovszkaja a litvániai emigrációból nyilatkozott, és szankciókat sürgetett Lukasenko ellen. Üdvözölte, hogy az unió már utazási tilalmat rendelt el a rezsim kb. 40 magas rangú tisztségviselője ellen. De mint mondta, további politikusokat, illetve cégeket kell célkeresztbe venni, miután azok támogatják az államfőt, aki brutális eszközöket vet be a hónapok óta tartó tömegtiltakozások elfojtására.
Elárulta, hogy listát juttattak el Brüsszelbe azokról, akik szerepet vállaltak a népellenes erőszakban. Szerinte nagy személyes csapás volna Lukasenko számára, ha megtorló intézkedéseket hoznának az általa irányított Fehérorosz Olimpiai Bizottság ellen. Ugyanakkor szorgalmazta, hogy a beloruszok vízummentesen utazhassanak az unióba, mert akkor a rezsim még kevésbé tudna hatni az emberekre.
A Tyihanovszkaja által múlt héten bejelentett nagy sztrájkhullám ugyan elmaradt, de a demonstrációk augusztus óta nem csillapodnak. A múlt hét végén 200 ezren vonultak fel Minszkben. Tegnap a karhatalom hanggránátokat vetett be és riasztólövéseket adott le. Az ellenzéki vezető azonban úgy gondolja, hogy Lukasenko fél, mert attól tart, hogy elárulja a legbelső köre.
Financial Times
Az ukrán elnök a lapban megjelentetett cikkben figyelmeztet arra, hogy országa támadás alatt áll, és nem csak a határain, hanem azokon belül is, mert sorra születnek olyan bírósági ítéletek, amelyek gyengítik a jogállamot, a társadalmat és a gazdaságot, továbbá meg akarják torpedózni az EU-ba, illetve a NATO-ba vezető csatlakozási folyamatot. A célpontot a demokratikus intézmények jelentik, de Zelenszkij azt ígéri, hogy a hatalom visszaveri ezeket a próbálkozásokat.
Mint írja, a múlt héten az Alkotmánybíróság döntése a korrupcióelleni harc eredményeit igyekezett semmissé tenni, mert kimondta, hogy az illetékes hatóság nem tekinthet bele a köztisztviselők vagyonnyilatkozatába, továbbá nem számít bűncselekménynek, ha valaki hamis bevallást ad be. Módszeresen zajlik tehát a hadjárat a demokratikus normák ellen. Erre utal egy sor hasonló kereset, amelyet orosz nemzetiségű képviselők, illetve oligarchák pártfogoltjai nyújtottak be, hasonló célokkal.
Ám az államfő fogadkozik, hogy ellenáll a sötét erőknek, ezért ellenakciót kezdett a törvényhozásban. Emellett kezdeményezte, hogy a parlament módosítsa az Alkotmánybíróság összetételét, miután a testület elvesztette hitelét. Az elnöke pl. eljárás alatt áll, mert két éve birtokot vásárolt a megszállt Krím-félszigeten. De ezt eltitkolta. Mellesleg több bíró is suskusba keveredett.
A helyzet az alacsonyabb fokú bíróságokon sem jobb, ezért a kormány reformokba kezd. Zelenszkij egyben kéri hozzá a civil társadalom, illetve a politika támogatását. A külföldi partnerektől pedig segítséget vár azok ellen, akik próbálják kisiklatni az együttműködést.
Die Presse
A leendő liberális bécsi alpolgármester azt mondja, hogy miközben Európában tekintélyelvű irányzatok jelentkeznek Orbán és Erdogan miatt, feljövőben van a liberalizmus. A 30 éves Christoph Wiederkehr, aki 56-os menekült apja révén félig magyar származású, anyja pedig francia, az irányzat lényegét úgy határozza meg, hogy az az egyén jogát állítja a középpontba és esélyt nyújt az embereknek. Egyébiránt éppen az apja sorsa miatt különösen a szívén viseli a menekültek segítését.
Amúgy unikumnak számít a politikusok között, mert kifogástalan a stílusa. Senkire sem mond rosszat. Ezt azzal magyarázza, hogy modortalan vezetőből és populistából van éppen elég, ő azok ellenmodellje kíván lenni. 5 éve került be a bécsi tartományi törvényhozásba, két éve pedig az ottani liberális frakciót vezeti. Bécsben a közelmúltban tartott helyi választás után jött létre helyi szinten az ország első, szociáldemokrata-liberális koalíciója. Wiederkehr vállalja meggyőződését, noha mint mondja, Ausztriában semmiféle hagyománya nincs a liberalizmusnak, sőt a liberális, de még inkább az illiberális kifejezés jóformán szitokszónak számít. A politikus egyébként jogot és politológiát tanult és évekig dolgozott az Alkotmánybíróságon.
Frankfurter Allgemeine Zeitung
Az Orbán-kormány nem kívánja tudomásul venni, hogy a Budapest Airport gazdái nem kívánnak lemondani a repülőtér 2080-ig szóló működtetési jogáról, hiába környékezte meg őket az állam. Az elutasítást a hármas konzorcium vezető tényezője, az AviAlliance egyrészt levélben közölte, másrészt személyesen is tájékoztatta arról az illetékes minisztert, Palkovics Lászlót. Vagyis a tulajdonosok, a kanadai PSP nyugdíjalap, valamint egy ugyancsak tőkeerős szingapúri és kanadai befektető társaság simán lesöpörte az asztalról a kezdeményezést.
Ennek ellenére Jellinek Dániel, az ajánlattevő Orbán-kabinet, a MOL, valamint az általa irányított Indotek ingatlancsoport nevében megismételte, hogy ragaszkodnak a működtetői jogok visszaszerzéséhez. De annak várhatóan kemény következményei lesznek, ha átgázolnak a másik félen, hiszen a kártérítés sok száz millió eurót tehet ki. Mellesleg Európában ilyen erőszakos fellépésre mostanság nem is lehet példát találni.
Ugyanakkor nem tudni, az AviAlliance meddig képes ellenállni a nyomásnak, bár a trió nem hiszi, hogy a magyar kormány ilyesmire vetemedne. Arról nem beszélve, hogy az eltelt 12 évben hozzávetőleg 500 millió euróból korszerűsítette a repülőteret. Magyar hivatalosságok ennek ellenére sorozatosan kifogásokat találtak a létesítményben, a működtetők terveit sorra gáncsolták el, illetve akadályozták.
Ám annak működése tavaly már 84 millió eurós nyereséget produkált. Csakhogy beütött a válság, ezért a kormány még a tavaly megadott 3 milliárdos árat is lejjebb akarja nyomni. A másik oldal 5-6 milliárd euróra becsüli a tényleges értéket. Különben Jellinek már odáig ment, ellenállás ide vagy oda, hogy felvetette: ha nem képesek zöldágra vergődni a vételár kapcsán, akkor tanácsadó közreműködését kell igénybe venni. Máris ilyen Klaus Mangold, akit Oroszország fogadott prókátorának tekintenek Németországban.
A jobboldali lap megjegyzi, hogy Orbán Viktor köztudottan használ politikai célokra, valamint állami beszerzések céljaira „közeli” nagyvállalkozókat. A többi közt az építőiparban és a médiában.
Frankfurter Allgemeine Zeitung
A világ egyik legnagyobb üzleti tanácsadó cégének vezérigazgatója azt jósolja, hogy a német gazdaság nagyobb megrázkódtatás nélkül fogja átvészelni a válságot. Stefan Schaible, a Magyarországon is működő Roland Berger első embere szerint a vállalatok most jobban felkészültek a járványra, mint az első hullámban, így nem kell majd gyárakat bezárni. Emellett azonban rendkívül fontos, hogy ne változzon lényegesen a fogyasztás jelenlegi szintje, amihez megfelelő tájékoztató munkára van szükség a kormányzat részéről. De a közvéleménynek is kedvező hozzáállást kell tanúsítania, hogy ne uralkodjon el a borúlátás. Ettől függetlenül azonban bizonyos ágazatokban súlyos helyzet áll majd elő.
A kórházak a jelek szerint állják a rohamot, de azért megérezné az ország, ha az eddig ismertnél keményebb leállás jönne. A cégek nyeresége már így is csökkent, adósságuk viszont emelkedett. Ezért nem szabad még tovább korlátozni a termelő szférát, annál is kevésbé, mivel a munkahelyeken nem terjed a betegség, legfeljebb egy-két helyen.
Mindenképpen pórul jár a gépgyártás, a vendéglátás, a szórakoztatóipar, valamint a kiskereskedelem. Hogy az autógyártás miként alakul, az függ a folyamatban lévő átalakulástól, illetve magától a válságtól. Ugyanakkor stabil az építőipar helyzete, az IT-szektor eredményei még javulnak is. A nyertesek közé tartozik a gyógyszergyártás, valamint a kereskedelem is, amennyiben utóbbi át tudott nyergelni az internetes értékesítésre.
A szakember megállapította, hogy a járvány csak ráerősített a vállalati reformok szükségességére. A járműgyártásban pl. felgyorsította az átállást az elektromos kocsik előállítására. Kérdés persze, hogy a termelés mekkora része marad német földön. De meg fogják csinálni. Állami támogatást viszont csak olyan vállalkozásoknak szabad adni, amelyek képesek helytállni a piacon. Úgy hogy a válság egyfajta tisztítótűzként működik: az életképtelen egységek elhullnak.
A helyzet komoly, mert gyorsan nyélbe kell ütni a reformokat, át kell gondolni az egész üzleti koncepciót és javítani kell a nyereségességen. Ha sikerül, annak nagyfokú korszerűsödés lesz a vége. Megcsontosodott rendszerek hullnak porba. Emellett azonban az eddiginél sokkal több csőd valószínű. A gazdaság legkorábban jövőre éri el a válság előtti szintet. De ha nincs elég megrendelés, akkor hiábavaló a takarékoskodás, és a baj előbb-utóbb az összes gazdasági szereplőnél jelentkezik. A bankokkal ugyanakkor nincs gond, akad náluk elég pénz.
Ám a vendéglátásra mindenképpen kemény idők várnak, hiába téríti meg a Merkel-kormány a kieső bevételek 75 %-át. Nemigen vannak tartalékok, így sok étterem kénytelen lesz lehúzni a rolót.
Viszont ha túljutunk a megpróbáltatásokon, akkor előreláthatólag új lendületre kap a fogyasztás és az idegenforgalom. Ismét népszerűek lesznek a távoli utak. De addig bizonyosan emelkedik a munkanélküliek száma, bár nem szakítja át a plafont.
