Szerepzavar

Folyamatosan emelkedik Magyarországon a koronavírus-járványban elhunytak száma. Annak dacára, hogy szeptember közepén hazánk miniszterelnöke fejedelmi többesben így fogalmazott: „aki megbetegszik, azt meggyógyítjuk”. Miért nem csodálkozom mégsem ezen a magabiztos kijelentésen? Mert az elmúlt tíz esztendőben se szeri, se száma nem volt a hasonló orbáni kinyilatkoztatásoknak, melyek mögött valódi szándék nem volt ugyan, ám valaminek az elleplezésére való igyekezet annál inkább.

Megvédjük a nyugdíjakat, hangzott el a magánnyugdíj-pénztári vagyon állami elkobzását megelőzően. Senkit nem hagyunk az út szélén, üzente a magyar kormányfő a bajba jutott devizahiteleseknek; ennek dacára rengetegen élnek ma is bizonytalanságban az érintettek közül. Vessünk magunkra persze, ha akár egyetlen pillanatig elhittük Orbán Viktor ígéreteit. Hiszen ő megmondta a külföldi diplomatáknak is: „ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok!”

Orbán bizony bajban van. A vírus nem kíméli a populistákat. Nem csak abban az értelemben, hogy számos olyan politikai szájhős megbetegedett időközben, aki korábban lekicsinyelte a járvány veszélyességét; gondoljunk csak Trumpra, Bolsonaróra, Boris Johnsonra. A Der Spiegel már bő fél éve arról értekezett, hogy a pandémia világszerte leleplezi azokat a nacionalista uszítókat, akik valódi gondokkal szembekerülve inkompetensnek, horribile dictu: kormányzásképtelennek bizonyulnak. Orbán Viktor játszhat ugyan katonásdit a járvány ürügyén, hetente adhat ki hangzatos nyilatkozatokat, akár a különleges jogrend újbóli bevezetésével is próbálkozhat; a pálya ezúttal az ő térfele felé lejt. Kabinetje hatalompolitikából jelesre vizsgázott, szakpolitikai kérdésekkel szembesülve azonban minduntalan kiviláglik az orbáni garnitúra hozzá nem értése és felelőtlensége. A járványgörbe hazai felívelése nem csupán arról tanúskodik, hogy a kormány intézkedései kapkodóak, elkésettek és elégtelenek. Egy egész társadalom szembesül most azzal, milyen következményekkel jár az egészségügy elhanyagolása a miniszterelnök hobbijának kedvéért.

Orbán Viktor folyamatos szerepzavaráról árulkodik, amikor mintegy orvosként tesz ígéretet a koronavírusos betegek meggyógyítására. Láttunk már ilyet máshol, máskor. Venezuela néhai diktátora, Hugo Chávez kétségtelenül sokoldalú személyiség volt: érdekelte a baseball, a festészet, számos színházi darabot pedig szerzőként jegyzett. Előbb katolikus papnak készült, végül katona lett. Elnökként aztán úgyszólván valamennyi szakkérdésbe beleártotta magát, még életviteli tanácsokkal is rendszeresen ellátta hazája ifjúságát. Sajátos szellemi paternalizmusa révén sikerült leszoktatnia népének jelentős részét az önálló gondolkodásról. Olyannyira, hogy Chávez halála után Venezuelában állandósult a politikai és gazdasági válság. Vajon ez a sors vár Magyarországra is, ha az önmagát szintén mindenhatónak feltüntető budapesti autokratának távoznia kell majd a hatalomból?