Kereszthuzattal a vírus ellen

A fertőzés kockázata a zárt beltéri helyiségekben a legnagyobb, de a veszély csökkenthető, ha az összes óvintézkedés mellé – maszk, kézmosás, távolságtartás – beiktatjuk a szellőztetés gyakorlatát.

A hideg idő beköszöntével egyre többet tartózkodunk zárt térben, jobbára csukott ablakok mellett. Ez pedig különösen kedvez a vírus terjedésének, miután ma már tudjuk, hogy nemcsak cseppfertőzéssel, hanem a levegőben is terjed. Vagyis zárt terekben a távolságtartás és a maszk sem jelent teljes védelmet. Éppen ezért nagyon fontos a szellőztetés. A maszk valamelyest segít, de a legjobb, ha kinyitjuk az ablakokat, és limitáljuk a közösen odabent tölthető időt.

Jelenleg a koronavírus terjedésének három módja ismert: az, amikor beszéd vagy köhögés során apró cseppekben kerül a vírus a közelben tartózkodó emberek szemébe, szájába vagy orrába; a szennyezett felületek érintése; és az aeroszolokon keresztül történő fertőzés, amikor a kilélegzett levegő apró részecskéi a vírushordozók. Szellőztetés nélkül az aeroszolok a levegőben maradnak, és az idő múlásával egyre sűrűbbé válnak. A beltéri, rosszul szellőztetett helyiségekben való hosszabb ideig tartó beszéd, éneklés a fertőzés kockázatát is növeli. Ez azért van, mert a hangos beszéd (például a tanítás során) 50-szer több vírusokkal teli részecskét szabadít fel, mint amikor egyáltalán nem beszélünk. A tudósok kimutatták, hogy ezek a részecskék – amelyeket egyszerűen lélegezve is kibocsátunk a légkörbe, és amelyek kiszabadulhatnak a nem megfelelően viselt arcmaszkokból – megfertőzhetik azokat az embereket, akik több mint néhány percet töltenek egy fertőzött ember öt méteres sugarú körzetében.

Tavasszal az egészségügyi hatóságok még nem foglalkoztak a vírus aeroszolos terjedésével, de a legújabb kutatások már arra kényszerítették a WHO-t és a US CDC-t (Amerikai Betegségfelügyelő és Megelőző Központok), hogy elismerjék a jelenséget. A Sience magazin cikke bőségesen mutatott be bizonyítékokat arra, hogy a SARS-CoV-2 képes a levegőben terjedni, és a CDC elismerte, hogy bizonyos körülmények között olyanok is megfertőződhetnek, akik messzebb állnak egymástól, mint két méter. Ezek az esetek olyan zárt helyiségben történtek, ahol nem volt szellőzőrendszer. Bizonyos esetekben e fertőző személy erősebben lélegzett: edzés vagy éneklés közben. Sok fertőzőgóc kialakulásáért felelősek az éttermek és a bárok. Cordobában 73-an bizonyultak pozitívnak egy éjszakázás utáni teszteléskor.

Annak érdekében, hogy megbecsülhető legyen, mekkora a kockázata annak, hogy valaki megkapja a vírust ilyen helyzetekben, a Colorado Egyetem José Luis Jiménez vezette csoportja kifejlesztett egy Vírus Légátvitel Becslő Programot. Az eszköz, még ha nem is vesz számba minden lehetőséget, azoknak az intézkedéseknek a fontosságára akar rávilágítani, amelyekkel hátráltatni lehet a vírus terjedését. A szimulációkból kiderült, hogy még ha az alanyok tartják is az ajánlott távolságot, de nincs minden szükséges intézkedés egyszerre betartva – rendes levegőcsere, rövid találkozások, minél kevesebb jelenlévő, maszkviselés – megfertőződhetnek. Ha két ember zárt térben túl közel van egymáshoz, még szellőztetés, szellőzőrendszer megléte esetén is nagy a fertőzésveszély.

A híressé vált Washington állambeli márciusi kóruspróba esetén is – amikor 61 megjelent tag közül 53 kapta el a vírust és ketten meghaltak – az volt a baj, hogy bár tartották a távolságot, és a higiéniai szabályokat, nem volt szellőztetés a teremben, nem viseltek maszkot, és két és fél óráig tartózkodtak, énekeltek ugyanabban a térben. Hiába voltak egyesek akár 14 méterre is a fertőzőtől, az aeroszolok megtették a magukét. A modell szerint maszkviselés a fertőződés esélyét zárt térben 87 százalékról 44-re csökkenti. Ha a tagok viseltek volna maszkot, a próba rövidebb lett volna és szellőztettek volna, csak ketten kapták volna meg a vírust.