Júniusban sorolták át a legtöbb dolgozót részmunkaidőre: ekkor több mint 261 ezren dolgoztak a veszélyhelyzet kihirdetése előtti időszakhoz képest alacsonyabb óraszámban. Számuk azóta fokozatosan csökkent, ám október elején még mindig 123 ezren voltak a részmunkaidőre átsoroltak, közülük pedig 76 ezer munkavállalónak legalább a felére csökkent a munkaideje – közölte a KSH. Mindez egyértelműen a járványhelyzet számlájára írható, hiszen tavaly még havonta átlagosan csak 7200 dolgozó munkaidejét csökkentették valamilyen okból.
Bár a KSH azt írja, hogy ebben az úgynevezett kísérleti statisztikában azok az alkalmazottak szerepelnek, akiknek a munkáltatója március 11. után jelentette be a Nemzeti Adó és Vámhivatalnál (NAV) a korábbi megállapodás szerinti heti munkaidő csökkentését, a részmunkaidőre soroltak létszámát azonban csak az április 27-május 3.-i héttől kezdve közlik. Vagyis onnantól, amikortól már egyszerűbben lehetett igényelni a rövidített munkaidőben dolgozók után a munkahelyvédelmi bértámogatást. (Ezt április 16-tól igényelhették a cégek, ám a kezdeti kiírás olyan bürokratikus és életszerűtlen volt a járványhelyzetben – home office-ra például nem járt volna támogatás, és csak 50 százalékos munkaidőkiesést engedtek volna -, hogy április végén már módosították is a feltételeket.)
Így viszont nem derül ki a statisztikából: a veszélyhelyzet március 11-i kihirdetése és a Kurzarbeit magyarosított változatának döccenőkkel teli elindulása között eltelt bő másfél hónapban hány dolgozónak csökkentették úgy a munkaidejét, hogy ahhoz még nem kaphatott állami bérkiegészítést. Pedig éppen ebben az időszakban álltak le sorra az autógyárak, zártak be tömegesen a szállodák, az éttermek és az üzletek. Az akkori felmérések és szakszervezeti visszajelzések szerint számos munkáltató részmunkaidős foglalkoztatással igyekezett megtartani dolgozóit - a környező országok gyakorlatából kiindulva nyilvánvalóan valamiféle gyors állami segítségre is számítva. Ez azonban csak késve érkezett, és akkor sem automatikusan, de ezt az időszakot jótékony homály fedi a KSH most közölt elemzésében. Lapunk hiába kereste ezzel kapcsolatban a KSH-t, nem válaszoltak kérdéseinkre.
Az viszont kiderül az adatsorból, hogy április utolsó hetében 132 700 alkalmazott munkaidejét csökkentették. Az innovációs tárca korábbi adatai szerint ugyanebben az időszakban mindössze 200 cég jelentkezett a magyar Kurzarbeit programra, és ezen vállalkozások kétharmadánál csak 5-15 ember dolgozott. Vagyis ekkor még csak mintegy 2-3 ezer dolgozóhoz érhetett el a program, a részmunkaidőre soroltaknak tehát csak a töredéke részesült állami segítségben. Május közepén ugyan már 90 ezer dolgozó után kértek támogatást a cégek, de ekkorra már a csökkentett munkaidőbe soroltak száma is 190 ezerre ugrott.
Összességében az egész Kurzarbeit program során 205 ezer dolgozó után kaptak a cégek állami bérkompenzációt, vagyis jóval kevesebben, mint ahány alkalmazott munkaidejét csökkentették. Pláne, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a vonatkozó statisztika 5 hónapot ölel fel, a bértámogatás viszont mindössze 3 hónapra járt. Így - bár az adatsorból az nem derül ki, hogy a csökkentett munkaidő meddig tartott az egyes dolgozók esetében - nem lehet végig átfedés a havi adatok között.
Az elemzés szerint a részmunkaidő csúcsra járatása idején, azaz júniusban 100 foglalkoztatottból hatnak csökkentették a munkaidejét. Érdekes azonban, hogy itt a foglalkoztatottak számához képest vizsgálja a KSH az arányokat, miközben csak az alkalmazottak esetében közöl adatot a munkaidőcsökkentésről. Ha az ekkor 4,46 millióra számolt foglalkoztatotti létszám helyett a 2,98 millió alkalmazotthoz képest vizsgálnák a részmunkaidőre soroltakat, akkor az derülne ki, hogy százból 9 alkalmazott munkaideje csökkent júniusban. (A KSH a munkaerőfelmérésben már azt is foglalkoztatottnak tekinti, aki az kikérdezés előtti héten legalább egy órát dolgozott. Alkalmazottként viszont ennél 1,5 millióval kevesebben dolgoznak.)
Az igénybe vehető bértámogatás ellenére a munkaidő csökkentésével párhuzamosan az érintettek keresete is csökkent – jegyzi meg az elemzés, amely arra már nem tér ki, konkrétan mennyivel lettek kisebbek a fizetések (pedig a NAV adataiból vélhetően ezt is ki lehetne olvasni). A keresetek csökkenése ugyanakkor nem meglepő, hiszen a bértámogatás csak a kiesett munkaidőre járó alapbér 70 százalékát fedezte, úgy, hogy a kereset felső plafonja a minimálbér duplája lehetett. Hiába keresett egy dolgozó ennél többet, és csökkent így a fizetése a részmunkaidő miatt nagyobb mértékben, akkor is legfeljebb 112 ezer forintos kompenzációra volt jogosult. A támogatás ráadásul csak az alapbér csökkenését pótolta valamelyest, a dolgozók bérének jelentős hányadát kitevő túlóradíjak, műszakpótlékok kiesését nem.
A tavasszal elindított soványka programot a nyár végével lezárták, mondván, nincs rá igény. Ha tehát a járvány egyre erősödő második hulláma miatt ismét munkaidőcsökkentésre kényszerülnek a cégek, akkor ahhoz semmilyen állami bérkiegészítést nem remélhetnek. A munkaadói és a munkavállalói szervezetek ugyan hónapok óta kérik a hosszabbítást, és ezt javasolta nemrégiben a jegybank is, a kormány egyelőre nem adta jelét annak, hogy meghallotta volna szavukat.
