Előfizetés

Három hónap

Első közelítésben még úgy tűnt, Parragh László érzékeli a munkaerőpiacon dúló vihart, főképp  a nehéz helyzetbe került dolgozók bajait, azaz mutat valamiféle szociális érzékenységet. Ez volt májusban, amikor a lapunknak adott interjújában nem zárta ki, hogy emelni kell a három hónapos munkanélküli ellátás idejét.  
Akkor 360 ezer körül járt a regisztrált álláskeresők száma, közülük valamivel több mint 200 ezren kaptak álláskeresési járadékot, vagy segélyt, de 156 ezren semmit. A kormányfő bizalmasának tartott kamarai elnök aztán a napokban ismét véleményt nyilváníthatott az Unió legrövidebb munkanélküli segélyéről: kamarai elnökké való újraválasztásakor kisebb performanszszal hívták fel a figyelmét, hogy ideje lenne a három hónap hosszabbításáért lobbiznia a miniszterelnöknél, hiszen sok embernek változatlanul nem jut sem munka, sem pénz. Igaz ugyan, hogy a munkanélküliek száma 306 ezerre esett októberre, de változatlanul több mint 150 ezer ember szorult ki az ellátásból.
És a válasz: nem látja indokoltnak, hogy növeljék az álláskeresés finanszírozási idejét. Mondta ezt az ipari és kereskedelmi kamara elnöke, hozzátéve, hogy ő nem dönthet ilyen kérdésekben. Csakhogy a véleménye nagyon is számít: ennek fényes bizonyítéka a kisadózók adójának büntetőkulcsa, amely azt sújtja, aki ugyanazon kifizetőnek 3 milliónál többet számláz egy évben. Parragh ezen a törvénnyé emelkedett ötletén sem változtatna. Még jó, hogy tudjuk, hol áll. Hát a miniszterelnök oldalán, aki a munkanélküli segélyre mint kidobott pénzre tekint. Az e célra idén eddig kifizetett alig több mint 80 milliárd forint éppen annyi, amennyit a kormánytól az épülő kínai vasút kapott. Az a beruházás, amelynek egyetlen munkavállaló sem látja majd hasznát, már ha valaha elkészül. Az emberekre fordított pénz viszont megtérülne - mégpedig most. 

A rémálom vége

Két nappal az amerikai elnökválasztás után pont annyi az esélye Joe Biden győzelmének, mint egy nappal előtte volt: 90 százalék. Közben volt ez-az és lesz is még, de most magyaros derűlátással induljunk ki abból, hogy vége a rémálomnak. Az Egyesült Államok elnöke többé nem egy torz lelkű, primitív és kapzsi szélhámos, hanem egy kiegyensúlyozott, értelmes, felelősségteljes ember. Az elmúlt négy év után ez nagy megkönnyebbülés. Lenne, ha Donald Trump és a mögötte fenyegetően meredező sötét gondolat totális vereséget szenvedett volna. Csakhogy nem így történt. A gonoszkodó handabanda és a hanyag nemtörődömség majdnem annyi voksot kapott, mint az összefogást és átgondolt lépéseket sürgető, csöndes állhatatosság. Ebből végzetes tanulságokat is le lehetne vonni, egyrészt az amerikai nép csaknem felének elmeállapotára, másrészt az emberiség jövőjére nézve, de nem szabad. Trump szavazóit sok eltérő tényező motiválta, ezek egy része teljesen normális és az ellentábor által is tolerálandó, egy másik része pedig magyarázható az utóbbi évtizedek felgyorsult változásaitól való ösztönös, a racionális döntéseket megnehezítő rettegéssel, amit szintén nem lehet elítélni valamiféle képzelt erkölcsi piedesztálról. Volt azután egy adag egyszerű rasszizmus és erőszakos ostobaság – se nem több, se nem kevesebb, mint máshol is szokott lenni. A társadalomtudósok mindkettőt vissza tudják vezetni valami gazdasági vagy oktatási hátrányra, de a videókon már csak a dühtől dagadó nyaki erek és a végső érvként markolászott lőfegyverek látszanak, ami egyáltalán nem megnyugtató üzenet. Maradjunk abban, amit fordított esetben is szoktunk mondani, ha ők nem nyugszanak meg, nekünk se hagynak nyugtot! Az első elemzések szerint a város és vidék közötti gazdasági és mentalitásbeli különbség már olyan méreteket öltött, mint százhatvankilenc éve Északé és Délé, márpedig arról tudjuk, hogy hová vezetett. Ami most következik, az a legjobb esetben sem lesz diadalmenet. Bidennek feltehetően konzervatív szenátussal, saját pártjában pedig erős radikális szárnnyal lesz dolga, miközben a trumpisták az utcán fogják ellenezni a koronavírus-járvány visszaszorítására irányuló intézkedéseket. Trump legyőzése egyszerű volt a covid-19-éhez képest, a pandémia legalább 2021 végéig fékezni fogja a gazdaságot. Nem lesz pénz, idő és erő a beígért infrastrukturális és környezetvédelmi programokra, 2022 pedig közbülső választási év, amikor már mindenki 2024-re helyezkedik. Macerás dolog ez a demokrácia, nem csoda, hogy Trump szívesen megszabadult volna tőle. Csakhogy egyben hatékony is, most például megakadályozta, hogy az elnökséget összetévesszék a diktátorsággal. Új korszak következik, új problémákkal, miközben Amerika és a világ még a régieken sincs túl. Az érdekellentétek új konfliktusokat fognak generálni, szerencsére most megint olyan lakója lesz a Fehér Háznak, aki végig tudja gondolni a kockázatokat. A rémálom vége csatakos ébredés. Meg az ijedtség: mi az ördög volt ez és vajon visszajöhet-e.

Új lehetőség a szorosabb kapcsolatokra

A COVID-19 második európai hulláma lefékezte a törékeny gazdasági fellendülést. Míg a döntéshozókat az foglalkoztatja, hogyan lehet egyensúlyt teremteni az emberek egészségének védelme és a gazdaság működésének fenntartása között, a pandémia utáni korszakban Tajvan és az Európai Unió, de különösen Tajvan és Magyarország között előrelátóbb gondolkodásmódra van szükség a szorosabb kapcsolatok kialakításához. A világ legtöbb részével ellentétben Tajvan sikeresen kezelte a világjárványt. A tajvaniak élvezhetik a belföldi utazás szabadságát, és bizonyos szociális távolságtartási szabályok betartása mellett normális életet folytathatnak. A megerősített fertőzések száma eddig 548 (2020.10.22) főre korlátozódott. Tajvan demokratikus intézményei központi szerepet játszottak a koronavírus megfékezésére tett erőfeszítésekben. Tajvan bebizonyította, hogy a nyitott, átlátható és demokratikus berendezkedés hatékony lehet a járványmegelőzésben - a „tajvani modell” folyamatos nemzetközi elismerést élvez. A nemzetközi közvélemény ennek nyomán mind erőteljesebben szólította fel az Egészségügyi Világszervezet Közgyűlését, hogy feltételek nélkül adja meg a megfigyelői státuszt Tajvannak. A „tajvani modell” olyan kulcsfontosságú elemeket tartalmaz, mint a megelőző tudatosság, az összehangolt kormányzati erőfeszítések, az állami gondosság, a digitális irányítás, valamint a szociális ellátásban és az egészségügyben dolgozók kemény munkája. Ez nem csak azt mutatja, hogy a demokrácia képes kezelni a járványt, hanem azt is, hogy a „tajvani modell” nagymértékben enyhíteni tudja a lehetséges gazdasági visszaesést. Míg a világ legtöbb országában a gazdasági visszaesés jeleit tapasztalták, Tajvan 2020 januárjától augusztusig képes volt fenntartani az export 1,5 százalékos növekedését, s tovább növelni kivitelét Kína (beleértve Hongkongot), az Egyesült Államok, Japán és Szingapúr irányába. A csúcstechnológiájú eszközök exportrendelésének növekedése ellensúlyozta a világjárvány hagyományos ipari cégekre gyakorolt hatását. Az emberek hétköznapi tevékenységének és üzleti érintkezéseinek korlátozása, valamint a távmunka és az online tanulás ebből eredő növekedése világszerte megnövelte az 5G kommunikációs alkalmazások, nagy teljesítményű számítástechnikai eszközök, elektronikai alkatrészek, egyéb információs kommunikációs technológiával kapcsolatos termékek és videokomponensek iránti keresletet. A COVID-19 miatt a tajvani orvosi eszközök értékesítése is növekedett, beleértve a maszkokat, homlokhőmérőket, védő- és szigetelőruhákat, PCR teszteszközöket, gyorstesztkészleteket és orvosi kesztyűket. A világjárvány globális gazdasággal kapcsolatos kihívásai a globális ellátási láncok átrendeződéséhez vezettek. Az elmozdulás egyébként az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi súrlódás több mint két évvel ezelőtti kezdetére nyúlik vissza, a járvány csak felgyorsítja a változást. A fő ok, amely hozzájárul Tajvan új, a változásoknak elébe menő gazdasági stratégiájához, hogy a kormány lépéseket tett annak érdekében, hogy ne függjön egyoldalúan a kínai piactól. Tajvan gazdasági fenntarthatóságának egyik fő tényezője a Kínában működő tajvani vállalkozások folyamatos diverzifikációs stratégiája. A növekvő kínai bérek és szigorodó környezetvédelmi előírások arra kényszerítették a tajvani vállalatokat, hogy fontolóra vegyék a más piacok felé fordulást. Az elmúlt négy évben a tajvani kormány a „délfelé mozdulás” politikáját szorgalmazta, s elmélyítette kapcsolatait a dél- és délkelet-ázsiai országokkal. Mindazonáltal, a „rövid ellátási lánc jelenség” térnyerése nyomán a tajvani vállalatok több érdeklődést és próbálkozást mutatnak, hogy termelési bázisukat minél közelebb hozzák a piachoz. Ezzel a közép- és kelet-európai térség, valamint Mexikó válik új alternatívává. Caj Ing-ven elnök hangsúlyozta, hogy ki kell használni Tajvan erősségeit a félvezető és infokommunikációs technológiai iparban, hogy ezek központi szerepet kaphassanak a globális ellátási láncban. A „dél felé mozdulás” mellett Caj elnök bejelentette, hogy tovább erősíti Tajvan kereskedelmét és beruházásait az Európai Unióval, a végső cél pedig a kétoldalú beruházási megállapodás. Valójában az EU már tavaly új kezdeményezést vezetett be Ázsiával való kapcsolatának erősítésére. Ennek alapvető célja a szorosabb gazdasági kapcsolat kialakítása az ázsiai piaccal, beleértve Tajvant is. A COVID-19 járvány megmutatta a világpiac sebezhetőségét, továbbá megérett a helyzet Tajvan és az EU számára, hogy közösen éljenek az új lehetőségekkel. Az EU és Tajvan osztják az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság egyetemes értékeit. Mindkét fél támogatja a nyitottság, az átláthatóság és a szabad kereskedelem elvét. Mindkét fél a fenntartható, zöld, innovatív és digitális világ létrehozására törekszik. Erős demokráciaként és virágzó, technológiailag fejlett gazdaságként Tajvan képes lenne hozzájárulni ezekhez az elképzelésekhez, különösen a közép-kelet-európai térségben. Ennek megvalósulásához az EU-nak ki kell használnia a stratégiai partnerségében rejlő lehetőségeket azáltal, hogy elmélyíti a kapcsolatait Tajvannal az olyan kulcsfontosságú területeken, mint a megújuló energia, a kiberbiztonság és a közegészségügy. Az autóipar egyik európai központjaként Magyarország komparatív előnyöket élvez az autóalkatrészek és az automatizálás ellátási láncában. Tajvan tudása az információs és kommunikációs technológiák (IKT) terén kiegészítheti magyar partnerei ismereteit. Ami a legfontosabb: az a tény, hogy a Világgazdasági Fórum (WEF) a világon a 4. helyre sorolta Tajvant az innovációs iparban, azt mutatja, hogy Tajvan összefoghat Magyarországgal az intelligens város, az agrártechnológia, a biotechnológia és az orvosi technológia területén. A két ország között óriási lehetőségek kínálkoznak a konvergenciára és az együttműködésre.