A bádogos lemezzel dolgozik, sokszor horganyzott lemezzel. A horganyzás cink bevonatolást jelent, a vaslemezt cinkkel vonják be, hogy ne rozsdásodjon. A bádogos munkája nagyon fontos feladat, a csapadékelvezetést segíti elő a lemezből készült összefolyó és ereszcsatorna, de ő készíti a tető díszeit is, például a szélkakast is. Sok esetben az áccsal karöltve dolgozik - egy honlapról vadásztam ezt a meghatározást, pár mondatban foglalják össze egy-egy szakma lényegét, talán, hogy a gyerekek is megértsék, vagy épp a felnőttek össze tudják hasonlítani az elméletet a gyakorlattal.
Ezt teszem most én is, ahogy kinézek írás közben az ablakon: szemmagasságban épp egy talpalt bakancs kissé lekopott orra kukucskál vissza, épp hogy nem beszél, vagy integet. Jó pár mesterember megfordult nálunk az utóbbi hónapokban az ácstól a villanyszerelőn, a favágón és a szénafuvarozón át egészen a birkanyíró juhászig, s a velük való találkozások alatt kialakult verbális és vizuális tapasztalatok mondatják velem, hogy bizony, nagy bajban vagyunk.
Itt van például ez a bádogos. Hetvennégy elmúlt, nem kéne már ebben a korban három méter magasban, létráról csüggve egy tető alatt ügyködni, helyrehozni előző bádogosok kontárságát, ami miatt a víz se előre, se hátra nem mozdul, ott gyűlik a csatornában. Ez ilyenkor ősz elején még istenes, de ha télen belefagy, lesz itt recsegés-ropogás, még tán sírás-rívás is. Azt gondolná az ember, hogy a bádogosok is tanultak fizikát, ha máskor nem, legalább hatodikban, s ezt a tudást képesek átvinni a gyakorlatba is. De ha az elemiben nem is, a bádogos iskolákban vélhetően modellezik, mi történik, ha az esőcseppek lecsorognak a tetőről, bele a horganyzott kis csatornavájatba, majd onnét tovább, jó esetben a vízelvezető árokba, rosszabb esetben a kerti fövenyre. Vagy a szomszédra. Olyan is van.
Kérdezem az embert, kér-e kávét, teát, tortát, frissen készült, Váncsa-féle kakukkfüves kacsarilette-et, vagy ha jobb szereti a hagyományos étkeket, akkor erdélyi padlizsánkrémet, lesütött tarját, birsalmasajtot, bármit. Körbeudvarolom, no. Hogyne tenném, az előbb sorolta el, hányan állnak könyörögve sorban a városi népek közül is, egyiknek kilyukadt, a másiknak beszakadt, a harmadiknál rég elmentek az ácsok, a víz meg csorog rá a falra, a negyedik szélkakast szeretne, az ötödik meg veretes díszt az összeillesztéseknél, ezeket maga a mester készíti, afféle védjegy, hangsúlyozottan nem csicsás.
Munka lenne dögivel, a bér is tisztességes, az árakat maga szabja. Magánzó volt sokáig, minden lányának saját házat épített a bevételekből. Tanulót is vállalt, hátha valamelyik folytatná a mesterséget, neki meg csak a finommunkát kéne elvégeznie, dolgozhatnának egy darabig együtt is, mint a régi szép időkben. Öt ifjút kapott kézhez, bádogos egy sem lett belőlük. Elmentek melegebb, kényelmesebb helyekre raktárosnak, biztonsági őrnek, portásnak. Nem bírták az esőt, a napot, a szelet, és veretes díszt sem akaródzott készíteniük soha.