Placebo

Ferenc pápa állítólag nem tartozik a jó páciensek közé. Mivel számára mindent felülír a lelkek gyógyítása, az elesettek ápolása, ezért az egészsége csak sokadlagos számára. Megtapasztalhattuk ezt a járvány idején is. Környezete is aggódó pillantásokat vetett Ferencre, amikor audienciáin nem viselt maszkot. A pápa az első hullám idején rosszallóan fogadta a római templomok bezárását, mert úgy vélte: éppen ebben a helyzetben kell segítő kezet nyújtani a reményvesztett embereknek.

A katolikus egyházfő nem másokat veszélyeztetett, ráadásul érvelését is meg lehet érteni: abból indul ki, azok, akik a betegségtől félnek, vagy a járvány miatt kilátástalan anyagi helyzetbe kerültek, a templomi imádság gyógyító erejében bíznak.

A pápa azonban sosem fogalmazott úgy, hogy az otthon, a televízió vagy a számítógép előtt hallgatott szentmise csak placebo hatást fejtene ki az emberben. Olyan sem hangzott el tőle, hogy ilyenkor nem is kerülhetünk közel Istenhez, hiszen jól tudja: a hívő ember képes kialakítani a saját személyes kapcsolatát Krisztussal. A pápa is pontosan tudja, lehet, hogy a maszkviselés kapcsán nem jár jó példával elől, de a hívők egészsége igenis mindennél fontosabb, s lehetővé kell tenni számukra, hogy ezt a személyes kapcsolatot ne a templomban, hanem otthonukban alakítsák ki a Mindenhatóval.

Ezért is volt érhetetlen Veres Andrásnak, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökének néhány héttel ezelőtti kifakadása az otthoni misehallgatás ellen és ezért is volt üdítő olvasni Erdő Péter bíboros, prímás múlt héten megjelent emberi sorait arról, hogy igenis lehetővé kell tenni az otthoni liturgiahallgatást azoknak, akik veszélyeztetve érzik magukat a templomban. Kár, hogy a püspöki kar tagjai közül ilyen leiratot eddig csak az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érseke adott ki. Persze, ő megteheti, jóval befolyásosabb főpap a püspöki konferencia elnökénél. Nem függ tőle.