Európai Unió;Egyesült Államok;Donald Trump;

- Az orosz rulett

Más országokban az olyan zsarnokok, mint Trump úgy lesznek erős emberek, hogy biztonságot ígérnek a veszélyes idegenekkel szemben, ördögnek állítják be a kulturális elitet és elég zűrzavart, illetve közönyt idéznek elő, hogy a végén a lakosság csak nézze, amint országuk átcsúszik az illiberalizmusba. Az elnök is megpróbálkozott vele, de lepattant Amerikáról – írta a Washington Post Donald Trump bukásáról. Ehhez Európából csak annyit fűzhetünk hozzá, hogy a világ liberális-demokrata része döbbenten leste, hogy az amerikai demokrácia immunrendszere elég erős-e, hogy kilökje magából az antitestet. Csodát nem várhatunk az új elnöktől sem, mert a trumpizmus gyökerei nem csak az amerikai társadalom mélyébe nyúlnak, hanem mert ez a mély a kapitalizmus szervi bajait mutatja. Ha a tőke továbbra is abban érdekelt, hogy a neki legkényelmesebb társadalmi berendezkedésben működjön tovább, akkor nem csak arra kell újra ráébrednie, hogy a liberális demokrácia az ő otthona, hanem arra is, hogy nem kokettálhat a tekintélyelvűséggel. Sehol. Talán Amerikában értik ezt: a gazdasági élet szereplői békés hatalomátadást sürgettek a hét végén: „a békés hatalomátadás büszke amerikai hagyományának folytatódnia kell”. Ám ennél több kell: a Covid után, ha lesz vakcina, ha nem, semmi sem lesz már olyan, mint volt. Sem Amerikában, sem máshol. 

Magyarország az utóbbi hetekben alaposan lejáratta magát. Csak a diplomáciai korrektséget és udvariasságot hiányoljuk, nem azt, hogy a kormány nem rohant a bukott hátsótól a nyertes hátsóig. Tudomásul vesszük: olyannyira rabja saját politikai gondolkodásának, hogy távol áll a semleges lojalitástól. Amit viszont Európában tesz az öngyilkosság. A hét végén a kormányfő levelet írt az Unió vezetőinek, amelyben kimondta: megvétózza az EU költségvetését, a Covid-helyreállítást szolgáló közös hitelt, amennyiben átviszik a pénzügyi támogatás jogállami feltételekhez kötését. Amit az Európai Parlament, egy demokratikusan megválasztott testület vert keresztül. (Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő szíves közlése: „Nem felel meg a jogállamiság feltételeinek az Európai Parlament működése”. Miért nem hagyja ott?) 

A magyar (és a lengyel) kormány vétófenyegetését nem veszik túl komolyan az Unióban. Mert mindkét gazdaságnak szüksége van minden eurócentre az életben maradáshoz, ami feltétele a következő választások megnyerésének. Másrészt, az egész meglehet csak Orbán arcmentését szolgálja, annyira kicsi a mozgástere. Ha azonban a magyar kormányfő tényleg elveszti a fejét, mert nem jött be az amerikai A-terve, B-terve meg nincs, csak annyi, hogy nyílt háborút kezd az Unióval, akkor magára marad. Nem fogja tudni megmagyarázni a pénzre váró Covid-sújtotta országokkal a vétót. 

Varga Judit igazságügyi miniszter mondta a napokban a brit Financial Timesnak: azt várná, hogy Orbán Viktor szemébe mondják – akár Angela Merkel német kancellár is –, hogy problémájuk van vele. Igaza van: már régen meg kellett volna ezt tenni. De ami késik, nem múlik. Az orosz rulett is eldől egyszer azzal az egyetlen lövedékkel is.