Wolfgang Stark 345 élvonalbeli találkozót vezetett a német labdarúgó-bajnokságban, ezzel rekorder a hazájában. Közreműködött világ- és Európa-bajnokságon, olimpián, vezetett Európa-liga-döntőt, 2017 nyarán vonult vissza, ugyanebben az évben ősszel vezették be Európában először a Bundesligában a videóbírót. A korábbi kiváló játékvezető exkluzív interjút adott a Népszavának.
Nem gondolkozott azon, hogyan alakult volna a pályafutása, ha már az Ön idejében is működik a videóbírós rendszer?
Nem, ezzel nem foglalkoztam. Bizonyos tévedések elkerülhetőek lettek volna, de ezen utólag nem érdemes gondolkozni.
Elkerülhető lett volna például Marcel Schmelzer esete: Ön tizenegyest ítélt és kiállította a dortmundi védőt, a felvételek alapján pedig az derült ki, hogy a játékos nem ért kézzel a labdába.
Ez valóban nem történt volna meg, ha már van VAR. A televíziós felvételeket látva elnézést kértem a dortmundiaktól, a játékostól és kértem az ügyében eljáró fegyelmi bizottságot, hogy ne tiltsák el. Törölték a piros lapját és nem kellett mérkőzést kihagynia, ez volt a korrekt megoldás.
Hogyan reagált a közvélemény a beismerésére? Nem bélyegezték meg?
Egyáltalán nem, sőt, rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Be kell látni, ha valaki hibázik és tudni kell ezért bocsánatot kérni. Tévedni emberi dolog, mi, játékvezetők sem vagyunk tévedhetetlenek. Számomra ez a természetes, ha hibáztam, vállalom érte a felelősséget.
Később mégis leiratkoztak Önről Dortmundban.
Volt egy időszak, amikor több mérkőzését vezettem a csapatnak, ezeken úgy érezték, hogy akadtak helyzetek, amiket nem jól ítéltem meg. Ezekre a dolgokra a játékvezetőket küldő illetékesek is figyelnek, egy ideig nem kaptam dortmundi mérkőzést, de később megint voltam a csapat találkozóin, nem lett ebből probléma.
Németországban vezették be először a videóbírós rendszert, a játékvezetőket egy évig készítették fel. Nagyon hosszúnak tűnik ez az idő.
Szükség volt rá, úgy akartuk bevezetni, hogy minden rendben működjön. A bíróknak részt kellett venniük egy elméleti képzésen, ez 3-4 egész napos elfoglaltságot jelentett. Itt sajátították el a legfontosabb elméleti ismereteket, nemcsak a videóbíró céljáról, hanem az egész rendszer technikai működéséről is részletes képzést kaptak, majd ebből vizsgáztak. Ezt követte egy nagyon fontos rész, az offline videóbírózás. Korábbi mérkőzések vitatott jeleneteiből készült összeállítást kellett elemezni és videóbíróként dönteni. Erre is többször volt szükség, amíg mindenki teljesen megtanulta a rendszer elméleti és gyakorlati működését. Ezen kívül volt 8-10 alkalommal 1-3 napos szeminárium, amikor a videóbírók az operátorokkal dolgoztak együtt, utóbbiak felelnek a kamerabeállításokért. Ezek a gyakorlások kellettek ahhoz, hogy kialakuljon az a kommunikáció közöttük, melyek a gyors ítélethozatalhoz szükségesek.
Ezután jött az éles bevetés?
Még nem. Minden játékvezetőnek öt alkalommal kellett közreműködnie olyan barátságos mérkőzésen, melyen használták a VAR-t. Majd ugyanennyiszer a stúdióban ülve videóbíróként segítették a játékvezetők a pályán közreműködő kolléga munkáját. Ezeket a találkozókat utánpótlás- vagy amatőrcsapatok részvételével meg kellett szervezni, a játékvezetők időbeosztásával összeegyeztetni, ehhez időre volt szükség. Ezen kívül az operátorok képzését is meg kellett szervezni.
A Bundesliga első- és másodosztályának mérkőzésein a videóbírók Kölnben egy központi helyről figyelik az összes mérkőzést. Más országokban a stadionoknál közvetítőkocsiból követik az eseményeket. Melyik a jobb módszer?
Ebben a tekintetben nincs jó és rossz megoldás. A legfontosabb, hogy a technikának kell működni, ez független a módszertől. Nálunk is előfordult, hogy közvetítőkocsiban ült a videóbíró a helyszínen, nincs semmi baj ezzel a megoldással sem.
Három éve van VAR, de a viták nem szűntek meg.
Nem is fognak. A VAR a ténybeli tévedések kiszűrésében segít. Lest már nem néznek el olyan mérkőzésen, ahol van videóbíró, akkor sem, ha csak egy centiről van szó, a játékvezető háta mögött történt szabálytalanságok, sportszerűtlenségek sem maradnak rejtve.
És a kezezések?
Ezek megítélésében sosem lesz teljes egyetértés, mert itt mindig van mozgástere a játékvezetőnek, neki kell eldönteni, mit ítél szándékosnak vagy vétlennek. Szubjektív kérdésről sosem fog mindenki egyformán vélekedni. Erre nem lehet olyan szabályt kitalálni, amit mindenki egyformán értelmez és elfogad, ennek ellenére folyamatosan próbálnak kialakítani egy egységes és igazságos rendszert.
Amióta van VAR, mintha nagyobb lenne a nyomás a stúdióban ülő videóbírón.
Ez egyértelmű, neki minden technikai feltétel rendelkezésére áll, hogy ellenőrizze a pályán hozott ítéletek helyességét. A mérkőzéseken közreműködő játékvezetőn valamivel kisebb a nyomás, mint az én időmben volt.
Nagy álma volt a Bajnokok Ligája fináléjának vezetése, ez azonban kimaradt a pályafutásából. Csalódott emiatt?
Egyáltalán nem. Elégedett vagyok azzal, ahova eljutottam. Amikor még bíráskodtam, az volt a szabály, hogy a BL-ben nem foglalkoztatták azoknak az országoknak a játékvezetőit, ahonnan bejutott egy csapat a legjobb nyolc közé. Mivel a német csapatok közül általában még versenyben volt valamelyik ilyenkor, így nem volt lehetőségem döntőt vezetni. Mára szerencsére megváltoztatták ezt a szabályt.
Az édesapja is játékvezető volt, egyértelmű volt az Ön számára, hogy ezek után ezt az utat választja?
Nem ez volt a tervem, labdarúgóként kezdtem öt-hat éves koromban, de már ekkor nagyon fejlett volt az igazságérzetem, és rendkívüli módon zavartak a mérkőzéseinken a játékvezetői tévedések. Édesapám azt mondta, mutassam meg, hogyan kell vezetni a meccseket. Tizennégy évesen elvégeztem a játékvezetői tanfolyamot. Azt gondolom, labdarúgóként nem jutottam volna el arra a szintre, amit játékvezetőként elértem.
Visszavonulása óta nem vezetett egyetlen meccset sem, gálamérkőzésen vagy céges rendezvényen sem?
Nem. Megfogadtam, ha abbahagyom, akkor vége lesz a bíráskodásnak. Hívtak jótékonysági mérkőzésekre is, azt válaszoltam, vendégként szívesen megyek, de a játékvezetést örökre befejeztem.
