Víruslottó

Ötven százalék, hogy kitart az egészségügy - jelentette be az, aki hetekkel előtte azt is bejelentette, mindenkit meg fognak gyógyítani. Ötven százalék, hogy az ország képes megtenni azt, amire többek között az államot feltalálták: működtetni az egészségügyet. Blazírt arc, vállrándítás, mint egy nagyotmondáson kapott használtautó-díler. Pattog a festék a fényezésről? Hát ja.

A gond csak az, hogy sok ezer betegről beszélünk, aki most úgy vonul kórházba, hogy fogalma sincs, élve jön-e ki onnan. Lenullázódott ötszáz év orvostudománya, mert arra sincs már nővér, hogy bedugja a konnektorba a lélegeztető-gépet, a közpénzből kitömött focisták, mészáros lőrincek, papok pedig éppen nem tudják, mit kell megnyomni a csilliárdokért összevásárolt gépeken.

Sebaj, majd a papok zsolozsmáznak, a lőrincek meg építenek egy áldozatok emlékművét újabb milliárdokból. Ők ehhez értenek. Fifti-fifti. A kórházak kapujában az orvosok fej vagy írást játszanak, szemmértékre megsaccolják, ki menthető, akinek lehet esélye, és ki az, aki elfüggönyözve diszkréten megfullad, mint a nemzeti trikolóros reklámszatyorba tekert karácsonyi ponty.

A vezér meg az üres ágyak előtt szónokolhat a köztévén, hogy készen áll a nagy csatára. Mert ő a korona Churchillje, aki sörösüveggel fogja fejbe verni a vírust. Egy éve tudni, hogy ez lesz, aztán láttuk, mi történt Milánóban, Bergamóban. Volt idő felkészülni. Meg 133 bátor ember által megszavazott korlátlan teljhatalom. Neki is álltak. Készültek a következő választásokra. Pánikszerűen röpködtek a milliárdok a haverok szállodáira, stadionra, vadászati világkiállításra, konzultációs néphülyítésre. Dübörögtek a focimeccsek, dübörgött a homoszexuálisok elleni hősi harc.

És most itt vagyunk a csatamezőn, a vezér pedig úgy csinál, mintha a legtermészetesebb dolog lenne letolt gatyával várni a rohamot. Ez a magyar harci viselet. Egy vállrándítás: ötven százalék, hogy ha anyád beteg lesz, akkor egy ledolgozott élet után ellátás nélkül hal meg. Akkor is, ha csak vakbélgyulladása volt.