Előfizetés

Károsítja a madarak szaporodási képességét a fényszennyezés

MTI
Publikálás dátuma
2020.11.12. 19:20
Képünk illusztráció
Fotó: Adam Seward / AFP
Hamarabb megkezdhetik a költést, így a fiókák még azelőtt kikelhetnek, hogy elérhető lenne a táplálékuk.
A Michigani Egyetem (UM) kutatói hatalmas adatállomány segítségével vizsgálták, hogyan befolyásolja a mesterséges fény és az ember okozta zaj 142 madárfaj 58 506 fészkének reprodukciós sikerét Észak-Amerikában. Tanulmányuk a Nature tudományos lapban jelent meg szerdán. 
A szakértők arra jutottak, hogy nyílt területeken, például füves legelőkön vagy mocsaras vidéken a fényszennyezés hatására a madarak akár a normálisnál egy hónappal korábban megkezdhetik a költést, erdős területeken pedig 18 nappal korábban. Ez időzítésbeli problémákat okozhat: az éhes fiókák még azelőtt kikelhetnek, hogy elérhető lenne a táplálékuk.
A globális felmelegedés miatt ugyanakkor bizonyos táplálékok korábban elérhetők. Azoknak a madaraknak, amelyek megtartották az idők során költési idejüket, mivel belső órájuk a nap hosszához igazodik, kevesebb utódja marad életben, ha a költés idejére már eltűnik az élelem.
Ezekből a felismerésekből két következtetés vonható le a madaraknak a klímaváltozásra adott válaszáról. Egyrészt a mesterséges fényviszonyok között élő madarak jobban követik – legalábbis átmenetileg - a klímaváltozást, mint a sötét területen élők. Másrészt amikor a tudósok úgy vélték, hogy a madarak a klímaváltozáshoz igazítják szaporodási idejüket, valójában a fényviszonyok változásához igazodtak. Számos vizsgálatot ugyanis olyan területen végeztek, amely fényszennyezésnek volt kitéve.
A tudósok 27 madárfaj esetében részletesebb vizsgálatokat végeztek. Arra jutottak, hogy a madarak gyenge fényben való látási képessége és füttyének hangereje összefüggésben van a fény- és hangszennyezésre adott reakciójával. Minél több fényt képes befogadni egy madár szeme, annál előbbre hozta költési idejét a fényszennyezésre adott reakcióként és annál többet profitált a fényszennyezésből a fészek nagyobb költési arányával.
A hangszennyezést vizsgálva arra jutottak, hogy a fás környezetben élő madarak jóval érzékenyebbek a zajokra, mint a nyitott területeken élők. A hangszennyezés késleltette azon madarak fészekrakási idejét, amelyek alacsonyabb frekvencián énekelnek, tehát nehezebb meghallani őket az alacsony frekvenciájú, ember okozta zajban. A tojók párzási hajlandósága a hímek dalán alapul, sok esetben a tojóknak hallaniuk kell a hímek énekét, hogy fizikailag képes legyenek a párzásra.
A vizsgálat az első lépés az észak-amerikai madarak érzékenységi indexének megalkotása felé.

Kétszáz királynőt rejtő óriás lódarázs-fészket találtak az Egyesült Államokban

MTI
Publikálás dátuma
2020.11.12. 18:30

Fotó: XINHUA / AFP
A rovarokat megsemmisítették, de a kutatók szerint további fészkek is vannak a térségben.
A csaknem 200 királynőt rejtő fészket eltávolították, a rovarokat megsemmisítették a kutatók, ám úgy vélik, hogy további fészkek lehetnek a térségben. „Sosem lehetünk biztosak abban, hogy az összeset megtaláltuk” – mondta Sven-Erik Spichiger, Washington állam mezőgazdasági hivatalának kutatója egy sajtótájékoztatón kedden.
Az ázsiai óriás lódarázs (Vespa mandarinia) betolakodó fajnak számít Észak-Amerika nyugati partvidékén. A Japánban és Dél-Koreában honos méretes rovarok komoly fenyegetést jelentenek a háziméhekre: mindössze néhány óra alatt egész kolóniákat képesek lemészárolni. Erős fullánkjuk és mérgük miatt az emberre is veszélyesek lehetnek – írta a BBC hírportálja.
A fészket október 24-én egy fából szedték ki Blaine-ben, közel a kanadai határhoz. A szakemberek először karanténba helyezték a 22 centiméter átmérőjű fészket és csak 24 óra elteltével nyitották fel. Csaknem 500, a fejlődés különböző szakaszaiban lévő rovart számoltak össze odabent, köztük 112 dolgozót és majdnem 200 királynőt. A rovarokat elpusztították.
Spichiger szerint lehetséges, hogy néhány királynő még a fészek eltávolítása előtt kirepült, ugyanis a környéken három példányt is találtak a fészek elszállítása után. A kutató ugyanakkor hangsúlyozta, „pont időben” érkeztek ahhoz, hogy megakadályozzák a királynők többségének kirajzását, és hogy sikeres párosodást követően idővel új kolóniákat hozzanak létre.
Spichiger szerint a rovarok a nemzetközi kereskedelem révén kerülhettek a térségbe. „Soha nem fogjuk megtudni, hogyan érkeztek ide, lehet, hogy valamilyen járművön, faforgácsba vagy szalmabálákba rejtőzve” – jegyezte meg a kutató.
Spichiger szerint az ázsiai óriás lódarazsak 
„nem fogják levadászni és megölni az embert”, ám ha valaki belebotlik egy fészekbe, akkor „valószínűleg veszélyben” lesz az élete.

A washingtoni Smithsonian múzeum szerint évente nagyjából 40 ember halálát okozzák az óriás lódarazsak Ázsiában.
Az ázsiai óriás lódarazsakat tavaly decemberben észlelték először a Washington államban található Blaine-ben. Mint megírtuk, októberben úgy sikerült az első ismert fészkek nyomára bukkanniuk a szakembereknek, hogy több példányra fogselyemmel rádióadót erősítettek, és az egyik hazavezette őket. A kosárlabda méretű fészekben 100-200 darázs lehetett. A hatóságok közölték, kivágják a fát, amelyben a fészek volt, és megvizsgálják, hogy távoztak-e korábban királynők, amelyek újabb fészkeket alapíthattak. Tavaly decemberben a kanadai Vancouver-szigeten fedeztek fel és pusztítottak el egy fészket.  

Álarcos énekesként udvarolnak a ráncos arcú denevérek

MTI
Publikálás dátuma
2020.11.12. 16:00
CC BY-NC 4.0
Fotó: sugey_garcia / NaturaLista
A produkció nagyon kimeríti a hímeket, mert a táplálékkeresésre szánt idő csaknem felét is rááldozzák.
Bőrredővel fedve pofáját, énekelve és táncolva udvarol a ráncos arcú denevér (Centurio senex) hímje. Ha sikerül meghódítania a kiszemelt nőstényt, a párosodás idejére álla alá ereszti a bőrredőt az állat – számolt be megfigyeléseiről a Costa Rica-i Egyetem tudósa, Bernal Rodríguez-Herrera vezette kutatócsoport a PLOS ONE című tudományos lapban. Hat héten át infravörös- és hangfelvételekkel vizsgálták a különleges denevérfaj viselkedését.
A ráncos arcú denevér ritka, Mexikóban és Dél-Amerika északi részén honos faj. Az állatok gyümölcsökkel táplálkoznak, nevüket szokatlanul gyűrött pofájukról kapták, amely a hímeknél jóval markánsabban szabdalt, mint a nőstényeknél.
A násztánc ideje alatt több hím próbálkozik egy helyen, hogy magára vonja a közeli nőstények figyelmét szárnycsapásaival és hangos füttyeivel. 
Ha egy nőstény érdeklődést mutat, a hím letolja pofájáról a redőt és lelkes éneklésbe fog.

Az aktus után a hüvelykujját használva ismét elfedi pofáját az állredővel. Máskor csak ritkán emelik pofájuk elé a maszkot az állatok. 
Az, hogy riválisaikkal körülvéve napokon át alkonyattól nagyjából éjfélig várják a nőstényeket, a hímek számára nagyon kimerítő. Ezzel ugyanis a táplálékkeresésre szánt időnek legalább a felét „elpazarolják” – fejtették ki a szakértők.