Nem lehet azt állítani, hogy Révész Sándor túl sok biztatást, netán inspirációt kapott volna barátaitól és ismerőseitől. Meghökkent reakciókat váltott ki környezetében, amikor elmesélte, mivel foglalkozik éppen: „Dobi Istvánról könyvet írni? Minek? Nincs neked jobb dolgod? Mi van ezen az emberen megírnivaló?”
Ezekkel a kérdésekkel kezdődik a Dobi István, az elfeledett államfő – Egy nincstelen parasztfiú útja a hatalomba című könyv, amely nem valamifajta lappangó társadalmi igény kielégítésére, hanem pont fordítva, az általános érdektelenség ellenére, a szerző (jelenleg a HVG munkatársa) eltökéltségének köszönhetően született meg.
Az utókor emlékezetében Dobi István valóban nevetséges, alkoholista figuraként maradt fenn, aki súlytalanul, önálló akarat és egyéniség nélkül, marionett figuraként működött együtt a pártállammal. Ráadásul ennek a halovány emlékezetnek is megvannak a határai, a fiatalabb nemzedékek azt se tudják, kiről van szó.
Révész Sándor nem elégedett meg a felületes ítélettel. Abból indult ki, hogy Dobi István a kisgazdapárt elnöke volt, miniszter, majd miniszterelnök, aztán államfő. Tényleg senki lett volna? Csakhogy – morfondírozott a szerző – mielőtt senki lett volna, valakinek mégiscsak lennie kellett ennek a Dobi Istvánnak. Volt is – állapította meg Révész. Méghozzá: „Országszerte ismert ember. A szegényparasztságnak, a magyar társadalom legszélesebb és leggyengébb érdekképviselettel rendelkező rétegének első számú képviselője a politikai életben.” Amikor pedig „városi, értelmiségi és a kulisszák mögé nem látó szemmel csak a senkit lehetett látni belőle, akkor is volt valaki vidéki, paraszti szemmel nézve”.
A rövid állítást a szerző hatalmas kutatómunkával, emlékiratok, naplójegyzetek, sajtópublikációk és dokumentumok tömkelegének tanulmányozásával, rendkívül alapos forráskritikával támasztotta alá. Akit még lehetett, személyesen megkeresett. Ennek eredménye vaskos – fotóanyag és szöveges függelék nélkül is 421 oldalas – kötet lett. A terjedelem rögtön sejtetni engedi: igenis van mit írni Dobi Istvánról.
1898-ban született a ma már Komáromhoz tartozó Szőnyben. A „nincstelen parasztfiú” már gyerekként apjával tartott a munkába: „nyelte a cséplőgép mellett, kivált pelyvahordás közben felkavarodó rengeteg port, ami az apját végül megölte”.
Az első világháborúban besorozták, a Tanácsköztársaság idején belépett a Vörös Hadseregbe, hadifogságba került. A Horthy-rendszer elején rendőri felügyelet alatt állt. Megnősült, az 1922 és 1930 között született öt gyerekéből három maradt életben. Keményen dolgozott, mindenféle napszámos munkát elvállalt, hogy fenn tudja tartani a családját.
A hat elemit végzett fiatal férfi igyekezett képezni magát. Előfizetett a Népszavára, aktív szervezője volt a szociáldemokrata pártnak. Többször meggyűlt a baja a csendőrökkel (előfordult, hogy félholtra verték), és olyan időszak is akadt, amikor politikai nézetei miatt rosszul fizető munkát is alig kapott. Közben ismertsége és népszerűsége egyre nőtt az országban. Amikor a szocdemek számára a hatalom végképp ellehetetlenítette a „vidéki agitációt”, Dobi István átigazolt a kisgazdákhoz. A pártban felismerték, milyen remek szervező: „pillanatok alatt országos szerepkörű politikust faragtak a szőnyi földmunkásból”.
Révész Sándor többször is ambivalensnek minősíti Dobi István személyiségét, szerepét és megítélését. Minél rangosabb pozíciókra kérték fel a második világháború után, annál inkább erősödött benne a kétely, hogy alkalmas-e annak betöltésére. Sok politikus és értelmiségi lenézte, de a parasztság körében még a Kádár-korszakban is nagy népszerűségnek örvendett. Vállalhatatlan engedményeket tett a pártállamnak, miközben mindvégig hitt abban, hogy a szövetkezetek létrehozásával felemelkedést hozó korszak kezdődik. Kiszolgálta, de gyakran hangosan és keresetlen szavakkal szidta is a kommunistákat. Rákosi Mátyással és (egy idő után) Kádár Jánossal is rossz kapcsolata volt, a Szovjetuniót viszont csodálta.
1968-ban halt meg. Utolsó éveiben rémképek gyötörték, attól félt, hogy el akarják tenni láb alól. Éjszaka pisztolyt tartott a párnája alatt.
