Előfizetés

Orbánék lepasszolnák az energiahatékonyságot

Marnitz István
Publikálás dátuma
2020.11.13. 07:00

Fotó: Shutterstock
Miközben a kabinet még csak most fogalmazza takarékossági elveit, a közmű- és üzemanyagkereskedőknek már januártól le kéne beszélniük vevőiket termékeik megvásárlásáról.
A hét elején, a járványügyi veszélyhelyzet újbóli bevezetésével egy időben soha nem látott mennyiségű közmű- és egyéb ipari törvénymódosító csomaggal árasztották el a parlamentet a kormány tárcái és pártjai. Így például az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) benyújtotta az energiahatékonyság fokozására irányuló terveit. Ez szembetűnő célként fogalmazza meg úgy az Európai Unió 2030-ra kitűzött, legalább 32,5 százalékos energiamegtakarítási, mint az épület-alapterületek évi 3 százalékának felújítási célját. Ezek ugyan uniós célok, de a magyar kormány eddig nem állt határozottan mögéjük. Eddig azt vállalták, hogy 2030-ra nem lépik túl a 2005-ös - amúgy viszonylag magas – fogyasztási szintet, az év elején megfogalmazott Energiastratégia végső változatából pedig kikerültek az épületek fogyasztáscsökkentésére vonatkozó, világos tervek. A mostani törvénytervezet ugyanakkor nem tesz említést a kormány épületekkel kapcsolatos – de energiahatékonyság-független – ötleteiről, így a csokról vagy az újonnan tervezett otthonfelújítási támogatásról. A most benyújtott, szinte kizárólag uniós megfelelést szolgáló csomag vállaltan féloldalas, amennyiben annyit foglalna törvénybe, hogy a kormány hamarosan „Hosszú Távú Felújítási Stratégiát” alkot. Egyszersmind meghatározzák az ettől mindenképp várható, az épületek és más fogyasztók felhasználáscsökkentését célzó sarokpontokat. Az ITM képviselőinek korábbi szavaihoz híven a tervezet szerint az energiamegtakarítás felelősségét jórészt az energiakereskedőkre-szolgáltatókra hárítanák, beleértve az üzemanyag-piacot is. Magyarán a forgalmazóknak kell majd valahogy „elérniük” a termékük iránti kereslet meghatározott csökkenését. Ennek útját-módját kevéssé, elszámolását azonban annál részletesebben előírják. Kétségtelen, kiemelten fontos, pontosan mi számít majd megtakarításnak, ezt hogy mérik, számolják el, tartják nyilván és ellenőrzik. Korábbi bejelentésük szerint az ilyen megtakarítási egységeket a kötelezettek egymás között akár adhatják-vehetik, de lehet „előre dolgozni”, illetve két év alatt az esetleges hátrány is behozható. Az épületekben elért megtakarításért megnövelt pontszám jár. Az érintett cégek a kormány felé egyetemlegesen felelősek a rájuk rótt kötelezettségért. Ha viszont elmaradás mutatkozik, „hiányzó gigajoule-onként” évi 50 ezer forintos „energiahatékonysági járulékot” kell fizetniük. E bevételből a „kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások” lakásenergiahatékonysági felújítását támogatnák. Ilyennek minősül az a család, amely jövedelme legalább negyedét a helyiségek 20 fokon tartására, illetve a víz felmelegítésére fordítja.
Bírálta az elképzelést a Portfolio Energy Investment Forum 2020 című szerdai online konferenciáján Szekeres Eszter, az – amúgy kormányközeliként számon tartott – MET nevű energiacég nagykereskedelmi és optimalizálási ügyvezetője. Elsősorban a világos részleteket hiányolta annak tükrében, hogy a jelenlegi tervek alapján január elsejétől már el is kellene kezdeniük a végrehajtást. Szavai szerint az EU-előírás tág teret ad a kormányoknak az országonkénti szabályok megalkotására. Akad, ahol az állam vállalja magára a teendők oroszlánrészét. „Értelemszerűen vitatják” azt a vélelmet, hogy azért lenne a leghatékonyabb a kereskedőket a megtakarítások elérésére kötelezni, mert „ők érik el legközvetlenebbül a fogyasztókat”. A hét elején az ITM külön villamosenergia-ipari, bányászati, valamint a kiégett atomkazetták tárolásáról szóló törvénymódosító csomagot is a ház elé terjesztett. Mager Andrea vagyonminiszter pedig két törvénycsomagban módosítana bizonyos állami társaságok jogállásán, illetve a koncessziók szabályain.

Célzott támogatásokat sürget a Habitat

Ma Magyarországon mintegy egymillió ember nem tudja megfizetni a méltó lakhatáshoz szükséges energiaszolgáltatásokat – hívta fel a figyelmet tegnapi közleményében a Habitat for Humanity Magyarország. A fűtési időszak kezdete csak fokozza a gondokat, de nem csak a közvetlen érintettek körében. A rossz hatékonyságú épületek és a nem megfelelő tüzelés az egyik legfőbb okai a légszennyezésnek és nagyban hozzájárulnak a klímaváltozáshoz. A civil szervezet mindenki számára megfizethető és tiszta energiát sürget. Energiaszegénynek nevezzük azokat, akik nem képesek megfizetni a fűtés vagy más, alapvető közműszolgáltatások tisztességes életminőséghez szükséges szintjét. Ezt a háztartások alacsony jövedelme, az energiahordozók magas ára, illetve a lakások jellege, állapota, felszereltsége és hatékonysági jellemzői okozzák. A rossz hatékonyságú épületek fűtése amellett, hogy pazarló, magas rezsiköltségekkel és szén-dioxid-kibocsátással jár. Különösen kiszolgáltatottak a legszegényebbek, akik számára elérhetetlen kiadás a fűtéskorszerűsítés vagy a hőszigetelés, és gyakran nincs más választásuk, csak a szilárdtüzelés. Az elmúlt években megemelkedett tűzifaárak miatt viszont sokan rosszabb minőségű és egészségkárosító anyagokat (például lignitet, éghető hulladékot, lomokat) is kénytelenek eltüzelni. Ez a jelenség, társulva azzal, hogy a legtöbben korszerűtlen kályhákat használnak, kiemelten légszennyező. A szállópor-kibocsátás 80 százalékáért a háztartási szilárdtüzelés felelős, míg az EU átlag mindössze 41 százalék – írják. Most közzétett videójukban a Habitat felhívja a figyelmet: ebből az ördögi körből az érintettek csak úgy tudnak kilépni, ha biztosítjuk a mindenki számára megfizethető energiát. Azaz a leginkább rászorulókat is elérő, célzott lakásfelújítási, energetikai támogatásokat sürgetnek. A légszennyezés csak akkor csökkenhet számottevően, ha az ilyen típusú támogatások széles körben biztosítják az áttérést a korszerűbb, kevésbé szennyező fűtési módokra, valamint a lakások felújítását, hőszigetelését. De már azt is nagy előrelépésnek tartanák, ha a szociális tűzifa kiszárítva érkezne a rászorulókhoz, valamint ha a környezetre és egészségre súlyosan káros széntermékekre nem lehetne pályázni tűzifa helyett. A Habitat For Humanity Magyarország megoldásnak tartaná a most formálódó Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal) és az ehhez kapcsolódó hazai klímastratégiák megfelelő kialakítását is.

Ferihegy megszállása

A NER célkeresztjébe került a ferihegyi repülőtér: az elmúlt napokban derült ki, hogy a csődbe ment Malév földi kiszolgálócég helyére már a nyáron benyomult a Pintér Sándor – Tasnádi László féle Civil Biztonság Zrt., a Fidesz őrző-védő cége, a Valton Security, valamint a NER takarítócége által alkotott konzorcium. A vállalkozás minden repülőtéri tapasztalat nélkül kapta meg az ilyen-olyan (biztonsági) engedélyeket, miközben nemzetközi referenciával rendelkező uniós cégeket utasítottak el a hatóságok.  Feltehetőleg a görög pályázók vezetői között nem voltak egykori béemes III/2-es tisztek, illetve egykori államtitkárok.  Ezt csak gyanítjuk, lehet, hogy mást rontottak el a görögök. Például azt, hogy nem születtek NER-magyarnak A földi kiszolgálás ugyanis csak hab a tortán. A NER-, illetve bocsánat, a politikától teljesen független magyar cégek – például a 24 százalékos állami tulajdonban lévő Mol Nyrt. – közölte a Budapest Airport (BA) kanadai tulajdonosaival, hogy megvennék a reptérüzemeltető vállalatot. Nagyon illedelmesen rúgták rá az ajtót a magyar menedzserek a kanadai nyugdíjalapra, mert mondhatták volna azt is, hogy mától ők a tulajdonosok, miközben pufajkájukat az asztalukra dobják. A repülőtér üzemeltetése óriási üzlet normál időkben: a BA Zrt. csak tavaly 30 milliárd forintos nyereséget termelt, ez olyan összeg, amit még Mészáros Lőrinc sem látott egyben. A kormányfő épp ezért szeretné NER-tulajdonban látni a céget. Sokan mondhatják azt is, hogy kit érdekel Ferihegy ellopása, akkor amikor a kormány éppen a választási törvényt és az alaptörvényt írja át. Orbánnék egyszer menni fognak, és a saját képükre formált alaptörvényüket is viszik magukkal, ám itt marad az állami pénzekből összelopott gazdasági birodalom, amely évtizedekre fojthatja meg a magyar gazdaságot. Orbánék már a bukás utáni időszakra készülnek: tesznek róla, hogy főként a NER-magánalapítványoknak adott vagyon és juttatás mielőbb elveszítse közpénz jellegét. 

Nem áll jól a versenyképességünk

P. Zs.
Publikálás dátuma
2020.11.12. 16:31
Képünk illusztráció
Fotó: Shutterstock
A jövő növekedését meghatározó két fontos terepen is gyengén teljesít a magyar gazdaság.
Pénteken közli a KSH a harmadik negyedéves GDP adatokat, a Portfolio.hu által idézet elemzők várakozásai szerint a második negyedéves 13,6 százalékról öt százalékra csökkent az éves GDP-zsugorodás, ami negyedéves alapon 10 százalék feletti növekedést sejtett. Bármi is lesz a harmadik negyedéves adat, a negyedik negyedben újra jön a feketeleves a zárások miatt. 2021-et és 2022-őt vélhetően már a felzárkózás határozza meg, és a gazdaság visszatér a korábbi növekedési trendvonalra, ami évi 4-5 százalékos éves bővülést takar. Középtávon viszont már újra a gazdaság fundamentumai lesznek meghatározóak, például a versenyképesség, a hatékonyság növekedése. A jegybank csütörtökön publikálta első ízben a Termelékenységi jelentését, amelyről  összefoglalásként elmondható, hogy a magyar gazdaság a 2017-2019 közötti viszonylag jelentős hatékonyságnövekedés ellenére komoly kihívások előtt áll. Balatoni András, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) igazgatója a jelentést bemutató sajtótájékoztatón elmondta, hogy a jegybank elemzői szerint a gazdaság termelékenységének növelése lehet a kulcsa annak, hogy Magyarország a következő években kitör-e a közepesen fejlett gazdaságok csapdájából, és belátható időn belül megközelíti-e az osztrák gazdaság teljesítményének 80-90 százalékát. A Covid-19 járványt kísérő gazdasági recesszió rövidtávon ugyan háttérbe szorítja a versenyképességi kihívásokat, ám ennek ellenére különösen fontos kérdés a helyreállítás utáni növekedés előkészítése már most. Teendő bőven van, mert ugyan 2020 előtt a magyar cégek és különösen a kis- és közepes vállalati (kkv) szektor munkatermelékenysége jelentősen javult, ezen a téren még jelentős az elmaradásunk. A jelentés készítői szerint a 2019-re a már elfogytak a magyar cégek munkaerőtartalékai, ezért is kényszerültek a kkv-k a termelékenységük növelésére. A digitalizációban viszont óriási a lemaradása a magyar cégeknek, a lakosságnak és a kormánynak is: idehaza csak a vállalkozások  egyharmada „digitális”, míg az EU fejlett részén ez 60 százalék. A magyar gazdaság innovációs hatékonysága romlott az elmúlt években, azaz a növekvő ráfordítások ellenére csökkent a bejelentett szabadalmak száma. Így a jövő növekedését meghatározó két fontos terepen is gyengén teljesít a magyar gazdaság – szűrhető le a jegybank jelentésből.