Nagy-Britannia;Egyesült Királyság;Boris Johnson;

2020-11-13 13:43:58

Távozik Boris Johnson főtanácsadója

Távozik a brit miniszterelnöki hivatalból Boris Johnson jobbkeze, egyben rossz szelleme. A média azt reméli, Dominic Cummings nélkül új, kompromisszumra hajló vezetési stílus veszi kezdetét.

Az előzetes várakozással ellentétben már péntek délután összecsomagolta Downing Street-i irodájában őrzött holmiját Dominic Cummings, Boris Johnson stratégiai főtanácsadója, gyakorlatilag jobbkeze. A brit sajtó és ennek megfelelően a Népszava londoni tudósítója is a nap korábbi részében még egy karácsonyi búcsút feltételezett. A szigetország politikai történetének egyik emlékezetes imázsává válhat viszont az az esti felvétel, melyen a rendszerint hivatalához nem méltóan öltözködő guru jelentős méretű kartondobozzal sétál ki a világ egyik leghíresebb címéből, láthatólag összepakolva íróasztalát.

Ahogy Laura Kuenssberg, a BBC kiváló kapcsolatokkal rendelkező politikai főszerkesztője jelentette, Cummings a nap folyamán beszélt a kormányfővel és az a döntés született, hogy a legjobb, ha azonnali hatállyal távozik posztjáról. A Downing Street-i káoszt kiváltó kommunikációs igazgató, Lee Cain ugyancsak előrehozta kilépését. Ha a közeljövőben létrejön a szabadkereskedelmi egyezmény az Európai Unió és az Egyesült Királyság között, a Cummings nevéhez fűződő választási szlogen: „Get Brexit Done”, valósítsuk meg a Brexitet, kedvező fénybe helyezi a hatalom központjában végzett tevékenységét. Ha nem, leginkább konfrontatív természetéről, Boris Johnsonra gyakorolt rossz hatásáról és a kabinetiroda nyugalmának felforgatásáról emlékezünk majd rá.

A legbefolyásosabb politikai tudósítókon kívül kevés brit újságírónak akadt valaha is dolga Lee Cain-nel, aki szerda késő este jelentette be távozását hivatalából, miután zsarolással felérő jelentkezését a kabinetfőnöki állásra széles körű felzúdulás fogadta. A brit média első helyen Carrie Symonds, Boris Johnson menyasszonya és hivatalosan hatodik gyermeke anyjának szerepét hangsúlyozza, aki a „bolt felett lakva” megelégelhette a miniszterelnöki hivatalban eluralkodó káoszt. A 32 éves Symonds, aki 2018-tól egy évig a Konzervatív Párt kommunikációs igazgatójaként dolgozott, a jelek szerint egyre aktívabban alakítja a politikai erőviszonyokat. Sértett parlamenti képviselők és tory aktivisták is elfogadhatatlannak tartották volna a 38 éves Cain előrelépését, arroganciája és viszonylagos tapasztalatlansága miatt.

Egy szűk Downing Street-i kör azonban teljes mellszélességgel kiállt a kommunikációs vezető mellett, annak ellenére, hogy az utóbbi időben számos botrány árnyékolta be az iroda hírnevét. A Covid-19 pandémia kezelésének rendkívül rossz a sajtója, állandó súlyos kritikák érik a tesztelés és kontaktkövetés munkáját, két héttel ezelőtt pedig a Boris Johnson vezette válságbizottság ülésén hozott döntések villámgyors kiszivárogtatása a The Times napilapnak és az ITV kereskedelmi csatorna politikai főszerkesztőjének kész helyzet elé állította a kormányfőt. Nem tehetett mást, mint még azelőtt bejelenteni a második angliai vesztegzárat, hogy arról a szabályokat követve a parlament dönthetett volna. Cain támogatói, akik közül mentora és édesapja tavalyi elhalálozása óta vigasztalója, Dominic Cummings, „BoJo” jobbkeze és Lord (David) Frost, a szigetország Brexit-főtárgyalója emelkednek ki, tiltakozásul maguk is követni akarták a süllyesztőbe. Szerda késő este és csütörtökön úgy tűnt, mintha Johnsonnak sikerült volna megakadályozni a tömeges exodust, ám az álmatlansággal küzdők még péntekre virradóra értesülhettek a BBC és a Sky News által egyaránt kisajátított „breaking news”-ról. 

A konfliktuskereső Cummings soha nem viselt választott tisztséget, mégis kitörölhetetlenül rányomta bélyegét a politikai életre. Már a Blair-érában, a Business for Sterling kampány munkatársaként biztosította, hogy az Egyesült Királyság soha ne vezethesse be az eurót. Legnagyobb bravúrját az EU-népszavazás kapcsán, a Vote Leave mozgalom frontembereként érte el, a várakozással ellentétben kiharcolva a Brexit győzelmét. Történelmi jelentőségű negatív akcióihoz tartozik a decentralizálás kiterjesztésének megakadályozása Észak-Angliára és Michael Gove oktatási miniszter tanácsadójaként egy átfogó oktatási reform megmérgezése a pedagógusokkal folytatott megalázó viták miatt. Rövid szünet után 2019-ben, Boris Johnson oldalán tért vissza a közéletbe, előbb nyári pártvezetői választási kampánya, majd a december 12-i parlamenti voksra való felkészülés irányítójaként. Az urnák elé vonulás előrehozatalára is azért volt szükség, mert a 48 éves "spad”, special adviser meggyőzte a kormányfőt, zárja ki a frakcióból a Brexit-törvény ellen szavazó 21 tory nagyágyút, köztük Philip Hammond és Kenneth Clarke volt pénzügyminisztereket. Ezzel a lépéssel a kormány elvesztette működőképességét.

Boris Johnson jelenlegi 80 fős majoritásáért hálás lehet a Cummings vezette kampánynak, melynek erőssége a hagyományosan munkáspárti közép- és észak-angliai választókerületek elhódítása volt hatásos gazdaságfejlesztő ígéretekkel. Az új parlamenti erőviszonyoknak köszönhetően elfogadott kilépési törvény révén az Egyesült Királyság január 31-én elhagyta az EU-t. A röviddel később megkezdődött pandémia megakadályozta a látványos felzárkóztató projektek megvalósítását és több határidő lejárta ellenére a Brüsszellel kötendő szabadkereskedelmi egyezmény is várat magára.

A koronavírus viszont Cummings személyes hírnevét is megtépázta. Mint emlékezetes, a kormányfő orákuluma a karantén-szabályokat megszegve észak-angliai családja körében lábadozott Covid-kórjából, sőt, hogy ellenőrizze a látását, Durhamból további 40 kilométert vezetett Barnard Castle-ba. Pozícióját csak Boris Johnson mentette meg, különösen miután nagyon csekély megbánást tanúsított. A „lockdown” megsértői azóta is előszeretettel hivatkoznak a képmutatásnak e tipikus esetére.

Dominic Cummings most azt állítja, hogy csak egy januári blogbejegyzését követi, melyben már jelezte év végi visszavonulását. Távozásával véget ér a Vote Leave, pro-Brexit csoport dominanciája a Downing Streeten. A brit sajtó pénteki reményei szerint új, kompromisszumra hajló vezetési stílus veszi kezdetét. Az autonóm tartományokhoz, a konzervatív képviselőkhöz, általában a parlamenthez, sőt a sajtómunkásokhoz fűződő viszony is javulhat és kidomborodhat a kormányfő londoni főpolgármesterként megismert liberális alaptermészete.