Közmédia: korlátlan propaganda

Mérnöki precizitással építette ki a Fidesz azt a rendszert, amellyel a maga szolgálatába állította a közmédiát. Ugyanilyen alapossággal gondoskodott műve érinthetetlenségéről is.

Papíron a magyar közszolgálati média szabad, a munkatársai befolyástól mentesen dolgozhatnak, a szakmai szempontok és a jogszerű működés érvényesülését pedig különféle testületek hivatottak garantálni. Ennek ellenére – ahogy ez a Szabad Európa portál által csütörtökön nyilvánosságra hozott hangfelvételekből kiderül – a köztévé szerkesztői munkajogi szankciókkal fenyegetőzve, a kormánypárt érdekeit kiszolgálva ellentmondást nem tűrő ukázokkal irányítják beosztottjaikat, készítenek elfogult műsorokat. Ráadásul nem ez az első botrány a közmédiában, ám a korábbiak többnyire következmények nélkül maradtak.

Ez azzal magyarázható, hogy a parlament kormánypárti többsége által kidolgozott törvények garantálják ugyan, hogy a civil szervezetek, az egyházak, és az ellenzéki politikai pártok is részt vehessenek közmédia felügyeletében, ám a teljes rendszer úgy lett kiépítve, hogy a jogi kiskapuk révén Fidesz mindig át tudja vinni az akaratát.

Elviekben a civil delegáltakból álló Közszolgálati Testület (KT) folyamatosan figyelemmel kíséri a közszolgálatiság érvényesülését, s akár kezdeményezheti az adott közszolgálati médium vezetőjének felmentését is. Csakhogy a médiatörvény pontosan részletezi, kik delegálhatnak tagokat a KT-ba (többek között a történelmi egyházak, a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Olimpiai Bizottság, az iparkamara, a határon túli szervezetek), ráadásul nem olyan könnyű a vezérigazgató leváltását kérniük: ehhez a tagok kétharmadának szavazata kell.

Megkerestük a testületet, hogy mi az álláspontjuk a politikailag elfogult szerkesztői utasításokról. Fábri György, a grémium vezetője lapunk kérdésére emlékeztetett, hogy a vezérigazgató minden évben készít egy beszámolót, amelyhez előzetes szempontokat fogalmaznak meg. Az elnök szerint ezen szempontok között „logikusan hangsúlyosan fog szerepelni” a hangfelvétel ügye is, valamint az is, hogy a Duna Média Zrt. által átvett műsorok tartalma mennyire felelt meg a Közszolgálati Kódexben megfogalmazott elvárásoknak, „különösen, ami a kiegyensúlyozott tájékoztatás elvét illeti”. – Erről előzetesen tájékoztattam vezérigazgató urat is – fogalmazott Fábri György, aki szerint ezen kívül mást nem is tehet a testület.

A köztévé vezérigazgatójának esetleges felmentéséről szóló döntést egyébként nem a KT hozza meg, hanem a Közszolgálati Kuratórium (KK), amely ezen felül is számos, nagyon erős jogosítvánnyal rendelkezik. Ha azt látja, hogy sérülnek a közszolgálatiság elvei, a Médiatanácshoz fordulhat, összeállítja a közmédia gazdálkodását figyelő felügyelőbizottságot, jóváhagyja a pénzügyi terveket. A törvény még azt is garantálja, hogy a parlament által delegált hat tagból hármat az ellenzék adjon függetlenül attól, hogy egyharmados kisebbségben vannak a parlamentben. Ám ha a kuratóriumban szavazategyenlőség alakul ki, a testület elnöke dönt, akit viszont a Médiatanács jelöl ki egy másik taggal együtt. Várhatóan most sem fog fellépni a KK: az ellenzéki tagok – Debreczeni József, Kránitz László, Silhavy Máté – kezdeményezték, hogy a kuratórium kérje „a Médiatanács eljárását a drámai helyzet kivizsgálása és orvoslása érdekében”. De az MSZP-s Kárintz lapunknak azt mondta, a Kuratóriumban általa eltöltött négy év alatt egyetlen ellenzéki panasz nem ment át. Kerestük a KK elnökét, Balogh Lászlót, de lapzártánkig nem reagált a kérdéseinkre.

De ha el is jut az ügy a Médiatanácsig, nem garantált, hogy lép: a testület 2010-es megalakulása óta kizárólag fideszes delegáltakból áll. Papíron a médiatörvény oszt lapot az ellenzéknek is a tagok megválasztásában, ám ha a jelöltállítás első fordulója valamiért meghiúsul a parlamentben, második körben a kormánypártok át tudják vinni az akaratukat kétharmados többséggel – tavaly is ez történt, így a kormánypárt jelöltjei újabb kilenc évre kaptak mandátumot. Pedig a Médiatanács a közszolgálatiság legfőbb őre: nemcsak a Kuratórium, bárki fordulhat hozzá panasszal és akár 200 milliós bírságot is kivehet súlyos jogsértések esetén. Ám nem köteles eljárást indítani, és döntése ellen nincs hova fellebbezni. Polyák Gábor médiajogász azt mondta, szervezetük a Mérték Médiaelemző Műhely többször lépett, de lepattantak a hatóságról. Volt olyan, hogy egy-egy ügyet kivizsgáltak, de ritkán állapítanak meg törvénysértést. Legutóbb a köztévének adtak igazat, amikor Hadházy Ákos független parlamenti képviselőt tüntették fel kedvezőtlen színben: a Médiatanács szerint nem volt gond a kiegyensúlyozatlansággal, mindez belefért „a szerkesztői szabadságba”.

A BBC-elvek paródiája

Kétfajta magyarázattal szokott előállni a közmédia, ha a botrányai miatt támadás éri. Az egyik, hogy a brit közszolgálati csatorna standardjait követik: például amikor a brüsszeli Politico egyebek mellett megírta, hogy a Greta Thunberg környezetvédő aktivistáról szóló híreket stoppolják a szerkesztők, a válasz így hangzott: „a közmédia a BBC szerkesztői és hírszerkesztési alapelveit követi. Azzal, hogy minket támadnak, általában ezeket az elveket támadják.”

A brit közmédia munkatársai valóban szigorú, publikus irányelveket követnek. Ha az átlagember úgy érzi, ezek sérültek, akkor – online, telefonon vagy akár levélben – tiltakozhat a BBC-nél és a Méditanács helyi megfelelőjéhez, az Ofcomnál. A BBC etikai bizottsága hetente összesíti a beérkezett panaszokat, és néhány hét alatt kivizsgálja azok tartalmát. Májusban például elmarasztalták Sarah Smith hírszerkesztőt, mert úgy fogalmazott: a skót miniszterelnök „örömmel élt azzal lehetőséggel”, hogy a többi országrésztől eltérő karanténszabályokat hozzon. A vizsgálat arra jutott, hogy véleményt fogalmazott meg, ami megengedhetetlen. Mint közismert, a magyar köztévé ezen a téren nem fogja vissza magát. A Világ című műsor egyik adásában nemrég „brüsszeli maffiademokráciát” emlegettek. Gyakran nem biztosított a kiegyensúlyozott, sokszínű tájékoztatás törvényben lefektetett alapelve, a másik fél meghallgatása sem, hiszen nagyon ritkán hívnak be ellenzéki politikusokat a műsorokba.

A közmédia másik érve a kritikákkal szemben, hogy a médiatörvény és a Közszolgálati Kódex autonómiát biztosít a szerkesztőknek a műsorok elkészítésében. Erre hivatkozott például Dobos Menyhért vezérigazgató is, amikor vita támadt arról, miért nem hajlandóak közölni az ellenzék túlóratörvénnyel kapcsolatos kiáltványát. Ezt a megközelítést vallja a mostani botrány kulcsszereplője, Bende Balázs vezető szerkesztő is, aki márciusban a közrádió Krónika című műsorában arról beszélt: a szerkesztőségi szabadság „azt jelenti, hogy a szerkesztőség, annak vezetése, összeállítja, kidolgozza, milyen elvek, milyen szabályok, milyen szerkesztési rendszer szerint fog dolgozni”. Ám a csütörtökön kiszivárgott hangfelvétel szerint valójában ezt vallja: „aki be van osztva, rá kerülhet a sor, hogy a megfelelő narratíva, a megfelelő módszer és irányvonal mentén anyagot kell írjon”. És hogy világos legyen, mi az irányvonal, hozzátette: „ebben az intézményben nem az ellenzéki összefogást támogatják”.

– Népszava