világpolitika;

- Jobb világ reménye

A Donald Trump megválasztása óta eltelt négy év legnagyobb tanulsága: egyetlen ember is meg tudja változtatni a világ képét. Ez az idő termelte ki a maga „Trump-klónjait”, Boris Johnson brit miniszterelnököt épp a megválasztott amerikai elnök, Joe Biden nevezte így, Jair Bolsonaro egy Trump-mentes világban aligha lehetett volna brazil elnök. A politikai korrektség tagadása, a társadalom úgy felének tudatos kirekesztése, minta lett mindazok számára, akiknél mindent felülír a hatalom megtartása. Hogy az új helyzetben háttérbe szorulnak-e azok, akik a „cél szentesíti az eszközt” elve jegyében hazugságban tartják polgáraikat, több tényezőtől is függ. Például attól, a republikánusok meddig alázzák meg magukat és tartanak ki egy beteges politika mellett.

Nehéz lesz visszatérni a Trump előtti időkhöz. A megválasztott elnök első és legfontosabb feladata, hogy visszaadja az Egyesült Államok tekintélyét, szavahihetőségét. Washington feladta a „világ csendőre” szerepét, ami súlyos következményekkel járt, amint Emmanuel Macron elnök fogalmazott, a NATO agyhalott állapotba került. Biden máris kiállt az észak-atlanti szövetség mellett, de időbe telik, amíg az Egyesült Államok – saját pozícióinak visszaszerzésével - visszaállítja a világ geopolitikai egyensúlyát. Azért is lesz nehéz dolga, mert közös nevezőre kell hoznia a szövetséget, ez pedig a regionális hatalomra törekvő Törökország miatt egyelőre megoldhatatlan feladatnak tűnik. Irán, illetve a palesztinok sokat remélnek a leendő adminisztrációtól, Trumpnak a perzsa állammal szembeni, szankciókra építő politikája nem hozott eredményt. Bár Izraellel fagyosabb lehet a viszony, de az ország marad Washington legfontosabb közel-keleti szövetségese. Ugyanakkor belátható időn belül nem valószínű, hogy a zsidó állam Szaúd-Arábiával is olyan megállapodást köt, mint az Arab Emírségekkel, Bahreinnel vagy Szudánnal.

Biden első számú ellenfélnek Oroszországot jelölte meg, de nem várható különösebb változás Moszkva külpolitikáját illetően. Trump ugyan gyermeki csodálattal tekintett Putyinra, irigyelte hogy a társadalom minden szegmensét ellenőrzi, de Moszkva és Washington viszonya nem javult számottevően az eltelt négy évben, és nem is fog. Érdekes lesz, miként változik Kína szerepe. Hszi Csin-ping elnök a Trump-érában nyilvánvalóvá tette: Peking betöltené az amerikai visszavonulás nyomán keletkezett űrt, s ezen a Trump-adminisztráció kemény Kína-ellenes politikája sem változtatott. Biden alighanem több párbeszédet kezdeményez Pekinggel, környezetvédelmi témákban közelebb kerülnek egymáshoz, de aligha sikerül megállítania Kínát expanzív törekvéseit. Ez pedig Európát további lavírozásra készteti.

Még az amerikai elnökválasztás előtt megjelentek olyan értékelések, miszerint Európának akár jobb is lenne Trump győzelme, mert az Unió így mindenképpen rákényszerülne, hogy még önállóbbá váljon és határozottabban lépjen fel a nemzetközi konfliktusokban. Bár Biden Trumppal szemben szövetségesnek tekinti az EU-t, az Uniónak ettől függetlenül számottevő nemzetközi szereplővé kell válnia. A Biden-éra sem tart örökké.