A görcsös fa

Az emberi nem számára a legnagyobb probléma, amelynek megoldására a természet rákényszeríti, egy általánosan jogszerű polgári társadalom elérése – Immanuel Kant írta ezt Az emberiség egyetemes történetének eszméje világpolgári szemszögből (1784) című művének ötödik tételében. Számára az általánosan jogszerű polgári társadalom, ma azt mondanánk, a liberális demokrácia, egy megoldandó probléma, egy program – a történelem nem a jelenben győzedelmeskedik, ahogy Hegel, Fukuyama vagy mások vélték. De az a gondolat, hogy a természetnek valamilyen terve van az emberrel, s az ember kifürkészve ezt a tervet - a történelem célját -, maga is hozzájárul a megvalósításához, Kanttól eredeztethető. Az emberi képességek nem az egyénben, hanem az emberi nemben bontakoznak ki, s ez előbb-utóbb egy világállam létrejöttéhez és az „örök békéhez” vezet. Akár azt is mondhatjuk, hogy Kant az egyik eszmei kiindulópontja a szuverenitásukat fokozatosan feladó nemzetállamok, a föderális Európa gondolatának.

A program megvalósítása Kant szerint is rendkívüli nehézségekkel jár. A nehézségek az ember kettős természetéből adódnak, hiszen az ember egyrészt a természeti törvényeknek alávetett állat, másrészt észhasználatával kiemelkedik a természetből. Ám épp ez a kettősség, az antagonizmus – Vidrányi Katalin fordításában –, az ember „társiatlan társiassága”, ami a nehézségeket okozza, egyben előre is hajtja a program megvalósításában: „Az embernek hajlama van a társadalmiasodásra, mert ennek állapotában inkább érzékeli ember voltát, azaz természeti adottságainak fejlődését. Ám arra is nagy a hajlandósága, hogy elkülönüljön (izolálja magát), mivel ama társiatlan tulajdonság is megvan benne, hogy mindent a maga feje szerint akarjon intézni (...) A társiatlanság eme önmagában nem éppen szeretetre méltó tulajdonsága nélkül (...) a tökéletes egyetértés, elégedettség és kölcsönös szeretet árkádiai pásztoréletében örökre csírájában rejtve maradna az összes tehetség.”

Kant hatodik tétele szerint az antagonizmusból fakad az emberi nem legnehezebb problémája, az uralom kérdése, amelyet az ember legutoljára old meg. A probléma, hogy az ember állat, amelynek úrra van szüksége, ha együtt él más emberekkel. „Ám honnan veszi ezt az urat? Nem máshonnan, mint az emberi nemből. Ám ez úr is csak állat, amelynek úrra van szüksége. Akárhogy fogunk is hozzá, beláthatatlan, hogyan sikerülhetne szert tenni az általános igazságosság fejére, aki maga igazságos - akár egyetlen személyben, akár számos, erre kiválasztott ember társaságában keressük. Mert ha nincs senki, aki törvényes hatalmat gyakorolna fölötte, mindegyikük vissza fog élni szabadságával. (...) Minden között ez a feladat tehát a legnehezebb; s nem is lehetséges tökéletes megoldás; az olyan görcsös fát, amilyenből az ember van, nem lehet teljesen egyenesre faragni.”

Kant szerint a természet ennek az eszmének csupán megközelítését szabta ki feladatunkul, vagyis az emberi uralom sohasem lehet tökéletes. A történelemnek tehát nincs vége, az általánosan jogszerű polgári társadalom megvalósulása még odébb van.