Előfizetés

Emlékek

Furcsa játékot űz velünk Kásler miniszter emlékezete. Pénteken megtudhattuk tőle, hogy „a külföldi nyaralásokról ismét behurcolták a vírust”, „az emberek fegyelmezettsége enyhült.” Szombaton meg azt: „Minden figyelmeztetés ellenére tömegek utaztak fertőzött országokba, és behurcolták a vírust... a tavaszi fegyelmezettség oldódott.” Elfelejtette említeni: nem magától oldódott, a kormány több tagja – maga a miniszterelnök is – sokat tett érte. Már a július 10-ei "több Balatont, kevesebb Adriát" kormányfői tanács sem volt kifejezetten tiltó, augusztus 21-én pedig azt mondta: „Van még néhány nap, aki látni akarja, és megteheti, az most nézze még meg a tengert.” Az eseten túl is léphetnénk, nem először csalja meg emlékezete a minisztert, csakhogy lehet: feledékenysége ezúttal nagyon is irányított. Talán az sem véletlen, hogy épp most kezdte el korholni a fiatalokat, mert „ tömeges összejöveteleken nem törődtek az óvintézkedésekkel, így lassan és alattomosan elindult a járvány felfutása.” A szelektív feledékenység számlájára írhatjuk, hogy a futballstadionokban tartott „tömeges összejöveteleket” nem tette szóvá. Szóval Kásler szerint az van: a figyelmeztetések ellenére külföldre utazó felelőtlen magyarok hazahozták a vírust, amit aztán a felelőtlenül mulatozó fiatalok szétszórtak az országban. Vagyis, a kormány óvatosan elkezdte áthárítani a felelősséget az emberekre. Erre nem csak Kásler szavai utalnak. Orbán Viktor pénteken beszélt arról, hogy már közel a vakcina, és az emberek majd eldönthetik, az üzleti megközelítésen nyugvó amerikai, az állami fejlesztésű orosz, vagy "a még államibb" kínai gyártó vakcinájában bíznak-e. Majd, ha kiderül, hogy az egyik talán mégsem annyira jó, akkor majd Kásler miniszter kioktat mindenkit a felelőtlenségről, továbbá elmeséli, ő hogyan emlékszik.

Féknyúz

Azt már tudjuk, hogy az Orbán-kabinet szerint az Európai Bizottság jogállamiság-jelentése az első betűtől az utolsó mondat végén a pontig merő féknyúz, és azt is, hogy a mi kormányunk sosem hazudik. Tehát amikor azt olvassuk a jelentésben a magyar médiarendszerről, hogy „Az információkhoz való nyilvános hozzáférés akadályokba ütközik (…), a Médiatanács függetlensége és hatékonysága kockázatnak van kitéve (…), akkor nyilvánvalóan arra kell gondolnunk, hogy Soros György és a magyar nemzet többi ádáz ellensége áll a dokumentum mögött. Igen, a valóság iránti kellő érzéketlenséggel gondolhattuk akár ezt is – ám miután megjelent a Szabad Európa tényfeltáró összeállítása arról, hogy mi folyik a magyar közmédiában, egészen mást kell gondolnunk. Azt például, hogy miközben az alkotmány szerint „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit”, a sajtótörvény szerint pedig „A sajtószabadság kiterjed az államtól, valamint bármely szervezettől és érdekcsoporttól való függetlenségre is”, továbbá „Mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről”, a felügyeleti szerveivel együtt évi 130 milliárd forintunkból működő köztévében politikai komisszárok utasításai alapján, a szerkesztői és a műsorkészítői szabadságot sárba tiporva tájékoztatás helyett manipulálással, a sokszínű informálás helyett a Fidesz érdekeinek megfelelő és a kormány mindenkori kommunikációs elvásásait kielégítő álvalóság-gyártással foglalkoznak, amiről immár bizonyíték is van. Meg azt, hogy a – kizárólag a Fidesz embereiből álló – Médiatanács, amelynek a dolga a média törvényes működésének biztosítása lenne, talán mégsem annyira független. Amúgy a politikai kompromisszumokat tükröző jogállamiság-jelentés azt is írja, hogy a magyar médiában: „a közvetlen politikai befolyás és ellenőrzés nem széles körben elterjedt”. Nos, ha valami, hát ez tényleg féknyúz a javából.

A Fidesz túlélő csomagja

A járvány közben is zúdulnak ránk a jó hírek. Az Izland elleni meccsen nemcsak úgy simán nyertünk, hanem, mint a miniszterelnök az egyedül helyes értelmezési keretet megadta: „legyőztük a vikingeket, és a vikingeket harcban legyőzni nagy dicsőség.” Szerintem a vízi gótok és a szarmaták ellen is jók lennénk. A vírus ellen még nem annyira, de ott is feljövőben vagyunk. Kiszámoltam: szombatra már 148 százalékra nőtt az esély, hogy az egészségügy bírja a terhelést. Kedden a kormányfő bevallotta: ha így megy tovább, csupán 50 százalék esély van rá, hogy a kórházak el tudják látni a betegeket. Csütörtökön megtudtuk, hogy az esély immár 99 százalék. Ha tartjuk a tempót, - és miért ne tartanánk, lásd a vikingeket - újabb két nap alatt megint 49 százalékot teszünk rá az eredményre. Szerintem a siker titka az ingyen parkolás volt. A másik jó hír, hogy Szíjjártó – akinek jobbulást kívánok - Camus Pestisét olvassa. Muszáj neki: a főnöke írta elő. Ez nemcsak a kambodzsaiaknak okoz megkönnyebbülést, akik a miniszteri vizit után kénytelenek voltak lezárni a fél országot. Én is várom a pillanatot, amikor eljut a könyv egyik híres mondatáig: „Ezen a földön vannak ostorok és áldozatok is, és amennyire csak lehet, menekülnünk kell attól, hogy az ostorral tartsunk”. Hétszentség, hogy ha ideér, azonnal kilép a kormányból. Az is öröm, hogy felfegyverzett katonák masíroznak az utcán. Semjén miatt van az egész. Meg akarják akadályozni, hogy éjfél tájban belopakodjon a Parlamentbe egy-egy törvényjavaslattal a hóna alatt. Tudom, az otthoni gépéről is beküldhet bármit, de azt talán mégiscsak szégyellné a család előtt. Nem volna helye ilyen nyegle viccelődésnek az új törvénytervek fölött, de hát én is túl akarom élni a sokkot. A Fidesz sem tesz mást. A saját túlélő csomagját rakja össze. Az eddigi magabiztos, lesajnáló mosoly az arcukra fagyott. Megcsapta őket a vereség lehetőségének hideg szele. Baj van a világgazdasággal, borúsabb lett számukra a nemzetközi szemhatár, egyre kapkodóbbak a járványkezelés mozdulatai. Csapdába akarják ejteni Európát, de közben csapdába estek maguk is. Kövér dühromai már kontrollálhatatlanok, Orbán kínos ellentmondásokba keveredik önmagával, Semjén szervilis mimikája mögül ki-kivillan a szűkölő félelem. Szegény Müller Cecília helyett mintha egy gép mondogatná monoton hangon a napi mantrát. Az ország retteg és dühöng. Több és még több biztosíték kell, hogy megőrizhessék hatalmukat. Vagy ha az nem megy, legalább a vagyont. Ha az sem megy, legalább a szellemi-világnézeti befolyást, a lelkek feletti uralmat, ezzel a visszatérés lehetőségét. Erre jók a gyülekezési tilalmat kihasználó, gyáva és sunyi indítványok, a „hosszú törvényjavaslatok éjszakája”, mint a Transparency International igazgatója fogalmazta. A félelem, az éjszakai rémálmok verítékszaga árad belőlük. Az interneten már 2490 forintért hirdetnek Covid túlélőcsomagot. Maszkok vannak benne, kesztyű és fertőtlenítő. A Fidesz túlélőcsomagja még ennyibe se kerül (ha nem számoljuk a slepp eltartását), épp csak a jogon és tisztességen kell átgázolni értük. Benne hasonló tartalom: a kesztyű a bankrablók régi eszköze, most a közpénzlopás alkotmányos legalizálásához kell felhúzni. A maszk mögött zajlik az intézmények és vagyonok átjátszása alapítványi kézbe, a kuratóriumokba vezényelt embereik bebetonozása. A fertőtlenítővel irtanák a veszélyesnek ítélt ideológiákat, mindent, ami ellentmondana egy bigott, kőkonzervatív újközépkor szellemének. Hogy erre emberek, a lehetséges örökbe fogadóktól megfosztott gyerekek sorsa megy rá – hát istenem! Megtartható viszont a keresztesháborúk logikájába kényszerített tábor harci tüze. Valakikkel csak kell pótolni a leváló értelmiséget! A választási törvény buherálása csak a biztonsági tartalék: ha tovább romlik a helyzet, a parlamenti vita során még számos disznóságot lehet a módosítókkal beleírni. Már nem az a kérdés, ők mit akarnak. Azt tudjuk. A kérdés az, mit tehet a tüntetések szervezésétől megfosztott ellenzék. Ha felkészültünk volna a parlament elhagyására, most kellene megtenni. A helyzet már bőven itt tart, de a készültség nem. Előbb ki kell dolgozni a politika (és messze nem csak a képviselők, szakértők) finanszírozásának egyéb módjait, a választók erre képes körének részvállalásával, ahogy erre a szabad sajtó is rákényszerült. De ennek a stratégiának igen gyorsan elő kell állnia. Már nem elég a pártok együttműködése sem. Ellenálló mozgalommá kell szélesülnünk, helyt adva civil közösségeknek, önkormányzatoknak, szakszervezeteknek egy közös keretben. Amellett, hogy a független sajtó teszi a dolgát, ennek a mozgalomnak szüksége van médiafelületre is, minimum online közösségek szervezett hálózatára. Ahogy a tavalyihoz hasonló látványos parlamenti akciókra is, ha már és amíg az ellenzék ott tartózkodik. Kedves kollégák, hagyjátok a csudába a módosító indítványokat a javíthatatlan törvényekhez! Más idők jönnek. Nincs terep sem a parlamentben, sem – egyelőre - az utcán. Új ellenzéki magatartáshoz, új eszközök kigondolásához kell az ötlet, a bátorság, a jellem ereje.  A szerző volt országgyűlési képviselő