Illiberális kultúrharcok

Szlovénia és Lengyelország példája is azt mutatja, hogy a populizmust mintának tekintő államok a művészeteket is a saját elképzeléseik szerint kívánják átalakítani.

Szlovéniában a művészeti és irodalmi élet még a jugoszláv-érában is rendkívüli változatosság jellemezte. Ez azonban változhat. A márciusban hatalomra került populista miniszterelnök, Janez Jansa, a Szlovén Demokrata Párt (SDS) elnöke a járvány ürügyén korlátozza a művészek szabadságát. A szlovén kormányzat nemrég bejelentette: majdnem húsz kulturális civil szervezetet akar kiebrudalni ljubljanai központjukból, a hivatalos közlés szerint „biztonsági okokból, mert fel akarják újítani az épületet”. Az érintettek szerint azonban a cél egyértelmű, tönkre akarják tenni teljes infrastruktúrájukat, hiszen a független civil szervezetekben veszély lát a kabinet.

A kormány a patinás ljubljanai Modern Galéria ellen is támadást intézett. Az intézmény élére tavaly októberben pályázatot írtak ki. A legesélyesebb jelölt Zdenka Badovinac író, rendező volt, aki 1993 óta irányítja az intézményt. Számos nemzetközi hírű kortárs kiállítást rendezett már itt. Elismertségét jelzi, hogy ő lett a rangos Igor Zabel kortárs művészeti díj idei fődíjasa.

A szlovén kormányt azonban nem hatja meg kivételes előélete. A múlt év őszén kiírt pályázat elbírálása közben, 2020. márciusában történt a szlovéniai kormányváltás és Janez Jansa miniszterelnöki kinevezése. Az intézményi tanács ezért úgy döntött, új pályázatot írnak ki. Ez májusban meg is történt. Badovinac ismét indult, de győztest ezúttal sem hirdettek. Vasko Simoniti kultuszminiszter ugyanis egyetlen jelöltet sem látott alkalmasnak a pozíció betöltésére. Simoniti a Jansa-kormány egyik leghírhedtebb személyisége, az ő feladata az egyelőre valóban független közszolgálati televízió pénzügyi ellehetetlenítése. A tárcavezető azt közölte, hamarosan újabb pályázatot írnak ki.

A kulturális tárca senkivel sem egyeztetett, egyedül hozta meg a döntést. Egy sor tekintélyes kulturális intézmény tiltakozott, köztük a Művészettörténeti Intézet, a Ljubljanai Építészeti Kar, a Művészeti Kar, a Szlovén Művészettörténeti Társaság. Összesen négyszáz akadémikus, professzor, kurátor és művész írt alá petíciót, élesen bírálva a kabinet eljárását. Attól tartanak, hogy csak azért írnak ki pályázatot harmadszorra is, hogy a kormány saját emberét ültessék az igazgatói székbe, olyasvalakit, akinek korábban semmi köze sem volt a kortárs művészetekhez. A petícióban jelezték: ha a kiírás szövege megerősíti aggodalmukat, széleskörű tiltakozó akciókat szerveznek.

Lengyelországban a 2015-ben hatalomra került jobboldali populista Jog és Igazságosság (PiS) kormányzása alatt sokan már megszokhatták, hogy a kultúrharc sajátos eszközökkel zajlik. A kormányzat még azt is meg akarja határozni, milyen zenét hallgassanak az emberek. A kabinet nagyon is támogatja, hogy a rádiókból minél több, úgynevezett „disco polo” zene szóljon. A popzene e sajátos, a kilencvenes években megjelent lengyel válfaját alighanem azért viseli annyira a szívén Mateusz Morawiecki kormánya, mert ezzel törnék meg a nyugati popzene hegemóniáját. A társadalom azonban megosztott a műfajt illetően. Különösen a falvakban népszerűek ezek a, szövegükben nem túl emelkedett számok. Egy tavalyi felmérés szerint miközben a megkérdezettek 63 százaléka közölte, szereti hallhatni ezt a zenét, a felsőfokú végzettségűek mindössze 6 százaléka nyilatkozott így és mint kiderült, a városlakók sem rajonganak érte.

Múlt pénteken a kulturális minisztérium közzétette annak a kétezer zenésznek a nevét, akiket jelentős állami támogatásban részesítenek, hogy így enyhítsék a járvány miatti bevételkiesést. Hatalmas felháborodást keltett azonban az értelmiség körében, hogy a pop disco egy sor ismert sztárja is szerepelt rajta, akik aligha szorulnak a busás támogatásra. A felháborodás végül oly méreteket öltött, hogy a kormány befagyasztotta kármentő pénzügyi alapját.

Szlovéniában és Lengyelországban jócskán akadnak olyanok, akik hallatják a hangjukat a kultúra védelmében.