A francia elnök rossznéven vette, hogy míg 2015-ban és 2016-ban, amikor sok tucat ember életét kioltó merényleteket követtek el iszlám szélsőségesek Franciaországban, egyértelműen Párizs mellé állt a világ, most nem tapasztal hasonló szolidaritást, jóllehet az utóbbi két hónapban több brutális, iszlamista hátterű támadás is történt hazájában. Az amerikai lapok nincsenek meggyőződve arról, hogy Macron az „iszlám szeparatizmussal” szembeni intézkedéseivel nem épp az ellenkező hatást éri-e el.
Macron rendkívül tájékozott a külföldi sajtót illetően, minden reggelét azzal kezdi, hogy alaposan átolvassa a számára az aznapi angol nyelvű lapokból készült összefoglalókat. Szokatlan azonban az, hogy egy francia elnök nemhogy hangot ad elégedetlenségének azzal kapcsolatban, hogyan tálalják külföldön egyes lépéseit, személyesen jelzi is ezt az adott lap szerkesztőségénél. A New York Times publicisztikai rovatának vezetője, Ben Smith néhány napja szinte szenvtelenül adta hírül, Macron felhívta az Elysée-palotából, hogy kifejezze komoly egyet nem értését. Az amerikai rovatvezető úgy számolt be a nem éppen mindennapos eseményről, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lett volna. A francia elnök haragját az is kiválthatta, hogy több szolidaritást várt volna el a lapoktól, miközben Törökország, Pakisztán, Banglades, illetve egyes arab országok üzlethálózatai bojkottra szólítottak fel a francia termékekkel szemben. Macron ugyanis a brutális kegyetlenséggel meggyilkolt tanár, Samuel Paty búcsúztatásán kiállt a véleménynyilvánítás szabadsága, így a Mohamed-karikatúrák közlése mellett.
A Financial Times és a Washington Post tálalása sem nyerte el a francia elnök tetszését. Előbbi lap ugyanis azt állapította meg, hogy „az iszlám szeparatizmussal szembeni küzdelem még jobban megosztja Franciaországot”. Utóbbi pedig megállapította, „ahelyett Hogy Franciaország a rasszizmus ellen lépne fel, az iszlámot akarja megreformálni”.
Macron elnököt láthatóan igen érzékenyen érintik ezek a cikkek. Ezt jelzi, hogy már november 5-én levelet írt a Financial Times szerkesztőségének, amelyben azt közölte, „Franciaország az iszlám szeparatizmus ellen van és semmi esetre sem az iszlám ellen”. Hozzáette, „263 embert öltek meg országunkban, rendőröket, katonákat, újságírókat, karikaturistákat, rendes polgárokat”. Mint fogalmazott, a radikális iszlamisták háborút hirdettek Franciaország ellen és erőszakosan terjesztik ideológiájukat. „Látogassanak el egyszer egy olyan negyedbe, amelyben három vagy négy éves kislányoknak az egész testüket elfedő ruhában kell lenniük, a fiúktól, a francia értékektől teljesen elkülönítve nőnek fel és a társadalom gyűlöletével kell megküzdeniük” – folytatta. „Mindezekre mondjuk azt: ne az országunkban tegyék!”.
Az elnöki fellépés meg is tette a hatását, a Financial Times portáljáról levették az általa bírált anyagot. Macron aktivitása ráadásul más portálokat is öncenzúrára késztetett. A Politico az Elysée-palota fellépése nélkül is eltávolította oldaláról a francia iszlámkutató, Farhad Khosrokhavar elemzését, aki azt állította, hogy a szekuláris állam iránti túlzott törekvés miatt vált Franciaország iszlám szélsőségesen célpontjává. Az AP hírügynökség is törölte egy kritikus Tweetjét. Párizs 2004-ben tiltotta be a fejkendő viselését az állami iskolákban, a szekularizmus jegyében.
Franciaország úgy érzi, a világ nem érti meg ezt a küzdelmét és a kialakult vitában a hozzászólók nem az áldozatok, hanem az elkövetők érdekeit tartják szem előtt. Párizs például azt is nehezményezi, hogy a Mohamed-karikatúrát bemutató tanár megölése után több lapban az iszlamisták elleni razziákat emelték ki, a szélsőségesek általi fenyegetést csak második helyen említették. Macron valószínűleg azt is a szívére vette, hogy a liberális kanadai kormányfő, Justin Trudeau a Paty elleni gyilkosság után kiállt ugyan a véleménynyilvánítás szabadsága mellett, de megjegyezte: ennek is megvannak a maga határai.
A francia kormány elkészítette a szélsőségesekkel szembeni tervezetét, amely 57 cikkelyből áll. Címéből eltávolították a „szeparatizmus” és a „szekularizmus” kifejezéseket – írta a Le Figaro. A tervezetet december 9-én mutatják be. Az időzítés nem véletlen, a párizsi képviselőház 1905-ben ezen a napon fogadta el az állam és az egyház szétválasztására vonatkozó törvényt.
