Van fejlődés!

Bedőltem a bolthálózat csillivilli akciójának. Kiválasztottam néhány tetszetős bútort. Fordulnék az ügyintézőhöz a papírok kitöltése végett, de látom, három-négy vörös fejű vásárló már ott dobog előttem. Egy ügy elintézése jó háromnegyed óra. (A vevő, amint sorra kerül, rögtön csacsogni kezd, elfeledve toporgó sorstársait.) A többi pultnál is ugyanez a feszült állóháború, olyan szabadcsapat-betörésekkel, hogy csak egy kérdésem lenne, velem meg volt beszélve, nem gondoltam, hogy maga is sorban áll, illetve ön előtt álltam, csak elugrottam valamiért. A rend nyilván akkor bomlott fel végleg, amikor, úgy két órára rá, én jöttem volna. Kicsit felvittem hát a hangom. Erre egy arra rohanó ügyintéző megsajnált. A papírjaim kitöltése közben kibökte, neki itt a vége, reggel óta nem hogy enni, de inni sem tudott, és még egy infarktust már nem élne túl. Ezt elmeséltem a kollégájának, aki elpanaszolta, középvezetőként a pultban állva a saját feladatai maradnak elintézetlenül. Hazafelé azon merengtem, ki ezért a szörnyűségért a felelős, de nem jöttem rá. (Ja, otthon a komódjuk polcai leszakadtak, ami, mint megtudtam, nem gyári hiba, ennyit bír és kész.)

A kínai piacon vettem egy kütyüt. Kérdem az eladótól: blokk, garancia? Láttam rajta, életében nem találkozott ezekkel a kifejezésekkel. Az odaintett "tolmács" felvilágosított: ilyen árért nincs garancia. Ugyanez a válasz a kínai boltokban is.

A cirkóm kiszenvedett. A legtahóbbak az agyonhirdetett számokon. Akadt, aki ama megjegyzésemre, hogy nagy a hangzavar, azt felelte, ezen könnyen segíthetünk, és lerakta. Hiányos műszaki ismereteim hallatán a másik azzal bontotta a vonalat, hogy "uram, ne szórakozzon". Közben csak úgy repkednek a tízezres kiszállási, megállási, bevizsgálási, karbantartási, munka- és alkatrészdíjak. Mint a 80-as években, egy „Gázszerrel”, ahol a leghosszabb határidő és a legbunkóbb hangnem mellett a fejedelmi tarifát is jámbor beletörődéssel kellett tűrni. Végül azt hívtam ki, aki nem kért kiszállási díjat. Ő kicsit molyolt, elmesélte az életét, elkért pár tízezret, és garancia gyanánt adott egy cetlit. Miután harmadnap felhívtam, hogy még mindig rossz a kazán, azt felelte, sajnálja, erre nincs garancia. Végül a készüléket az egyetlen emberi hangú szakszervizes javította meg. Igaz, leterheltségre hivatkozva ő is velem vetette meg a – távoli szakboltból beszerezhető - alkatrészeket.

Nem tudom, minek váltottunk rendszert. Akkor azt hittük, a "szocializmus" gondjaira a "kapitalizmus" a megoldás. De a bajok, mint látható, sokkal mélyebbek holmi izmusoknál. Nem tudom, mi a neve ennek az izének, ahol mindenki nyomja-húzza a másikat a közös szennyvíz alá. De most már nagyon gyorsan magunk mögött kéne hagyni ezt a népnemzeti-globalista agóniát. A rendszerváltás alighanem kevés lesz.

Ja, a tej megint folyik. Igaz, már nem zacskóból. Dobozból. (Látja, Gulyás, van fejlődés!)

Pardon: most esett be a postaládámba az Innovációs és Technológiai Minisztérium újabb fogyasztóvédelmi sikerjelentése. Úgyhogy nem szóltam.