Az egyenlőtlen bánásmód diadala

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság megszüntetése újabb csapás a kiszolgáltatott emberekre. A puccs-szerűen benyújtott törvényjavaslat beleillik a mindennemű autonómiát sárba tipró kormányzati intézkedések sorába. Nem kérdés, hogy a kormánypárti többség minden fenntartás és ellenvetés nélkül megszavazza a módosítást. Az önálló képviselői indítvány mint forma ismét kizárja a kötelező egyeztetési eljárásokat, ami az emberi méltóságot, az esélyegyenlőséget érintő kérdésekben mégiscsak magától értetődő kellene, hogy legyen.

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény elfogadását anno kétéves előkészítő, egyeztető munka előzte meg, és Európa egyik legjobb, a diszkrimináció elleni fellépést a legszélesebb körben biztosító szabályozás született. A törvény ugyanis nemcsak az irányelvek által megkövetelt védett tulajdonságok, hanem összesen 19 tulajdonság esetén biztosítja a diszkriminációnak kitett emberek jogérvényesítését: az etnikai hovatartozás, a nem, a kor, szexuális identitás, családi és egészségi állapot, de még a társadalmi származás esetére is. A törvény a foglalkoztatáson túl az összes köz- és magánszolgáltatás - beleértve az egészségügyet és az oktatást - biztosítja az egyenlő bánásmód megsértőivel szembeni fellépést.

A törvény időtállónak bizonyult, még akkor is, ha 2010 után itt-ott belenyúltak, például a „szeretetteljes szegregáció” érdekében, vagy a szakértőket felvonultató Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület kiiktatásával. Ennél tovább azonban eddig nem léptek. Csak találgatni lehet, hogy miért éppen most tartják elengedhetetlennek, hogy kiiktassák a rendszerből a törvény alapján 2005 óta eljáró Egyenlő Bánásmód Hatóságot. Sem a törvény szövege, sem az indokolása nem győzött meg róla, hogy valóban a diszkrimináció elleni hatékonyabb fellépés a kiváltó ok.

Az önálló indítvány benyújtója egyébként sem bíbelődött sokat a kodifikációval, egyszerűen beleírta a törvénybe, hogy az országgyűlési biztos az egyenlő bánásmódot érintő ügyekben hatóságként jár el, mégpedig az egyenlő bánásmódról szóló törvény alapján. Ezzel az országgyűlési biztosról szóló törvény és maga az intézmény is egy átláthatatlan torzóvá vált. A biztos eddig nem rendelkezett hatósági jogkörrel, ez minden ombudsman-típusú szervezet működésétől idegen. Igen, vannak Európában ombudsman jellegű egyenlő bánásmód szervezetek, klasszikus ombudsmani jogkörökkel, de nem erre tart a világ. 2004 után az új tagállamokban többnyire a mienkhez hasonló törvények születtek.

Idegen az ombudsmani szereptől az is, hogy például a foglalkoztatás és a szolgáltatások területén elkövetett jogsértésekkel foglalkozzon. Az egyenlő bánásmódról szóló törvény ugyanis a szolgáltatások körében megadja a lehetőséget arra, hogy a kereskedelemtől a szórakoztató iparig vizsgálja a diszkriminációt, de például egy megkülönböztetést tartalmazó hirdetés esetén is eljárjon. Az országgyűlési biztos pedig elsősorban azokat az alkotmányos visszásságokat vizsgálta, amelyek az állami vagy önkormányzati szervezetek működésében tapasztalhatók, s főszabályként nem is egyedi kérelmekre, hanem vizsgálati programja alapján. Az ENSZ és az Európai Unió emberi jogi dokumentumai a függetlenség kritériumai között említik a hatásköri, szervezeti, költségvetési függetlenség garantálását. Ezek egyike sem olvasható ki a törvényjavaslatból.

Sőt, a készítők inkább törekedtek a független döntés lehetőségének kizárására a személyi garanciák kiiktatásával. Az EBH elnökét eddig a kormányfő javaslatára a köztársasági elnök nevezte ki, méghozzá 9 évre. A benyújtott javaslat szerint az EBH feladatait a jövőben ellátó biztos erre a célra létrehoz egy elkülönült szervezeti egységet, amelynek a vezetője – a főigazgató - felett ő gyakorolja a munkáltatói jogokat. Ha ez sem volna elég a NER-kompatibilis hatósági döntéshez, a javaslat biztosítja, hogy az ombudsman „az egyenlő bánásmódról szóló törvényben meghatározott feladatai ellátása során személyesen és erre felhatalmazott munkatársa útján is eljárhat.” Mi ez, ha nem a hatósági eljárásokban egyébként tiltott hatáskörelvonás? Nem gondoljuk, hogy ez napi gyakorlat lenne a jövőben, de már a lehetőség megteremtése is ijesztő, hogy egyes ügyekben a politikai ízlés, vagy az ideológiai elkötelezettség rangsorol. A nemrég benyújtott alaptörvény módosítás után nincs kétségünk, hogy a módosítás e tekintetben a szexuális irányultságuk szerint megkülönböztetett emberek vagy csoportok kiszolgáltatottságát növeli.

Miért most lett sürgető a törvény módosítása? Nem tudjuk pontosan. Az tény, hogy az utóbbi hetekben az EBH 15 éves fennállása okán rendszeresen jelennek meg a legnagyobb közösségi oldalon beszámolók az elmúlt évek jogerősen lezárt ügyeiről. Az EBH vezetése nagy hangsúlyt fektetett az emberek tájékoztatására, hogy ismerjék meg jogaikat és bátorítást kapjanak azok érvényesítésére. 2010 után a hatóság ezirányú tevékenysége valamelyest visszaesett, de a közösségi oldalon történő megjelenés kiverhette a biztosítékot azokban, akiknél az egyenlő bánásmód, az esélyegyenlőség és az emberi méltóság tiszteletben tartása csak szavakban létezik. De lehet egyszerűbb magyarázat is: a jelenlegi, 2010-ben kinevezett elnök mandátuma januárban lejár, s ez adott alkalmat arra, hogy a jogkereső közönség előtt bezáruljon a hatóság kapuja.