Semmiféle megoldás nem rajzolódott ki az esti uniós tanácskozáson a két pénzügyi csomag ügyében. A hang udvarias és tiszteletteljes volt, nélkülözött minden érzelmet vagy drámaiságot. Először Berlinből Merkel foglalta össze, hogy a magyar és a lengyel ellenállás miatt nem lehet szavazásra az Európai Parlament elé bocsátani szavazásra a költségvetés, illetve az újjáépítési program tervezetét. Majd következtek a panaszos hármak. De hogy mennyire megkeményedtek a frontvonalak, és hogy milyen kevés a mozgástér, az kiderült abból, amikor a kancellár jelezte: szerinte a Tanács nagyon jó kompromisszumot kötött az EP-vel a jogállamiság ügyében.
Engedményeket jelenleg egyik oldalról sem lehet várni. Merkel ugyanakkor visszautasította, hogy az EU megfenyegesse a magyar és a lengyel kormányt. Óvakodott a kemény szavaktól a Tanács és Bizottság elnöke is, amikor arról kérdezték őket a tanácskozás után, nem érzik-e úgy, hogy Magyarország, valamint Lengyelország elárulta, illetve megzsarolta őket. Michel azt felelte, nem mond semmi olyat, ami még nehezebbé tenné a helyzetet. Egyébként pedig azt kell végrehajtani, amit a nyári csúcsértekezleten elhatároztak.
Nem hozott előrelépést a vétóvitában az állam- és kormányfők digitális konferenciája, így erősen kétséges, hogy időben megnyílhat-e a segélyalap a járvány által megtépázott gazdaságok megsegítésére. A 27-es csak röviden foglalkoztak a magyar és lengyel fenyegetéssel, Orbán és Morawiecki megismételte a kifogásait, mondták el szem- és fültanúk. Egyikük hozzátette, hogy a video tanácskozás ilyen bonyolult ügyekben nem a legalkalmasabb forma az ellentétek tisztázására. A legtöbben nem is szóltak hozzá, inkább gyorsan áttértek annak megtárgyalására, hogy miként lehet közös erővel feltartóztatni a koronavírust.
Manfred Weber arra számít, hogy ha büntetést szabnak ki a jogállami feltételek alapján, akkor az érintett országok haladéktalanul az Európai Bírósághoz fordulnak. Az ugyanis akár ideiglenes rendelkezéssel felfüggesztheti a döntés végrehajtását. A Néppárt EP-csoportjának első embere így reagált a szlovén kormányfő levelére, amely a magyar és a lengyel álláspont oldalára állt, de amelynek ügyében Jansa senkivel sem egyeztetett a pártcsalád vezetéséből.
Ljubljana pálfordulása azért is gond a bajor politikus számára, mert az európai kereszténydemokraták soraiban már jó ideje háborognak a Fidesz miatt és a vétólehetőség ismét felizzította a kedélyeket. Mint emlékezetes, az Európai Parlament konzervatív osztrák alelnöke Orbán kizárását követeli. Ugyanakkor Berlusconi Forza Itáliája kihátrál a magyar vezető mögül, mivel az akadályozza a segélypénzek kifizetését.
Weber kijelentette, hogy jó volna szavazásra feltenni Strasbourgban, mi legyen a 7-es paragrafus alapján zajló eljárással. Mert ha nem is jön össze a folytatáshoz előírt többség, legalább kiderül, hogy az egyes országok miként állnak hozzá a kérdéshez. A zöld Daniel Freund ezzel szemben azt mondja, hogy nem szabad levenni a napirendről a témát, mert így legalább időről időre előkerül a jogsértés problémája. Minden mást Orbán a saját győzelmeként tüntetne fel.
Az európai kereszténydemokraták strasbourgi frakcióvezetője úgy nyilatkozott, hogy az állam- és kormányfők csakis maguknak köszönhetik a kilátásba helyezett magyar és lengyel vétót. A nyári csúcstalálkozón ugyanis nem tisztázták a jogállami mechanizmus részleteit és ez most megbosszulja magát. Ezért csak idő kérdése volt, hogy a téma ismét napirendre kerüljön – hangsúlyozta Weber. Közben, még az esti, legfelső szintű egyeztetés előtt a lengyel kormányfő kijelentette, hogy az EU összeomlását hozhatja, ha a többiek, politikai megfontolásból keresztülerőszakolják a jogállami kritériumokat.
Az osztrák kancellár nyilvánosan tisztázta, hogy kormánya szerint a jogállamiság alapfeltételt jelent az uniós alapok folyósításához. Sebastian Kurz azzal indokolta véleményét, amikor a magyar és a lengyel blokádról beszélt, hogy pillanatokon belül rengeteg pénzt fognak szétosztani az EU-ban. Ám az nem lehet, hogy ehhez ne társuljon megfelelő ellenőrzés. Úgy hogy reformokra van szükség az érintett országokban. Egyben visszautasította, hogy az unió további engedményeket tegyen. Az osztrák külügyminiszter pedig úgy nyilatkozott, hogy az egyezséghez a másik félnek kell elmozdulnia mostani álláspontjáról.
A román miniszterelnök közölte még az esti on-line csúcs előtt, hogy Magyarországnak és Lengyelországnak vissza kell lépnie az uniós költségvetési harcban. Ludovic Orbán szerint meg kell érteniük, hogy enélkül nem lehet tömegtámogatást felsorakoztatni a program mögé, noha az rendkívül fontos volna, hiszen újra kell indítani a gazdaságot egész Európában, és ez a magyarok és a lengyelek javát is szolgálná. Ő maga egyébként nem tart attól, hogy Románia fennakadna a jogállamisági szűrőn.
Hát, idáig jutottunk: a két lator állam, Magyarország és Lengyelország gyakorlatilag foglyul ejtette az egész uniót, hogy váltságdíjat követeljen – mutat rá a szerkesztőségi állásfoglalás. Fauszti egyezségre akarják kényszeríteni az EU-t, mert odahaza folytatni kívánják a populista politikát. Ha sikerül nekik, az azt jelentené, hogy Brüsszelnek lassan el kellene adnia a demokratikus lelkét. Ám ezt a 25-ök nem engedhetik meg.
Az új mechanizmus első számú célpontja értelemszerűen Budapest és Varsó volna, mivel mindkettő egyre inkább illiberális irányba megy el. A páros viszont lecsap az új szabályozásra a Brüsszel-ellenes propagandában, mondván, az csak arra szolgál, hogy megbélyegezze őket. Ugrálásuk felháborítóan nevetséges. Ők a legnagyobb nettó kedvezményezettek és az ösztönző csomagból további 180 milliárd euró esne le nekik, vissza nem fizetendő támogatásként. Miközben ha tényleg betartják a jogállamot, akkor semmi okuk az aggályra. De a populizmus már csak ilyen.
A két pénzügyi tervet mielőtt el kell fogadni, és a pénzt sürgősen szét kell osztani, nem csak akkor, amikor már eltűnőben van a ragály. Az EU azonban nem hagyhatja, hogy populisták megzsarolják. Ki kell tartania az alapértékek mellett. Még akkor is, ha ezért a megállapodás további csúszása az ár.
Daniel R. Kelemen sürgeti az EU, hogy az mondja be: a magyar és a lengyel vezetés csupán blöfföl a vétófenyegetéssel, mert valójában nincsenek jó lapjaik. A Rutgers Egyetem politológia professzora az elemzésben rámutat, hogy egyelőre szó sincs vétóról. Mert ha a Tanács rábólint a jogállami szabályokra, akkor azok ténnyé válnak, így viszont Budapestnek és Varsónak nem lesz oka megakasztani a költségvetés megszavazását.
Orbánt és Morawieckit alighanem az vezeti, hogy jelzést kíván adni a Bizottságnak, illetve a Tanács vezetőinek, mire számítsanak, ha az új mechanizmust akár csak egyszer is bevetik a két ország ellen. Tehát ha elvonják a pénzügyi alapokat, akkor megbénítják az egész EU-t. Keresztbe fekszenek, amikor csak egyhangú döntésre van szükség.
Ezt a csapdát az unió saját magának állította. A Néppárt 10 éve folyamatosan védi az autokrata magyar rendszert, amely közben megszilárdult. A német kereszténydemokraták még most is fedezik a magyar miniszterelnököt, gátolják a Fidesz kizárását. Politikai célokból, hogy az EPP maradjon a legerősebb frakció Strasbourgban. De most a védencük ellenük fordul. A 7-es cikkely alapján kezdett eljárás megfeneklett, és Orbán továbbra is helyet kapott annál az asztalnál, amely mellett igen nagy károkat okozhat.
Ha Európa ki akar keveredni ebből az egérfogóból, akkor szembe kell fordulnia azokkal a rezsimekkel, amelyek túszként tartják fogva az uniót. Keresztül kell vinniük a jogállami mechanizmust, a magyar pártot pedig el kell távolítani a Néppártból.
Bármennyire is kihívóan viselkedik Orbán Viktor és lengyel szövetségese, nem leplezhetik, hogy nagy kockázatot vállalnak, amikor belemennek a bátorságpróbába az EU-val. Hiszen ha nem fogadják el időben a következő hétéves költségvetést, az súlyosan érinti a brüsszeli támogatások nagy haszonélvezőit, nem utolsósorban Magyarországot és Lengyelországot. Jövőre is jön ugyan a pénz az agráralapból, valamint a közalkalmazottak bérére, továbbá humanitárius célokra. De a kohéziós forrásokat felfüggesztik, az meg érzékenyen érintené a két renitens kormányt.
A helyzetet csak súlyosbítja, hogy elakadna a gazdasági mentőcsomag is, pedig abból mindkét ország a GDP 3 százaléknak megfelelő összeget kapna. Ráadásul az EP jóváhagyhatja a jogállami feltételeket, ami azt jelenti, hogy januártól még a szükségbüdzséből is leállhatnak az átutalások. Uniós illetékesek azonban bíznak abban, hogy ilyen nyomós érvek láttán Orbán visszatáncol a szakadék széléről. Viszont nem látni, hogy miként lehetne tűzszünetet kötni. Jó pár ország, illetve EP képviselő ragaszkodik a jogállami mechanizmushoz.
Sokba kerülhet a vétó Magyarországnak és Lengyelországnak. A holland miniszterelnök újra felvetette, hogy a 750 milliárd eurós újjáépítési alapot a 25-ök hoznák létre, azaz Budapest és Varsó kimaradna belőle. A költségvetés esetében is sokan bíznak abban, hogy Orbán és Morawiecki a végén meghátrál, mert igényt tartanak a maguk részére az összesen előirányzott 1,1 billió euróból. De ha nincs megállapodás, akkor befagynak a szerkezeti támogatások, pedig azok az összkiadások egyharmadát teszik ki. Brüsszel ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy veszélybe kerülhetnek az agrárszubvenciók is, hiszen a jogállami feltételek érvénybe lépnek.
Fel vannak zúdulva az uniós kormányok, mert Orbán egyre pimaszabb lesz, így most Merkelre hárul a feladat, hogy oltsa a tüzet. Ő a legfőbb szereplő ebben a pókerben, neki van a legnagyobb súlya az Európai Tanácsban. Ritka kivételként viszonylag jó a kapcsolata Kaczynskival. Most azon van, hogy áthangolja Varsót és így elszigetelje Budapestet. Sokat telefonál, igyekszik meggátolni, hogy a viszály belobbanjon a nyilvánosságban. Mottója: csak csigavér! Alighanem az időre játszik, mert a magyar és a lengyel vezetésnek égetően szüksége van a pénzre.
A kompromisszum az lehet, hogy leállítják mindkét eljárást a 7-es paragrafus alapján, ami jelképes győzelmet nyújtana Orbánnak és a lengyel erős embernek. Az Európai Parlament minden bizonnyal tiltakozna. Daniel Freund, német zöld képviselő azt mondja, az unió 10 éve mindig a kisujját nyújtja oda a magyar miniszterelnöknek, ám az mind jobban elszemtelenedik. Mindenesetre erősödik a benyomás, hogy az EU igazából egoisták klubja.
Orbán Viktor meglehetősen magányos hős – állapítja meg a konzervatív lap kommentárja, miután a szlovén miniszterelnök ugyan beállt a magyar-lengyel duó mögé, de ebből még nem lesz tömb. Annál is kevésbé, mert a mostani éles retorika ellenére Ljubljana idáig mindig a másik oldallal szavazott az uniós intézményekben. Akárcsak Szlovákia és Csehország.
Pedig Orbán pénteken azzal viccelődött az állami rádióban, hogy mostanában rengeteg levelet kell írnia, ezért úgy érzi magát, mint Tatjána Tolsztoj Anyeginében. Az elemzés megjegyzi, hogy itt azokról az üzenetekről van szó, amelyet a magyar erős ember a vétó kapcsán küldött a többi tagállamnak, illetve az unió vezetésének. Bár ha a várható hazai következményeket nézzük, akkor talán érdemesebb lett volna Dosztojevszkijtől a Szegény embereket emlegetnie.
A kommentár azt hangsúlyozza, hogy meg kell kötni Orbán és Kaczynski kezeit, noha azok állandóan úgy érzik, hogy országukat igazságtalanul pellengérezik ki. De ez a benyomás csak úgy keletkezhet részükről, ha szándékosan félreértelmezik a helyzetet, illetve bizonyos tényezőket kihagynak az elemzésből. Hiszen a jogállami szabályozás nem a magyar vagy a lengyel nép ellen irányul, csakis a két kormány ellen, amely tekintélyuralmat akar.
Ők ketten évek óta próbálkoznak azzal, hogy elterjesszék a jogállamiságról alkotott torzképet. De pl. Trump osztja, noha az a politikát a jog fölé helyezi és ily módon azt sugallja, hog a megválasztott vezetésnek joga van beleavatkozni a hatalmi ágak megosztásába, továbbá az alap- és szabadságjogokba. Vagyis a demokrácia DNS-szerkezetébe.
A meglepő az, hogy Kelet-Európa a szocializmusból ismeri ezt a fajta önkényt, mégis belenyugszik, pedig aki felszámolja a tudomány, az igazságszolgáltatás és a sajtó függetlenségét, az olyanoknak készíti elő a terepet, akik vissza akarnak térni a diktatúrához. Úgy hogy nem lehet feloldani a magyar és a lengyel vezetést a hatalommal együtt járó korlátok alól. Mert különben az lesz, amit már most is látunk: kegyencrendszer, korrupció és a kisebbségek diszkriminációja.
Az állam nem Orbáné vagy Kaczynskié. Hatalmuk csupán időleges, és jog jelöli ki cselekvésük határait.
Orbánt és klánját büntetőjogi következmények fenyegetik, mivel a jövőben a bíróságok és az ügyészségek önállóságától függ, kaphat-e egy ország uniós támogatásokat. Ez az oka annak, hogy a magyar és a lengyel kormány ilyen elkeseredetten tiltakozik az új rendszer ellen. Továbbá ezért nem csatlakozik az Európai Ügyészséghez, amely a visszaéléseknek jár majd utána. Számtalan példa igazolja, hogy a magyar igazságszolgáltatás elvesztette szuverenitását a Fidesz alatt. Pl. amikor az OLAF feltárta Orbán vejének umbuldáit, de a magyar ügyészség nem jutott semmi suskusra bizonyítékot. Így jött létre az orbáni oligarchia.
Hat az európai illiberalizmus rákja, írja a lap külpolitikai rovatvezetője, ám megjegyzi, hogy a magyar és a lengyel vétó könnyen visszaüthet. Emlékeztet arra, hogy a minap Orbán Viktor az egykori Szovjetunióhoz hasonlította Brüsszelt, ám ebben nincs semmi különös, a magyar vezető sűrűn egy lapon emlegeti az EU-t a szovjet állammal vagy éppen a hitleri Németországgal.
A pénzek felhasználásának követése egyébként a takarékos államok ötlete volt, a többi közt azért, mert közszájon forognak a történek, hogy miként térítenek el ilyen alapokat Kelet-Európában. Ez ellen tiltakozik most Orbán és Kaczynski, akik nem szeretnék még egyszer elveszíteni a hatalmat. Ezért mentek neki az igazságszolgáltatásnak, a sajtónak és a civil szervezeteknek.
A magyar vezető azonban ügyel arra, hogy egyet mindig visszalépjen, amikor két-három kockát előreszalad a jogállam elleni játszmában. Hogy ne izgassa fel túlságosan a néppárti kollégákat. Mindazonáltal sem Budapest, sem Varsó nem törekszik önkényuralomra. De a bíróságokat megzabolázták és a sajtó nagy részéből a hivatalos propaganda eszköze lett. A térség szakértője, Jean Rupnik demokratúraként jellemzi a kialakult rendszert.
És a kór már átterjedt Szlovéniára, az ideológiai vakok azonban nem látják, mi zajlik. Az amerikai elnök vereségével azonban egyik fontos támaszuk dőlt ki. De a blokádra még ráfizethet a két ország.
A kommentár arra figyelmeztet, hogy a járvány nem vonhatja el a figyelmet, nagyon is követni kell, hogy a világban mekkora veszélyben van a demokrácia: azokat a vívmányokat éri támadás, amiknek a béke és a jólét köszönhető. Az USÁ-ban, amely a nácizmus után megtanította Európát a demokráciára, egészen elképesztő dolgok történnek. A leváltott elnök úgy viselkedik, mint egy autokrata egy fejlődő országban. Amit művel, az nevetséges, egyben azonban életveszélyes.
De a tanulság riasztó: csinálhatsz, amit csak akarsz négy éven, át, felrúghatod a politikai kultúrát, tisztességet, a végén mégis 72 millióan voksolnak rád. Az elnök odahaza és ily módon a világban is aláásta a demokráciát. És ha neki sikerül, akkor az utánzók megpróbálják koppintani a módszert. Ez már be is következett Magyarországon és Lengyelországban. De az uniós tagok többsége végre megelégelte és kimondta: ha nincs jogállam, nincs pénz. Budapest és Varsó vétófenyegetését azonban el kell hárítani.
"Szó sincs arról, hogy Biden győzelme a jobboldali populizmus végét jelentené." Erre int a melbourni Ausztrál Katolikus Egyetem egyik professzora, aki legutóbbi könyvét éppen a populizmusról írta. Benjamin Moffitt azzal érvel, hogy ugyan most szerte a világban alighanem idegesek a demagóg politikusok, mármint nem ők lesznek-e a következők, de Orbán, Bolsonaro és az indiai elnök pl. biztosan ül a nyeregben.
És senki se gondolja, hogy az amerikai hatalomváltás modellt kínál bárkinek is. Amerikában ugyanis három különleges tényező járult hozzá Trump bukásához:
1. A mostani elnök megy ugyan, de a politikai öröksége marad, és azzal bizony a republikánusoknak (is) meg kell birkózniuk. Arról nem beszélve, hogy még ha a világ leghatalmasabb országáról is van szó, a változás nem jelenti egy világméretű irányzat nyitányát. Szóval csak egyetlen dominó dőlt el.
2. A populizmus azt állítja, hogy a népet képviseli az elittel szemben, szántszándékkal válságot idéz elő és meglehetősen rossz modort alkalmaz, hogy bizonyítsa közelségét az emberekhez. Csakhogy Trump ezt a végletekig eltúlozta, ő benyomott egy szteroidot a populizmusnak. De fontos, hogy ez a választás erős állásfoglalás volt éppen ő ellene.
3. Talán a legnagyobb gond, hogy a Biden-féle antipopulizmus nem kínál tartós megoldást. Trump ellenfelei csupán ideiglenes szövetségbe álnak össze, de utána nemigen tudnak közös programot kidolgozni, annyira eltérőek az érdekeik. Ez pedig egy idő után felerősíti a vágyat a szavazópolgárokban a populizmus iránt. Szóval hosszú távon a győzelemhez nem elég, ha elutasítod a populizmust. Így az új amerikai elnök számára is csak most kezdődik az igazi küzdelem.
A Human Rigths Watch élesen elítéli, hogy a magyar kormány korlátozni kívánja az LMBT-közösség tagjainak jogát, mármint hogy gyereket fogadhassanak örökbe. Lydia Gall, aki Közép-Európa felelőse a nemzetközi emberi jogi szervezetnél, úgy látja, hogy itt a legújabb populista húzásról van szó. Mint mondja, a jelek szerint a hatalmat semmi sem térítheti el attól a szándékától, hogy durván, ugyanakkor teljesen értelmetlenül célba vegye azt a csoportot, amely már így is meglehetősen a társadalom szélére sodródott Magyarországon. Még a koronaválság sem számít, amikor megbélyegeznek több ezer embert és csak tovább szűkítik azok jogait.
