Új rendszerváltásra van szükség

Mostanában divat azt emlegetni, hogy nincs olyan jövőkép, amely távlatokat mutatna a társadalom számára – de ez nem így van. A világkapitalizmus rendszerében zajló folyamatok láthatóvá teszik, milyen alternatívák lehetnek.

1. Új világkorszak kezdetén állunk. A tudományos-technikai forradalom felbomlasztja az előző világot (világokat) és a múltba temeti annak minden részét. Az infokommunikációs forradalom, a robottechnika és a mesterséges intelligencia alkalmazása gyökeresen átalakítja a világ gazdasági, katonai és politikai erőviszonyait, felbomlasztja a hagyományos és az ipari korszakban kialakult nemzetgazdaságokat és társadalmi képződményeket, megváltoztatja az embereket, az értékeket, az eszméket. Többpólusúvá válik a világ, és globálissá lettek a problémák, amelyeknek nemzeti keretekben nincs valódi megoldási lehetőségük.

2. A kapitalista kizsákmányolás is globálissá vált – változnak a formái, de a lényege változatlan maradt A profitérdekek minden általános és közösségi érdekkel szemben elsődlegessé váltak, a pénzforgalom elszakadt a reálgazdaságtól, a rendőruralmat az alávetett tömegek adós proletárrá süllyesztése, „a pénz diktatúrája” váltotta fel (Drábik János). Két lehetséges fejlődési perspektíva van.

Az egyik, hogy marad a gazdagok érdekeit szolgáló, a demokrácia látszatát megőrző „puha totális” államberendezkedés, illetve a diktatúrák valamilyen változata – a másik alternatíva a kapitalista rendszer reformja, belső átalakítása. Ennek konkrét célkitűzései: a fenntartható gazdaság, a pénzügyi rendszerek ellenőrzése, a „társadalmi biztonság” megteremtése, az „új demokrácia” (alulról épülő államrendszer) létrehozása, hatalommegosztás a civil társadalommal. Szabadságot kell biztosítani az egyénnek és szabadságot a közösségeknek. Ez a radikális átalakítás nem szünteti meg a kizsákmányolást és a profitszerző versenyt, de humanizálja a társadalmat, és előkészítheti egy újabb történelmi korszak eljövetelét. A hatalmukat védő erők az állam minden funkcióját szolgálatukba állították. A gyökeres változtatások feltétele ezért a mindent felfaló állami berendezkedés átalakítása, a hatalom „társadalmasítása”.

A gyökeres változások Magyarországon is elkerülhetetlenek. A közvagyont a rendszerváltást követő „világgazdasági integráció teremtette kényszerhelyzetben” eltékozolták. A javakat a mindenkori hatalmat szolgáló gátlástalan kegyencek szerezték meg, akik szervezett magánhatalmuk uralma alá vetették az államot is. Ez az ország már a gazdagoké. Olyan világ formálódott, amelyben nemcsak a szegények, hanem valamennyien foglyaivá lettünk a kialakult viszonyoknak. Ha változást akarunk, akkor nem egy politikust vagy egy politikai hatalmat birtokló érdekcsoportot, hanem a mostani rendszert kell leváltani. Semmilyen diktatúra nem lehet egy magasabb rendű társadalom alapja.

A hatalom megszerzése ma már nem elég a tartós modernizációs változások véghezvitelére. Egyetlen párt sem képes követőinek részérdekeit követve kijuttatni az országot az önmagát túlélt társadalmi-gazdasági struktúra szorításaiból, az elmaradási-leépülési folyamat hínárjából. A demokrácia rendszerének megújításával, új társadalmi energiák mozgásba hozásával lehet kijutni a túlhaladottá, a gazdasági-társadalmi fejlődés gátjává lett viszonyokból. A kapitalizmus korábbi rendszere reformra szorul – más típusú demokratikus rendszert, közvetlen demokráciát kell kialakítani Magyarországon is. Alulról épülő új államberendezkedést kell teremteni, hasonlót az észak-európai országokéhoz. Ez a mostani rendszer teljes átalakítását követeli.

Ennek elérésére egy olyan nemzeti kiegyezésre van szükség, amely egységfrontot teremt a nemzet jövőjének kérdéseiben, háttérbe szorítja a világnézeti ellentéteket, népben és nemzetben gondolkodik, ami egyfajta „történelmi kompromisszum” (Enrico Berlinguer). Egy sikeres átalakítás végeredménye a teljes rendszerváltás, egy „emberarcú kapitalizmus” létrehozása.

Nemcsak a társadalom különféle csoportjainak kell megegyezniük, de új megállapodásra van szükség a tőkével is, amely hosszabb távon szintén érdekelt a változásokban. Okosabb képviselői már tudják, hogy a sikeres gazdasági verseny elképzelhetetlen a társadalom igazságosabb berendezkedése nélkül. Mára az alkalmazható tudás lett a leghatékonyabb gazdasági erőforrás- de „a szegénység és az elnyomás ma megbénítja a társadalom alkotókészségét (Lányi András).” Egy olyan emberibb, igazságosabb társadalom felépítése a cél, amelyben szabadságban, társadalmi biztonságban, a holnaptól való félelem nélkül lehet élni. Ennek megteremtése nemcsak a kisemmizett millióknak, hanem az egész magyar társadalom jövőjének a kulcsa. A demokrácia kiteljesítése, az esélyegyenlőség, a természeti és társadalmi életminőség színvonalának általános emelése és az EU-ban kibontakozó új gazdasági forradalomhoz való hozzákapcsolódás olyan jelentőségű változtatásokkal jár, amelyek csak a rendszerváltáshoz hasonlíthatóak.

Köteles Lajos társadalomkutató, ny. főiskolai tanár