Beismerő vallomás

Jó néhány nehezen érthető logikai csavar van a kormány új ötletében, a munkaügyi felügyelet totális – újabb – átszervezésben. Elsőre alig érthető, mi is a cél a „foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásokról, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről” szóló törvényjavaslattal. Lassan körvonalazódik: lesz az új rendszerben valami jó a munkavállalóknak is, ám – úgy tűnik – a kormány stratégiai partnereivé emelt néhány piaci munkaközvetítő cég jár majd a legjobban.

Jó lenne, ha ez hirtelen sok munkahelyet, a jelenlegi munkanélküliek biztos megélhetési forráshoz juttatását eredményezné. De szerintem nem így lesz. Pedig a javaslat hivatalos célja a munkához jutás, a munkahelykeresés, a munkahely megtartása, valamint a megfelelő munkaerőhöz jutás elősegítése, a jogszabálysértő foglalkoztatásból származó gazdasági előnyök kiküszöbölése, a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyra vonatkozó szabályok foglalkoztatók általi megtartása, az állami felügyelet és a foglalkoztatottakat megillető jogok érvényesülésének biztosítása, továbbá a foglalkoztatás elősegítésével kapcsolatos nemzetközi kötelezettségek teljesítése. Ezzel a tartalommal nincs baj, vannak benne a szakszervezetek által is támogatható elemek.

Akkor szólal meg a vészcsengő, amikor ahhoz a részhez érünk, amelyből kiderül, hogy a kormány jelentős átalakításra készül a foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokban és a foglalkoztatás felügyeleténél. Felmerül a kérdés: miért a nagy igyekezet? Úgy tűnik, az eddigi elhibázott döntések korrekciója lehet a bújtatott célja ennek a napirendre került javaslatnak. A szakszervezetek folyamatosan tapasztalják ugyanis, hogy jelentősen csökken az álláskeresők és a munkáltatók bizalma is a munkaügyi ellátó rendszer szolgáltatásai iránt. A munkáltatók például már szinte be sem jelentik az üres álláshelyeket, legfeljebb – a törvényi minimumnak megfelelően – a csoportos létszámleépítésről adnak számot.

Rendre azt tapasztalják ugyanis, hogy a munkaügyi központok nem közvetítenek olyan munkavállalókat, akiket azonnal alkalmazhatnának. A munkavállalók sem remélnek már eredményt a munkaügyi központoktól, mivel elenyésző azoknak a száma, akik munkához – megélhetési forráshoz – jutottak az állami rendszer segítségével. A legtöbben az álláskeresési támogatás miatt jelentkeznek be a központokba. Tehát a valódi közvetítést egyik fél sem a szolgálattól várja, hanem a piacon egyre nagyobb mértékben résztvevő munkaerő közvetítő cégektől. És ahelyett, hogy a kormány a munkaügyi központok szolgáltatásainak javításán dolgozna, éppen most szervezi ki a tevékenységet a piaci szektorba.

Jó lenne, ha a piaci folyamat nemcsak az egyébként is könnyen „közvetíthető” álláskeresőkön segítene, hanem a tartósan munkanélkülieken is. Tartok tőle, nem így lesz. És ezen a ponton ismét felmerül a gyanú: a kormány a közelmúltban stratégiai partnereivé vált cégeket fogja előnybe hozni. A javaslat elfogadása után ugyanis az érintett cégek előtt megnyílnak a hazai és az európai források, sőt az EURES hálózatban lévő üres álláshelyekhez is hozzáférnek. Ezt pedig az unió tiltja.

A kormány azonban egy lendülettel a foglalkoztatás felügyeletet is meg akarja újítani. Ismét. Ezt a területet ugyanis 2010 óta többször is teljesen átalakította. Valamikor létezett egy önállóan működő országos kiterjedésű szervezet, az Országos Munkaügyi és Munkabiztonsági Főfelügyelet (OMMF). Majd beolvasztották a Nemzeti Foglalkoztatási Hivatalba (NFSZ), majd ezt is megszüntették, és bekerült a minisztériumba, illetve a területi egységek a kormányhivatalokba. Ezzel párhuzamosan az ellenőrök és az ellenőrzések száma is drasztikusan csökkent, az ellenőrzések során feltárt szabálysértések száma viszont jelentősen nőtt. A legutóbbi jelentésben az ellenőrzött munkáltatók 68 százaléknál találtak szabálysértést. A most készülő változtatás tehát beismerő vallomás: az eddigi intézkedések nem voltak jók. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újra létre akarják hozni a foglalkoztatás-felügyeleti hatóságot. Ennek a majdani hatóságnak lesz általános és különös hatásköre, jelentsen ez bármit is. Pedig az ördög a részletekben rejlik.

A benyújtott javaslat keretrendszerűen szabályozná a „foglalkoztatást elősegítő” szolgáltatást és a foglalkoztatás felügyeletét is. Ez azt jelenti, hogy a szabályozás kereteit továbbra is a parlament hatáskörében hagyja, de a részletszabályokat már kormányrendeletben fogja megjelentetni. Ez a módosítás csökkenti az Országgyűlés szerepét, és növeli a kormányét e két területen. Furcsa.

A Magyar Szakszervezeti Szövetség a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán javasolta, hogy a Országos Munkavédelmi Bizottsághoz hasonlóan alakuljon egy munkaügyi felügyeletet ellenőrző szakmai, tripartit bizottság, amelynek a hatóság évente tájékoztatást ad. A javaslatot a munkáltatók is támogatták. Az új foglalkoztatás-felügyeleti hatóság a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt szabályozó jogszabályok minimumkövetelményeinek betartását ellenőrzi majd.

Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke