Előfizetés

Veszélyben vannak a kacsacsőrű emlősök

MTI
Publikálás dátuma
2020.11.23. 11:59

Fotó: BARRAULT D./HorizonFeatures/Leemage / AFP
Olyan drámai mértékben csökkent a különleges, Ausztráliában honos állat populációja az elmúlt 30 évben, hogy a szakértők szerint veszélyeztetett fajjá kellene nyilvánítani.
Az Új-Dél-Wales-i Egyetem (UNSW) kutatói az Australian Conservation Foundation környezetvédő szervezettel, a WWF Ausztráliával és a Humane Society International állatvédő csoporttal közösen nyújtották be javaslatukat hétfőn Új-Dél-Wales állam kormányához egy jelentéssel együtt, amely a kacsacsőrű emlős (Ornithorhynchus anatinus) kihalással fenyegetettségének mértékét taglalja. 
A szakértők szerint a különleges állat élőhelyének mérete Ausztráliában mintegy 22 százalékkal csökkent az elmúlt három évtizedben. Becslésük szerint a populáció több mint 50 százalékkal esett vissza a mezőgazdasági célú történelmi területtisztítások, a folyószabályozás és a szélsőséges szárazságok következtében. Az egyre súlyosabb és gyakoribb bozóttüzek is hozzájárulhattak ehhez. „A kacsacsőrű emlősnek továbbra is nagy veszélyekkel kell megküzdenie. A fenntarthatatlan vízkihasználás és a földtisztítás továbbra is nagy terhet jelent a frissvízi ökoszisztémákra és a jövőben tovább csökkenti az állományt” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Gilad Bino.
A faj jelenleg a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján a mérsékelten fenyegetett kategóriába tartozik, az ausztrál környezetvédelmi és biodiverzitás-védelmi törvény (EPBC) értelmében azonban nem számít veszélyeztetettnek. Besorolásának megváltoztatásával szigorodna a kacsacsőrű emlősöket veszélyeztető fejlesztések ellenőrzése. „Azt is jelentené, hogy nagyobb fókuszt helyezhetnénk arra, mit tehetünk a helyzet javításáért” – mondta Richard Kingsford, az UNSW ökoszisztéma-kutató intézetének munkatársa.
A szakértő kiemelte: a kizárólag Ausztráliában honos állat nem élhet víz nélkül, de ahogy a kontinens egyre szárazabbá válik és az emberek egyre több vizet vonnak el a folyókból, az állatok számára elérhető állandó vízfelületek is egyre kisebbé válnak.
A kacsacsőrű emlősök száma az elmúlt évtizedekben mintegy a felére csökkent, de a pontos számok nehezen meghatározhatók, mivel rejtélyes, éjszaka aktív állatokról van szó. Az IUCN számukat 30 és 300 ezer között határozta meg 2016-ban.

Indul a madáretetési szezon – Az énekeseket lehet, a vízieket viszont tilos

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.11.23. 09:55
Vonuló barátposzáta itató mellé kihelyezett almából csipeget
Fotó: Orbán Zoltán / MME
Emberi segítség nélkül is életben maradnának, de az énekesmadarak etetése és a megfigyelésük egyedülálló élményt nyújt.
Az énekesmadár-etetési időszak az első fagyok késő őszi beköszöntétől a megszűnésükig, november második felétől márciusig tart – közölte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME). Az etetők madárforgalma elsősorban a tél keménységétől, ezen belül is főleg a hótakaró vastagságától és tartósságától függ. Enyhe teleken az etetőket látogató madarak faj- és egyedszáma gyakran csak fele, harmada a megszokottnak. 

Énekesmadaraknak adható téli eleségek:

  • napraforgó - ez már önmagában is elég,
  • alma (gallycsonkokra szúrva és földre szórva)
  • bogyók (vadszőlő, borostyán, tűztövis, nyugati ostorfa, fagyal)
  • állati zsiradék (háj, faggyú, főzéssel sótlanított szalonna, cinkegolyó)
Bármi mással kísérletezni felesleges, és a madarakra nézve kockázatos lehet. Fontos viszont az ivó- és fürdővíz biztosítása, a befagyott itatókban a naponkénti vízcsere. További információk itt találhatók.

A vízimadarakat nem is szabad etetni

A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően eltérnek a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól, etetésük tömegesen sodorhatja veszélybe, betegítheti meg és ítélheti pusztulásra az állatokat, ami ellen világszerte küzdenek a hatóságok és a természetvédelmi szervezetek. Szennyezi a környezetet, kikapcsolja a téli túlélést biztosító vonulási viselkedést, ami a madarak tömeges jégbe fagyását okozza, növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót, az ebből eredő sérülésveszélyt és a fertőző betegségek terjedését. A tömeges érintkezés ránk is veszélyes, ez különösen a madárinfluenza kapcsán jelent madárra és emberre egyaránt óriási kockázatot – írták. A folyamatos „kenyérdiéta” is megbetegítheti a madarakat, ezek egyik formáját hívják angyalszárny-betegségnek. 
Magyarországon legalább 1890-től számítják a lakosság madáretetési mozgalmának indulását, így az idei a 131. szezon. A közleményben felhívták a figyelmet arra, a madarak – a közvélekedéssel ellentétben – emberi segítség nélkül is életben maradnának. A madáretetés célja a „saját gyönyörködtetésünk”, a mintegy ötven potenciális etetőlátogató madárfaj megfigyelése egyedülálló élményt nyújt a kertekben, a parkokban és sokadik emeletről is. 

Megnyugtató terápia: tehénölelés

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.11.21. 10:10
Illusztráció
Fotó: Mint Images / AFP
A módszer, amelyet Hollandiában már több mint tíz éve alkalmaznak, nemcsak az embereknek hasznos, az állatok számára is kellemes.
A faölelés elterjedése után a kecskejógától az erdőfürdőig számos olyan módszer jelent meg, ami a testre és a lélekre is jó hatással van. Ilyen egy Hollandiából származó öngondoskodási gyakorlat, amely egyszerre nyugtat és nevettet – írta nemrég a BBC nyomán a Sokszínű Vidék.
A koe knuffelen, magyarul tehénölelgetés jótékony hatása az ember és állat összebújásának gyógyító hatásain alapul. A teheneknek az emberekénél magasabb a testhőmérsékletük, lassabb a szívverésük és hatalmas termetük miatt az átölelésük felemelő élményt nyújthat. A terápia a szakemberek szerint csökkenti a stresszt és megemeli a boldogsághormonnak is nevezett oxitocinszintet. 
A módszert már több mint tíz éve alkalmazzák Hollandia vidéki tartományaiban, és már országos mozgalommá is nőtt. Ezzel próbálják ugyanis közelebb hozni az embereket a természethez és a vidéki élethez. Már Svájcban, sőt az Egyesült Államokban is vannak tehénölelgető foglalkozások. Egy 2007-es kutatás szerint a terápia az állatok számára is kedvező hatású, a teheneket ellazítja, ha a hátukat, nyakukat masszírozzák.
Korábban mi is írtunk arról, hogy az állattartás mindenkinek: gyereknek, felnőttnek és a házikedvencnek is jót tesz, számos betegség gyógyulásához is hozzájárul. Egy állat megnyugtatja az embert, csökkenti a stresszt és feszültséget, sőt még az Alzheimer-kórban szenvedők rohamait is mérsékelheti. A kisállat „fájdalomcsillapító” hatású is lehet, különösen krónikus fájdalmat enyhíti, mert aki kevésbé feszült, kevesebb fájdalmat érez. Az állatok simogatása az érintettek számára is örömteli, egy tanulmány szerint az ő stresszszintjüket is csökkenti.