Előfizetés

Jöjjenek az erős nők!

Három nagyszerű nőre emlékszünk a nőkkel szembeni erőszak megszüntetésének világnapján, november 25-én. A Mirabal-nővérek 1960. november 25-én adták életüket a korrupt, elnyomó és gyilkos Trujillo-rezsim elleni harcukban. Rafael Trujillo bűntársai egyszerűen meggyilkolták őket. 1999-ben a nővérek áldozatára emlékezve jelölte ki e napot az ENSZ közgyűlése, hogy emlékeztessen: drámai, szívszorító és felemelő, mire képesek a nők a feléjük áramló igazságtalan, elnyomó erőszakkal és macsósággal szemben. A nők ereje hatalmas. Veszedelmes ellenfelek minden nőellenes hatalomnak. Azok rettegnek is a nőktől. A napokban például tiltakozó nőkre támadt a lengyel rendőrség, aránytalanul, erőszakosan, nagyon rossz időket idézve. November elején pedig a mexikói rendőrség oszlatott szét egy női tüntetést – éles lőszerrel. Ha más érve a hatalomnak már nincs, még mindig ott a nyers erőszak. A magyar hatalom is akkor a leginkább tehetetlen, amikor nőkkel találkozik. Legyen az Angela Merkel, legyenek azok véd- és dacszövetségre lépő országgyűlési képviselők, vagy a jogaikért harcoló magyar nők, az izzadságszagú Fidesz-politika is elveszíti a szokásos arcméretét. Nálunk nem gyilkolnak és nem bántalmaznak karhatalmilag nőket. De ne tévedjünk: ez csak fokozatok kérdése. Az erőszak az erőszak, akkor is, ha szóbeli, akkor is, ha tettleges. És akkor is, ha cinkos. Nálunk a kormányzat nemcsak szóbeli erőszakban, hanem cinkosságban is utazik. Tudjuk, vétkesek közt cinkos, aki néma, és ennyire néma kormánya és kormánypártja ennek az országnak még nem volt. Hallgattak, amikor Tasó László azt üzente Szabó Tímea képviselőnek, hogy „mit pofázol bele, kisanyám?”. Hallgattak, amikor Varga István a szülést találta a nők elleni erőszak ellenszerének. Hallgattak, amikor Orbán Viktor kislányok meghágásáról danolászott. De hallgattak a fideszesek akkor is, amikor elszabadult Balogh József vak komondora, s mit tesz Isten, nyilván a fogával, a hajánál fogva rángatta „Terikét”. Amikor pedig már gyerekek haltak meg a családon belüli erőszak miatt, a fideszesek olyan intézkedésekkel hülyítettek minket, mint a feltételes szabadon bocsájtás szigorítása. Ami akár még örvendetes is lehetne, ha nem úgy állna a dolog, hogy Magyarországon a családon belüli erőszak elkövetői nem szoktak börtönbe kerülni. Sőt még büntetést sem szoktak kapni, mert a rendszer úgy van kitalálva, hogy ne segítsen az áldozatoknak. Magyar nők ezrei tudnának mesélni arról, hogy a hatóság hogy nem segít nekik, amikor kellene.  Ha a kormány az erőszak-elkövetőkkel van, ha a hatóság nem segít, segíthet-e más? Talán igen. „A Szerződés lehetőségeit figyelembe véve javasolnia kell, hogy a nők elleni erőszakot hozzáadjuk az EU-szintű bűncselekmények listájához” – írta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke Helena Dalli biztosnak a megbízólevelében. A Bizottság a 2020. márciusi nemek közötti egyenlőségi stratégiájában megerősítette a szándékot: a sokat szidott Brüsszel olyan javaslatot kíván letenni az asztalra, amely harmonizálja a nőkkel szembeni erőszak bűncselekménye ügyében a tagállami szabályozásokat. (Ez nálunk szigorítást jelentene.) A Bizottság felismerte, hogy macsóék blokkolhatják az isztambuli egyezmény ratifikálását mindenféle ideológiai habosítások okán, de ha ez az áldozatok további szenvedésével jár, az elfogadhatatlan és tűrhetetlen. Nyilván ha megérkezik a formális javaslat, a maga idejében meg fogjuk tudni Orbán Viktortól, Varga Judittól, Rétvári Bencétől és a kommunikációs droidoktól, hogy ez is csak egy csúnya és aljas diktátum, amelyet Brüsszel talált ki, hogy a magyar kormány szabadságát csökkentse. Sőt, arról is értesülni fogunk, hogy a háttérben már Soros György is feni a fogát, hogy migránsokkal ömleszthesse el a Karmelita kolostort. Tudják, mit? Habosítsa csak a hülyeséget a Fidesz, nem kell vele foglalkozni. Őket ez érdekli, minket a magyar nők és gyerekek biztonsága. Ha Brüsszel kitalál valami hatékonyat arra, hogy csökkentse a magyar kormány mozgásterét a nő- és gyerekverés eltűrésére, a cinkosságra, annál jobb! Ha a magyar kormány nem gondolja fontosnak a magyar nők és gyerekek védelmét, ha macsó erőszakban utazik úriemberi viselkedés helyett, akkor az áldozatok ne finnyáskodjanak. Igen, jobb lenne egy derék magyar úriember segítő keze, de az 2022-ig nincs a láthatáron. Helyette jöjjenek hát az erős nők: von der Leyen, Dalli és többiek. Őket a legkevésbé sem fogja érdekelni a habosítás. Ők a Mirabal-nővérektől tanulnak, és nem Trujillo helyére pályáznak. 

Százegy év vagány

Régen a hölgyek, ha be akarták parfümözni magukat, gumilabdát nyomkodva, csövön át pumpálták magukra az illatszert. Mígnem egy szárnyaló képzeletű ifjú 1950-ben kiötlötte az üvegcséhez csatlakozó kompakt porlasztó szórófejet, forradalmasítva a kozmetikai ipart. Az újítás egy vagyont fialt, de a feltaláló hosszú, elképesztő életében korántsem ez a legnagyobb kaland. Peter Florjančič (1919–2020) volt olimpikon, katonaszökevény, multimilliomos, celebek barátja, sőt egy röpke epizódszerep erejéig Marlene Dietrich partnere a Monte Carlo-i történet című romantikus filmvígjátékban, a Côte d’Azurön. „Jókor voltam jó helyen. Mindig a történetem érdekelte az embereket. A szökésem története. Mindig azt meséltem”, emlékezett később. A festői szépségű üdülőhelyen, Bledben született, az éppen megalakult Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban. Jómódú családja több tóparti szállodát üzemeltett, a kastély tulajdonosa az egyik nagybátyja volt. „Gyakorlatilag a miénk volt Bled”, mondta hősünk. A városkába látogató királyné ünnepélyes fogadásán népviseletben tangóharmonikázott a kis Peter. Alpesi fiú lévén imádta a havas sportokat, különösen síugrásban bizonyult tehetségesnek. Még a tizenhetet sem töltötte be, a jugoszláv csapat legfiatalabb tagjaként vett részt a Garmisch-Partenkirchen-i téli olimpián. 1936-ot írtak, házigazdaként a Führer nyitotta meg a játékokat. A sáncnál az SS birodalmi vezetője, Himmler atyaian kezet rázott az ígéretes versenyzővel. Kitört a háború, a német megszállás után besorozták a Wehrmachtba, ám ő nem kívánkozott katonának a keleti frontra. Ausztriába ment egy barátjával, megrendezték a halálukat, mintha lavina sodorta volna el őket – ezt mesélte mindig –, a semleges Svájcba menekültek sítalpon a zöld-, vagyis fehérhatáron át. Első találmánya egy speciális szövőszék volt, amelyen hadirokkantak is dolgozhattak. Ezt további négyszáz szabadalom követte, ebből 41 valósult meg. Néhány csak azért nem, mert megelőzte a korát. Például a légzsák: 1957-ben még nem létezett olyan anyag, amiből biztonságosan előállíthatták volna, a prototípus a folyton fölrobbant. Megunta a kísérletezgetést, volt más ötlete elég. Neki köszönhetjük például a műanyagfröccsöntő-gépet is. Próbálkozásait egy egyiptomi herceg finanszírozta. Monacóban Salvador Dali, Orson Welles, Frank Sinatra, Audrey Hepburn, Coco Chanel, Cousteau kapitány társaságában töltötte estéit; ekkor, a móka kedvéért kérték fel a filmszerepre. A lábai előtt hevert a világ; élt az Egyesült Államokban, az NSZK-ban, Olaszországban is. Csak Jugoszlávia széthullása után, az ezredforduló közeledtével tért haza a független Szlovéniába, mert anno megígérte az édesanyjának, hogy a szülőföldjén fog meghalni. Nem siette el, mármint a meghalást. Végig dolgozott is. Már alig látott, de egyre csak műszaki újításokon törte a fejét. Most november 14-én hunyt el, százegy éves korában. Peter Florjančič megbékélt, elégedett ember volt. Egyik utolsó interjújában azt mondta: ha újjászületne, másodjára is ilyen életet szeretne. 

Nemzeti sunyizmus

Rögzítsük, hogy a Fidesz ismét hazudott egy nagyot, ezúttal indexszel kapcsolatban. Szépen, finoman, taktikusan, ahogy szokott. Miután hónapokig mantrázták, hogy semmi közük az egészhez, Gyurcsány aknamunkája miatt állt fel a szerkesztőség, most, a botrány elültével, a vírushelyzetben a Fidesz médiaügyi táskás-öltönyöse, Vaszily Miklós szépen nevére vette az egészet. Pontosan úgy, ahogy anno a szintén Vaszily asszisztálásával szellemi dögkúttá züllesztett Origónál bizonyos Száraz úr strómankodása után az ifjú Matolcsy lett a tulaj, vagy ahogy a Népszabadságot magába foglaló Mediaworksnél Heinrich Pecina strómankodása után Mészáros Lőrinc dugta ki borzas fejét a habokból, majd lett végül mindebből a KESMA, a Rákosi Mátyás óta Magyarországon megalkotott legnagyobb propagandagépezet. A Fidesz ilyen. Szemtől szembe csak a nem létező vagy totálisan esélytelen ellenséget meri megtámadni, a háborús menekültekkel, szociálisan kiszolgáltatottakkal, a magyar folyamatokra valójában vajmi kevés ráhatással bíró, ősöreg tengerentúli spekuláns-filantróppal, meg a saját szabályai által gúzsba kötött Brüsszellel mer keménykedni. Ahol valódi ellenállásra számít, ott hátulról, alulról, alattomosan támad, lassan párállik, mint a talajvízzel a salétrom, és a szépen lassan belepi a házat, beleivódik a falakba, a ruha- és tüdőszövetbe. És mindig akadnak szövetségesei. Technokrata menedzsert játszó, ám egyenesen a vezér öléből ejtőernyőztetett táskás-öltönyös alakok, akik szépen elmagyarázzák, hogy amit látunk, az egy cseppet sem einstand, leuralás, hanem piaci folyamat, megváltozott médiafogyasztási szokásokhoz való alkalmazkodás, a szinergiák kihasználása, gazdasági racionalizálás. És szemforgatva bizonygatják, hogy biza a levegő pont attól egészséges, ha penészes.