Tudatosan törekszik a kormány arra, hogy továbbra is irányítani tudja a politikai napirendet és megtartsa azt az értelmezési keretet, amelyen keresztül a társadalom többsége látja a közéletet és mindazt, ami körülöttünk történik. Ennek központi eleme, hogy különböző témákat nemzeti színekbe öltöztetnek, ellenségképeket építenek, ami ellen aztán küzdeni kell – fogalmazott az Új Egyenlőség legfrissebb podcastjában Lakner Zoltán politológus.
Mint kifejtette, még a gazdasági válsággal és a koronavírus-járvány elleni küzdelemmel kapcsolatban is azt próbálja bemutatni a kormány, hogy vannak „kekeckedők”, ellenkezők, akik nem akarják azt, amint a kormány; például a brüsszeli bürokrácia vagy a hazai ellenzék. Mivel pedig vannak olyan témák (legutóbb az az alkotmánymódosító tervezet, amelyben leírják, hogy „az anyag nő, az apa férfi” vagy épp az a rendelet-módosítás, amellyel a nem házasságban élők örökbefogadását lényegében ellehetetlenítik), amelyek kiválóan alkalmasak arra, hogy a politikai közösség és a fideszes tábor identitását formálják, a kormány ebbe az irányba lép el. Itt erőteljes identitásformálás zajlik – mondta Lakner Zoltán, példaként említve a szexuális kisebbségek elleni lépéseket vagy a családkép átrajzolását.
– A rezsim nagyon is pragmatikus, ezért például az abortusz ügyét nem veszi elő, mert ebben nagyon megosztott a társadalom. Ehelyett olyan kérdéseket dobnak be, ami könnyen tud termékeny talajra hullani. Az már a korábbi kutatásokból kiderült, hogy például az azonos neműek házassága kérdésében a társadalom többsége elutasító, e kisebbség elleni politikai hangulatkeltésnek tehát van közönsége, ha a kormány ezt és a hasonló témákat a saját üzenetei közé veszi. Itt akár eredményt is el tud érni, ami jól látszott korábban a menekültkérdésben; ez alig-alig érdekelte az embereket, ám miután a Fidesz az egyik legfontosabb politikai üzenetté tette az ügyet, 2015 után az egyik legfontosabb témává lépett elő.
Azt tesztelik most is, hogy meddig lehet a különböző kérdésekben elmenni. Csakhogy eddig ezek a viták a gazdasági bővülés mentén, azt kiegészítve zajlottak, a választók erre fogékony része identitáspolitikai ingereket kapott. Most az az érdekesség, hogy a vírusjárvány idején a gazdasági helyzet romlásával együtt, azzal párhuzamosan kellene az identitáspolitikai küzdelmeket megnyerni a kormánynak, elfedve egyúttal a gazdasági problémákat. Az egyelőre „nyílt végű játszma”, hogy ezt elfogadják-e a választók.
