Első alkalommal találtak mikroműanyagot déli-sarkvidéki édesvizekben spanyol kutatók, ráadásul szigorúan védett területen. A Madridi Autonóm Egyetem (UAM) munkatársai eredményeikről a Marine Pollution Bulletin című tudományos lapban számoltak be. Jelentésük szerint a különböző formájú és színű, poliészter-, akril- és teflontöredékek mérete kisebb mint öt milliméter.
Eddig csak azt lehetett tudni, hogy a mikroműanyagok bejutottak a „bolygó nagy részének” tengereibe, folyóiba és talajába, de most már az Antarktisz egy védett területén, a Livingston-szigethez tartozó Byers-félszigeten is megtalálták ezt a szennyezőanyagot. Ez a terület 1966 óta áll védelem alatt, csak nagyon korlátozottan elérhető: kizárólag tudományos okokból, kis csoportokban és az antarktiszi hatóságok külön engedélyével látogatható. Emiatt valóban nagyon kevés kutató juthatott el a régióba, és kizárólag nagyon alapos okkal – hangsúlyozták a tanulmány szerzői.
A spanyol szakértők vizsgálataikat az egyik olyan édesvízi patakban végezték, amely a nyári hónapokban átfolyik ezen a területen. A tudósok megbizonyosodtak arról, hogy senki nem járt a vizsgálat ideje alatt a patak közelében. A patak vizét hálókkal szűrték meg.
Az eredmények alapján felvetődik a kérdés, hogy vajon létezik-e olyan pontja a bolygónak, ahova nem jutott még el a mikroműanyag. A szakértők hangsúlyozták azt is, szükséges lenne tudni, hogyan került a hulladék az Antarktisz távoli vidékére.
A mikroműanyagok a nem megfelelően ártalmatlanított nagyobb műanyaghulladékból alakulnak ki, ezért fontos az egyszer használatos, főleg csomagolásként alkalmazott műanyagok mennyiségének minimálisra csökkentése – hívták fel a figyelmet a tudósok.
Az év elején először találtak antarktiszi jégmintákban mikroműanyagokat, annak 14 különféle változatát. A térségből gyűjtött vízmintákban, tengeri üledékekben és hóban már korábban bukkantak ilyen szennyezőanyagokra.
