Előfizetés

Márquez: „Író lesz belőlem”

Balogh Ernő írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.11.28. 10:30
Gabriel García Márquez
Fotó: CESAR RANGEL / AFP
Gabriel García Márquez önéletírásában az érett, a világhír csúcsára jutott íróként idézi fel a zöldfülű pályakezdőt.
„Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni” – olvashatjuk a memoár mottójában. A Székács Vera által fordított mű középpontjában, ennek megfelelően, épp az a küzdelmes folyamat áll, melynek során a fiatal Márquez megtanulja artikulálni, művészetté emelni bőséges élménykincsét. A fáradságos, nehéz küzdelmek jól mutatják: még a robusztus őstehetségnek is meg kell szenvednie az alkotáshoz nélkülözhetetlen képességekért. A hatalmas emlékfolyamot sajátos nevelődési regényként is olvashatjuk. Hőse, a vidéki, roppant hátrányos helyzetű fiatalember lázasan keresi helyét az életben. Kanyargós útja tévedések, csalódások, kudarcok során át vezet egyre határozottabban a látványos írói sikerek felé. A szinte folyamatosan nélkülöző nagy család – az írónak tíz testvére lett – a szűkösségből való kiemelkedésre sarkallja, a szülők mindenképp tanulásra késztetnék elsőszülött fiúkat. A kamasz Márquez azonban, mind jobban érezve tehetségének csábításait, majd parancsait, inkább – némiképp Gorkij módjára – az élet iskoláját választja. Ennek keserves vonzataival, az örökös pénztelenséggel, az elhanyagoltsággal, az ócska lebujokkal együtt. Jellemző, hogy amikor első művéért egy csekket kap, a bank tüzetesen megvizsgálja a személyazonosságát, mivel úgy néz ki, mint egy koldus. Ugyanakkor volt/lett valami jelképes abban, hogy annak a könyvesboltnak, ahol az egyformán éhenkórász fiatal írók-újságírók találkoztak, Mundo, azaz Világ volt a neve. E memoárkötet előtt a kiadó az író publicisztikai műveinek válogatását jelentette meg (Az évszázad botránya, Scholz László fordítása), a visszaemlékezés pedig színes epizódok sokaságával erősíti meg azt az ismert biográfiai adalékot, hogy Márquez pályáján a zsurnalisztika és a belletrisztika szorosan összefügg egymással. Nála a tárca, a riport és a novella vagy regény között nincs éles cezúra. A visszaemlékezés társadalmi hátterében megelevenedik a múlt század negyvenes-ötvenes éveinek Kolumbiája. A mű tanúsága szerint ez az ország (noha a világháború sújtotta korabeli Európához persze, nem mérhető) már akkor sem lehetett különösebben vonzó hely. Egymást érték az államcsínyek, a brutális leszámolások és infernális vérengzések, a bizonytalanságnál – úgy tűnik – csak a szegénység volt nagyobb. Az akkori kulturális kínálat szűkösségére vall az a többször emlegetett körülmény, hogy az irodalmi újdonságokat egy távoli argentin kiadó vándorügynökei kínálták a kolumbiai literátus közönségnek. A kollektív nyomorúság jelképes erejű, groteszk példáját épp Márquez írta meg egyik híres riportsorozatában. A hivatalos hír szerint a kolumbiai haditengerészet egyik hajója, hazatérőben az Egyesült Államokból, viharba került, nyolc tengerész a vízbe sodródott, heten közülük örökre eltűntek. Az író-újságíró azonban az egyetlen túlélő segítségével nyilvánosságra hozta az igazságot: nem volt ott semmiféle vihar, a hajó azért billent ki végzetesen az egyensúlyából, mivel a fedélzet tele volt pakolva hűtőszekrényekkel, mosógépekkel, villanykályhákkal. Mindazzal az összességében nagy súlyú holmival, amit a tengerészek az Egyesült Államokban vásároltak. (Lám, a történelmi léptékű nincstelenség pitiáner ügyeskedéseinek világkatalógusához minden csóró ország hozzáteszi a magáét.) A húsz részben megjelent sorozat egyébként akkora felzúdulást keltett a hatalom berkeiben, hogy miatta Márquez végül is emigrációba kényszerült. A mű bővelkedik színesen ábrázolt remek figurákban. A korai évek fejlődésrajza szempontjából roppant fontos pályatársak egytől-egyig emlékezetesek, de maradandó lett az olyan mellékszereplő is, mint például az esti mulatozásokhoz rendszeresen csatlakozó besurranó tolvaj, aki – komoly szakemberhez illően – egész szerszámostáskával érkezett esténként a filléres csehóba. „Kiruccanásairól” apró ajándékokat hozott a csapat tagjainak, esetleg könyvritkaságokkal kedveskedett a betűfaló irodalmároknak, az ihlet perceiben pedig szerelmi költészetét gyarapította. Az önéletírásban az érett, a világhír csúcsára jutott szerző idézi fel – nem csekély öniróniával – a zöldfülű pályakezdőt. A hatalmas emlékezésfolyam szinte teleologikus rendbe illeszkedik: csaknem minden epizód, valamennyi „kaland” az íróvá válást szolgálja. Az elhivatottság elől nincs menekvés. Márquez alkotásainak új kiadása, melynek keretében a memoár (2002 után) ismét megjelenhetett, híven jelzi a Nobel-díjas író változatlan népszerűségét. Az oeuvre győzelmét a sebesen múló idő felett.
Infó Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet Magvető, 2020

A friss kormányrendelet nyomán érvényteleníti a félévet az SZFE fenntartója

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.11.27. 22:23
Vidnyánszky Attila
Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
A kuratórium arra kérte az intézmény vezetését, hogy lehetőség szerint biztosítsa az első féléves tárgyak teljesíthetőségét a következő félévek során.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) fenntartója mai döntésével – a 522/2020. (XI. 25.) Korm. rendelet alapján – megerősítette, hogy a továbbra is fennálló rendkívüli helyzetre tekintettel a tanulmányi kötelezettségek jogszerű teljesítésének feltételei az egyetemen nem állnak fenn – jelentette be péntek este a Színház- és Filmművészetért Alapítvány kuratóriuma közleményében.
– Ezért az SZFE-n az oktatási tevékenység csak 2021. február 1. után folytatható

– szögezte le a Vidnyánszky Attila által elnökölt szervezet.

Közölték, hogy „a rendkívüli helyzettel érintett, 2020 őszi félév nem számít be az Nftv. 47. § (1) bekezdése, 48. § (2) bekezdése, 48/A. § a) pontja, valamint 53. § (4) bekezdése szerinti határidőbe”.  Erről az Oktatási Hivatalt is tájékoztatják. Közleményüket azzal zárták, hogy
„a fenntartó felkéri az intézmény vezetését, hogy intézkedjen a tanév szükség szerinti meghosszabbításáról azzal, hogy az első féléves tárgyak teljesíthetőségét a következő félévek során lehetőség szerint biztosítsák”.

Az SZFE új vezetése november 6-án jelentette be, hogy felfüggeszti az egyetemen folyó oktatást, az épületeket pedig november 9-től 2021. február 1-jéig bezárják. Az egyetemet szeptember eleje óta blokád alatt tartó hallgatók pár nappal később az új kormányzati intézkedések miatt végül elhagyták az egyetem épületeit, azonban panaszt nyújtottak be az oktatás jogok biztosához. Aáry-Tamás Lajos vizsgálata pedig azt állapította meg, hogy „a kuratóriumnak nem áll jogában felfüggeszteni az oktatást a Színház- és Filmművészeti Egyetemen”. Pár napja azonban megjelent a Magyar Közlönyben és már hatályba is lépett az a kormányhatározat, amely lehetővé teszi a felsőoktatási intézmények fenntartói számára, hogy rendkívüli helyzetben a tanulmányi félévet az adott intézményben érvényteleníthessék. A kuratórium friss közleménye éppen erre hivatkozik. (A 444 nyomán.) 

Az oktatási jogok biztosa szerint a kuratórium nem függesztheti fel az oktatást az SZFE-n

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.11.27. 21:23

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
A biztos felszólítja a Színház- és Filmművészeti Egyetem fenntartójának kuratóriumát, hogy feladatát a törvényben meghatározott módon, a hallgatók alkotmányos jogát betartva lássa el.
Az oktatási jogok biztosa kivizsgálta a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak panaszát. Aáry-Tamás Lajos leveléről a diákok az SZFE Hallgatói Önkormányzatának Facebook-oldalán számoltak be.
Bejegyzésükben azt írták, hogy a levélben az oktatási jogok biztosa egyértelműen kimondja, hogy
„a kuratóriumnak nem áll jogában felfüggeszteni az oktatást a Színház-és Filmművészeti Egyetemen”.

A posztban az áll, az egyetem polgársága igazolta, hogy az oktatás az intézmény falain belül rendben zajlik, így a fenntartónak semmilyen alapja nincsen a tanév akadályoztatására. A biztos állásfoglalásában felszólítja az egyetem fenntartója, a Színház-és Filmművészetért Alapítvány kuratóriumát arra, hogy feladatát a törvényben meghatározott módon, a hallgatók alkotmányos jogát betartva lássa el. Közölték, hogy a jelentés hangsúlyozza, hogy az állam feladata biztosítani a felvételt nyert hallgatók számára az Alaptörvény X. cikkének (1) és (3) bekezdéseiben foglalt tanulás szabadságát, valamint a felsőoktatási intézmény működését. Az SZFE hallgatói szerint a jelentésből az következik, hogy az egyetem fenntartója nem alkalmas arra, hogy ellása a feladatát, mivel az oktatás felfüggesztése ellentétes az Alapítvány kuratóriumának jogszabályban rögzített céljával, és „ezzel súlyosan sérti az egyetemi polgárok jogait, különösen a hallgatók tanulás szabadságához fűződő alkotmányos jogát, valamint az oktatók tanítás szabadságához fűződő alkotmányos jogát.” Az egyetem polgársága felszólítja a kuratóriumot arra, hogy fejezze be a tanulmányi félév felfüggesztésével való fenyegetőzést.
Ezen a héten jelent meg a Magyar Közlönyben és már hatályba is lépett az a kormányhatározat, amely lehetővé teszi a felsőoktatási intézmények fenntartói számára, hogy rendkívüli helyzetben a tanulmányi félévet az adott intézményben érvényteleníthessék. A SZFE hallgatói és oktatói álláspontja szerint azonban intézményükben nem áll fenn sem közegészségügyi-, sem közbiztonsági ok, sem természeti csapás, amely ellehetetlenítené a tanulmányi kötelezettségek jogszerű teljesítését.