Előfizetés

Igazságosabb nyugdíjrendszert!

A nyugdíjasok nagy részének napjainkban nem sok oka van az örömre. Az általuk fogyasztott termékek és szolgáltatások árának rohamos növekedésétől jelentősen elmaradnak a nyugdíjemelések, így folyamatosan nő az idősek anyagi kiszolgáltatottsága. Az idényáras élelmiszerek ára - zöldség, gyümölcs - egy év alatt 15,7 százalékkal nőtt, míg az éves nyugdíjemelés 2020-ra csak négy százalék. A nyugdíjasokat egyre többször igazságtalanul és méltatlanul emlegetik a nyilvánosság fórumain, és ezért társadalmi megbecsülésük érzékelhetően csökken. A koronavírus járvány hatásainak legjobban kitett csoportjaként – a szomorúan sok áldozaton túl – elszenvedik társas a kapcsolatok beszűkülését, továbbá az ellátásukra szakosodott intézmények sajnálatos leépülését is. A mostanában nyugdíjas státuszba lépők sokasága (Ratkó-gyerekek) azt tapasztalhatta, hogy az eddigi életük során mindig azokból az intézményekből volt hiány, amelyek az ő létezésük keretét adták, az óvodáktól az idősotthonokig. Mindezek miatt a nyugdíjasok többségének életkörülményei az utóbbi időben érzékelhetően romlottak. Reményeink szerint a fent vázolt tendenciák megállítására, majd szerencsés esetben azok megfordítására a közeljövőben lehetőség nyílhat. Egy asztalhoz ültek ugyanis a nyugdíjasok képviselői, a nyugdíjkérdés szakértői és a politikai pártok megbízottjai. A több hónapig tartó egyeztetésnek az volt a célja, hogy a tárgyaló felek megállapodjanak az idős nemzedék érdekében szükségesnek tartott és mindegyikük által támogatható intézkedésekről. A közös álláspont kialakításához az út a helyi nyugdíjas klubok, körök, szervezetek, tagozatok, műhelyek és csoportok képviselői és szakértői előbb területi, majd országos egyeztetésével és javaslatmegfogalmazó aktivitásával vezetett. A közel háromezer érintett résztvevő a felmenő rendszerű nyugdíjas parlamentek keretében megfogalmazta az idősek által legfontosabbnak tartott intézkedéseket és azok fontossági rangsorát. Képviselőik azzal keresték meg a demokratikus pártok vezetőit, hogy minderről alakítsanak ki közös, támogató álláspontot. (Az egyeztetésre a kormánypártok képviselői is meghívást kaptak, de ők nem akartak élni a lehetőséggel.) A közel fél éves előkészítő és pontosító munka után a Demokratikus Koalíció, a Jobbik Magyarországért Mozgalom, a Magyar Liberális Párt, a Magyar Szocialista Párt, a Momentum Mozgalom, a Lehet Más a Politika, a Párbeszéd Magyarországért és az Országos Nyugdíjas Parlament képviselői négy témában tudtak egyeztetett álláspontot kialakítani és közös dokumentumot aláírni. Az aláírók támogatják, hogy: - következőkben az év eleji nyugdíjemelések mértékének meghatározásakor az aktuális évre prognosztizált fogyasztói áremelkedés és a bruttó bérkiáramlás mértékét egyaránt figyelembe kell venni (vegyes indexálás); - a nyugellátásban részesültek között tapasztalható, a lakóterületi elhelyezkedés, valamint a nemek szerinti, továbbá a nyugdíjba vonulás időpontja miatt kialakult indokolatlanul nagyarányú ellátásbeli különbségeket folyamatosan mérsékelni kell (nyugdíjkorrekciós program); - a legalacsonyabb (medián nyugdíj hatvan százaléka alatti) nyugellátásban részesültek havi nyugdíját külön intézkedéssel fel kell emelni (nyugdíj-felzárkóztatási program); - az országos és a helyi közhatalmi döntéshozók, valamint az idősek önszervezésén alapuló civil szervezetek képviselőivel rendszeres időközönként összeülő egyeztető intézményt kell létrehozni (idősügyi egyeztető tanácsok).  További bizakodásra adhat okot az is, hogy az egyeztetések nem fejeződtek be. Az első lépésben kialakított megállapodás aláírói tovább keresik az idősek érdekében szükségesnek és közösen támogatandónak tartott javaslatokat. Ha sikeresen zárulnak az összehangoló munkák, akkor négy újabb területen születhetnek az idősek számára kedvező, közös javaslatok. Ezek: - elősegítenék a generációk közötti szolidaritás intézményesítését; - hozzájárulnának az idősek közösségi jogai gyakorlása feltételeinek javulásához; - biztosítanák a nyugdíjba vonulók szolgálati idejének számításánál a kedvezőbb eljárásokat, - a nyugellátások esetén érvényre juttatnák a társadalmi igazságosságot. A nyugdíjasok mind erkölcsileg, mind politikailag és közgazdaságilag is megérdemelnék a mainál jelentősebb figyelmet és támogatást. Egyrészt azért, mert az ország jelenlegi gazdasági teljesítménye nagymértékben függ az előző nemzedék erőfeszítésétől. Másrészt azért, mert a nyugdíjasok nagy része jelenleg is számottevő mértékben gyarapítja a társadalom erőforrásait. Nem kis részük továbbra is munkát vállal, sokan az unokáik nevelésében segédkeznek, érzékelhető mértékben közreműködnek idős honfitársaik ápolásában, nyugdíjas önkéntes munkákban vesz részt, és nem utolsó sorban jelentős nagyságú adót is fizetnek (áfa, jövedéki adó, súlyadó, helyi adó stb.). Mind a jelenlegi, mind a jövőbeli nyugdíjasok megalapozottan várhatják el, hogy az első lépéseket újabbak követik, és az idősek társadalmi megbecsülésében hamarosan kedvező fordulat áll elő. 

Felnőtt egy nemzedék

Itt most nem arról lesz szó, mit írt Demeter Szilárd Soros Györgyről. Az a szöveg önmagáért beszél: nevezhetjük kegyetlennek, ízléstelennek vagy egyszerűen provokatívnak, ha a magyar állam legbefolyásosabb kulturális tisztségviselője Hitlerhez hasonlítja a holokauszt egyik túlélőjét, a lényeg ugyanaz marad. A közbeszéd mögött ma már láthatóan nincsen ráció, egyfajta nagyotmondási verseny alakult ki a NER csúcsain, a házelnöktől a beosztott csinovnyikokig szinte egymásra licitálnak, ki sért több tabut, kinek a mondataitól kap a szívéhez több jóérzésű ember. Vagy ahogy ők hívják az ilyet, libernyák… azaz liberárja, ha jól követjük az újbeszélt. Inkább arról szeretnénk gondolkodni, miért írta Demeter Szilárd azt, amit írt. Mert csak nem lehet az a teljes igazság, hogy ez a vékonydongájú fiú, akit ismeretlen íróból az irodalmi élet teljhatalmú urává katapultált Orbán Viktor kaján bosszúja, egy szmogos szombat reggelen megkergült, és egy teljes dolgozatot épített fel hirtelen indulatában az Auschwitz-Európa, Hitler-Soros párhuzamra. Ennél sajnos alighanem sokkal rosszabb a helyzet: ő bizony már ilyeneket gondol. Őszintén, átéléssel. A rendszerváltás óta eltelt egy emberöltő, a NER mocsarában egy kerek évtized. Kicsit nem figyeltünk oda, és felnőtt egy nemzedék, amely abban a tekintetben a Kádár-kort éli újra, hogy amióta csak föleszmélt, egyetlen állandó jelenséget lát maga körül: Orbán Viktort. Orbán koronát hurcol és millenniumi zászlót ad át, Orbán a haza, amely nem lehet ellenzékben, Orbán ostromlókat vezényel és kormányt buktat, aztán Orbán kétharmadot kap, újra és újra, és megtehet bármit, de valóban bármit, és nem is szégyell bármit megtenni. Ellenzéke erőtlen, országa kézivezérelt, hatalma elől nincs hová elbújni. Egyszerűbb vele tartani. Demeter az ebbe belenőttek nemzedékéhez tartozik. Ebből a szempontból mindegy, itt volt-e gyermek az orbánizmusban helyét kereső, ambiciózus káder, vagy – mint ő – legfogékonyabb fiatal felnőtt korában tapasztalta meg, hogy hűséges követőnek lenni boldog, száraz érzés. Ahogy a kádárizmusban is létezett egy nemcsak tehetséges, de becsvágyó értelmiségi réteg, amelyik számot vetett azzal, hogy ha Magyarországon akar boldogulni, akkor azt a létező szocializmus keretei között teheti meg, úgy Orbán alatt is kinevelődött az „ez van” alapvetéséből karriert építő közeg. A Varga Juditok, Novák Katalinok, Gulyás Gergelyek nem extrán jellemtelenek, hanem csak bágyasztóan realisták. Orbán államában értek fel a csúcsra, Orbán szövegét nyomják hát jogállamról, családról, korrupcióról, bármiről. Biztosak lehetünk benne, hogy már el is hiszik, az utolsó szóig. Na jó, Demeter most kicsit túllőtt a célon, csöppet túllihegte, nem számolt azzal, hogy az orbáni tételt a gazdasági bűnöző és a gaz Európát lábon megvásárló Sorosról nem épp bölcs dolog pont a gázkamrákkal felspécizni. De hát a Jud Süss plakátok óta egyszerűen viszi a svung a derék népi kádereket. Rámegy az egész ország, rámegyünk mindnyájan. Ők is, de ez sajnos semmit sem old meg.  

Fordítva

Cikket írt Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója az Orgión. Azt írja: „Soros György saját halála kapujában önnön szobrát faragja. Küldetéstudata van. Küldetése: Soros György, az új messiás. Csakhogy hiányzik mögüle a transzcendencia. Soros György istene Soros György, aki Soros György képében leszállott közénk. Egy világméretű sakktáblán tologatja a bábukat. És mivel pénzügyi sikerének a titka az, hogy tisztességtelenül játszott, ezért a világmegváltásban is folyamatosan a szája íze szerint változtatja a játékszabályokat. Ő a játékmester, a bíró, a csatár, és ő számolja a gólokat is… A világtörténelemben nem egyedi ez az eset. Akinek elég pénz és hatalom adatott, abból diktátor lett, akinek nem, az diktátor szolgálólánya - és kivétel nélkül mindegyik hullahegyeken akart felkapaszkodni az örökkévalóság trónjáig. Soros trónjához” pedig most rajtunk keresztül vezet út, Európa Soros György gázkamrája: a multikulturális nyitott társadalom kapszulájából árad a mérgező gáz, ami az európai életformára halálos, mi, európai nemzetek pedig arra vagyunk ítélve, hogy egymást eltaposva, egymásra mászva próbáljunk az utolsó korty levegőért küzdeni. Most a „liberárják” ki akarják záratni a magyarokat és a lengyeleket abból a politikai közösségből, aminek tagjaiként még vannak jogaink. Mi vagyunk az új zsidók. Mindegy, hogy nyitott társadalomnak, vagy jogállamiságnak, vagy szolidaritásnak hívják-e a verbális furkósbotokat - mind a jogfosztás eszközeiként szolgálnak.” Demeter Szilárd a kormányfő hangja, a stílusa Kövér László házelnöké. A végletekig ízléstelen, és talán csak arra jó, hogy a normális ember háborgását felkeltse, a saját tábor vakjait üvöltésre vakarja. Pedig Demeter a valóságot írja le, csak Soros nevét tessék kicserélni Orbán Viktorra és ez az írásnak nevezett szarkupac elnyeri valódi értelmét. Tehát: „Orbán Viktor saját (politikai – jav. a szerk.) halála kapujában önnön szobrát faragja. Küldetéstudata van. Küldetése: Orbán Viktor, az új messiás. Csakhogy hiányzik mögüle a transzcendencia. Orbán istene Orbán Viktor, aki Orbán Viktor képében leszállott közénk.” Folytassák, ne rémüldözzenek, ne féljenek sem Orbántól, sem a maguk bátortalanságától! Tehát: „Orbán Viktor az (anti)liberális Führer. (Anti-)liberárja hadserege pedig szolgaibb módon isteníti, mint anno Hitlert a sajátjai. Semmit nem tanultak a XX. századból.” Ne kezdjenek csapkodni, meg „újabb átlépett szinteket” emlegetni, mert itt már régóta nincsenek szintek. Bármily undorító is az eredeti „szöveg”, ne veszítsék el a higgadtságukat, mert épp ez az egyik célja a szerzőnek. Aztán, ha nem könnyen visszanyerték a higgadtságunkat, azt vélik felfedezni, hogy a hatalom tovább vezeti népét az embargós úton, kifelé Európából. A magyarságnak az európai közösségben addig, amíg ez a kormány vezeti, nincs helye. A hatalom egyetlen, nehezen megoldható feladata, hogyan tudja Európára kenni a kizárás (a kilépés túl sokba kerülne) történelmi felelősségét, miközben a lakosság döntő többsége még mindig Unió-párti. Bár, ha tovább eszi a valódi moslékot, még ezt is megetetik vele. Mondják ezerszer, a tét nem a nemzet szuverenitása, a keresztény kultúra, vagy a migráció volt eddig sem. De most Európa, a nemzet európai jövője az. Ideje volna dönteni, magyarok, mielőtt késő.