Az interneten olaszul és más nyelveken már egy idő óta elő lehet rendelni Ferenc pápa ma megjelenő könyvét az Álmodjunk együtt – Út egy jobb jövő felé című önéletrajzi írását, amely Austen Ivereigh brit újságíró közreműködésével készült. Ebben egy sor már eddig is ismert részletet árul el életéből, de olyan dolgokat is megoszt az olvasóval, amiről eddig nem beszélt. Részletesen ír tüdőbetegségéből, amely gyökeresen megváltoztatta a gondolkodását, hiszen az orvosok sem voltak biztosak abban, túléli-e. Száműzetésként élte meg az 1986-ban, Németországban eltöltött időszakot, amelynek során doktori disszertációjához kívánt anyagot gyűjteni, de „úgy éreztem magam, mint egy partra vetett hal”. S akkor is elszigeteltségben élt, amikor 1990-ről 1992-ig a spanyolországi Córdobában szolgált. Ezt a három mozzanatot élete „covidos időszakaként” írta le.
A mű azonban nem az önéletrajzi részletek miatt fontos, hanem mert részletesen kifejti, miként képzel el egy a jelenleginél jobb gazdasági rendszert. „Olyan világra lenne szükség, amelyben azok, akik a szükségesnél többet halmoztak fel, kevesebbet fogyasztanak, hogy így segítsék elő a bolygónk gyógyulását”. Úgy véli, a pandémia és az annak nyomán kialakult gazdasági válság esélyt ad, hogy felülvizsgáljuk életünket, „pusztító szokásainkat” és megtaláljuk tartós fejlődés felé vezető utat. Kimondja: kötelezettséget kell vállalni arra, hogy teljesítsük az ENSZ 2030-ra megfogalmazott a tartós növekedésről szóló céljait. Ez pedig akkor valósítható meg, ha a következő éveket az „ökológiai regeneráció” megvalósításának szenteljük. Ez egyebek mellett a környezet fokozottabb védelmét is jelenti Ferenc pápa elképzelései szerint. Rámutat, a válság utáni időszakban arra kell törekedni, hogy a javakból mindenki egyenlően részesüljön.
Szót ejt arról, hogyan lehetne otthonosabbá tenni a városi környezetet, e tekintetben fontosnak tartja, hogy minél több zöldterületet létesítsenek, illetve családbarát lakásokat hozzanak létre. Ezek azonban csak szolidaritás révén valósíthatóak meg – mutat rá.
A pápa hosszasan elmélkedik a munkáról, amely szerinte nem a munkaadó és munkavállaló privilégiuma, hanem egyszerre jog és kötelesség. A munka révén járulhat az ember hozzá ahhoz, hogy még jobban kiteljesedhessen a teremtett világ. „Gondoskodni kell arról, hogy a munka ne csak a pénzkeresés, hanem az önkifejezés eszköze is legyen, melynek révén mindenki a társadalom részének érezheti magát”. Úgy véli, a munka fogalmára általában túlzottan leegyszerűsített definíciókat határoznak meg, nem foglalkozva azzal, hogy olyan tevékenységet is ugyanúgy lehet munkavégzésnek, amelyért nem adnak pénzt. Ilyen például, ha valaki másokról, hozzátartozóiról gondoskodik. S itt jut el a legfontosabb megállapításához, amely szerint az összes ilyen jellegű egyenlőtlenséget ki lehet küszöbölni a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésével. Utóbbi átalakítaná a munkaerőpiacot és garantálná az emberi méltóságot, ennek révén lehetne felszámolni a szegénységet. „Ez járulhat hozzá ahhoz, hogy az ember valóban szabaddá váljon” – véli a pápa.
Ferenc azt írja, el kell gondolkodni a csökkentett munkaidő bevezetésén is, amely szerinte paradox módon éppen hozzájárulhat a termelékenység növeléséhez. Ezzel ugyanis mind többen jelenhetnek meg a munkaerőpiacon.
A pápa szerint tehát a feltétel nélküli alapjövedelem lehet a közjó megvalósulásának kulcsa és nem az úgynevezett trickle-down gazdasági elmélet, amelyet magyarul „leszivárgó gazdaságnak” is neveznek. (A teória szerint a nyereségadó csökkentése, főleg cégek, vállalkozók és befektetők számára, pozitívan hat a gazdasági termelésre. Az elmélet szerint ilyen rendelkezések gazdasági növekedéshez és vagyon gyarapodáshoz vezetnek az egész társadalom számára, és nem csak az alacsonyabb adót fizetőknek kedveznek.)
A pápa rámutat, így lehet túllépni a „liberális paradigma keretein anélkül, hogy belelépnénk a populizmus csapdájába”. A demokrácia gondoskodás és bölcsesség révén kaphat új erőre – teszi hozzá a katolikus egyházfő. A járvány után olyan világ megvalósítására kell törekedni, amelyben az ember méltóságát konkrét intézkedésekkel állítanák helyre, s amelyben „utat nyit egy jobb jövő felé” – állapítja meg.
