Műanyag figurák helyett irodalom – beszélgetés a Csodaceruza című folyóirat alapítójával

Csaknem egy év kihagyás után egyszerre hét új lapszámmal jelentkezett a Csodaceruza. Az 5-10 éves korosztálynak szóló irodalmi és művészeti folyóirat alapító-szerkesztője, Sándor Csilla mesélt a magazin céljáról, eltűnésről és visszatérésről.

Sok gyerekmagazin jelenik meg. Miben más a Csodaceruza, mint a többi?

A Csodaceruza elsősorban gyerekirodalmi lap, mindig szerepel benne irodalmi szöveg, vers és mese. Tehetséges kortárs szerzőkkel és illusztrátorokkal dolgozunk együtt. A gyerekek igénylik az interaktivitást, ezért nálunk is megjelennek a gyerekújságokban szokásos játékos feladatok, amelyek vizuálisan kifejezetten igényesek. Ennek oka, hogy segíteni akarjuk a gyerekeket abban, hogy minél többféle vizuális világgal találkozzanak, ezáltal gazdagodjanak és fejlődjön a látásmódjuk.

Van ma létjogosultsága egy papír alapú gyerekfolyóiratnak?

Árral szemben úszunk, de hisszük, hogy a hagyományos olvasás varázsa a mai gyerekeknek is átadható. Most még beszélhetünk arról, hogy milyen jó egy újság, amit kézbe vehetünk, beleírhatunk, bárhová magunkkal vihetjük és olvashatjuk. Érezhetjük a papír illatát. Évek múlva lehet, hogy ez már anakronisztikus lenne. Szerencsére sok szülő van, akiknek elegük van a „kütyüzésből” és hajlanak arra, hogy másféle hatások is érjék a gyerekeket. Bennük bízunk.

Egyfajta bennfentesség érzés kapcsolódik a magazinhoz: akik ismerik, azok tudják, hol elérhető, de a szélesebb közönség nem talál rá egykönnyen. Ez tudatos?

Úgy tekintek a lapra, mint egy kézműves termékre. Olyan kulturális terméket adunk a gyerekek kezébe, ami – a hipermarketek polcain sorakozó gyerekújságokkal szemben – nem további vásárlásokra akarja késztetni őket és nem olyasmit mutat nekik, amit egyébként is látnak mindenhol. A Csodaceruzában nincs hirdetés. Mindez behatárolja az üzleti lehetőségeinket és az értékesítési csatornáinkat. Egyéni előfizetési rendszert működtetünk, ami kiszámítható és lehetővé teszi, hogy csak annyi példányt nyomtassunk, amennyire szükség van. Sok a vidéki előfizetőnk, sőt, külföldre költözött magyar családok is rendelik a lapot.

Egy ideje mégsem jelentek meg.

Tavaly karácsonykor adtuk ki az utolsó lapszámot és idén egész évben nem jelentünk meg. A járványhelyzetben nagyon elbizonytalanodtunk, hogy lesz-e kereslet a magazinra, illetve ettől függetlenül is folyamatosan keressük az utat a fennmaradásunkhoz. Aztán kitaláltuk, hogy hét, egyszerre megjelenő lapszámmal térünk vissza – ez a komplex munka elég sok időt vett igénybe. A színeket bemutató számaink párbeszédben vannak egymással, ez a sorozat együtt tud izgalmas lenni. Változatosan közelítettünk a színekhez: képzőművészeti alkotások és festmények bemutatásán túlmenően a színekhez kapcsolódó mondókák, szólások, közmondások és találós kérdések is helyet kaptak a lapokban, és természetesen sok-sok színező. A hét szám együttes megjelenése talán kompenzálja azt, hogy ennyit kellett várnia az olvasóinknak.