Menekültből lett elnök

Megrémült attól, amit hallott. Pedig mosolyogva mesélte az apja, hogy a szomszéd arab megkérte tőle a kezét. 1500 frankot kínált a lányáért, plusz két szamarat és egy tehenet. Ám a családfő udvariasan elhárította az ajánlatot. Azt mondta, korai volna férjhez adni, hadd járjon iskolába, hiszen gyerek még.

Vaira Vike-Freiberga (1937–) tizenegy éves volt csupán, de már sokat látott. Túl sokat. Látta Hitler, majd Sztálin katonáit masírozni lettországi szülővárosában. Látott menekülthajón nyomorúságos cókmókkal összezsúfolódó tömeget. Látta zokogni a szüleit, amikor a tüdőgyulladás elvitte a csecsemő húgát.

A németországi táborban látott egy nőt, aki nem szoptatta újszülöttjét. Nevet sem adott neki, csak némán a falnak fordult a priccsén. Katonák erőszakolták meg. A kislány azt látta, hogy az egyik baba, akit szerettek, meghalt, a másik viszont, akit az anyja sem akart, él. Érthetetlen és igazságtalan az élet, gondolta.

Európa romjai közül Észak-Afrikába vezetett a megmaradt család odüsszeiája. Marokkóban, az újabb lágerban mindenféle népek várták a csodát. Franciák, arabok, spanyolok, olaszok, oroszok. Mindnyájan menekültek valahonnan. Fogalmuk sem volt, hol fogadják be őket, csak sodródtak.

A váratlan és ijesztő leánykérés után megint hosszú hajóút következett, ezúttal az amerikai kontinensre. Kanadában az ifjú Vaira nappal dolgozott, este iskolába járt. Férjhez ment egy lett emigráns fiúhoz. Pszichológiát hallgatott Torontóban – pályaválasztását utólag a sors szeszélyével magyarázta.

Az egyetemen sem volt mindig könnyű. Egyik professzora például esztelen pazarlásnak tartotta, hogy nőket is oktatnia kell, hiszen majd úgyis szülnek, anyák és háziasszonyok lesznek, akkor meg minek nekik diploma? Ám a fiatalasszony nem adta föl, eltökélten bizonyított.

Szép tudományos pályát futott be. Több mint három évtizeden át kutatott és tanított a Montreali Egyetemen. Tíz könyvet írt, öt nyelven adott elő. Anyanyelvét nem feledte, pedig remélni sem merte, hogy valaha visszatérhet orosz megszállás alatt álló szülőföldjére.

Nyugdíjasként mégiscsak ellátogatott a Szovjetunió széthullásával függetlenné vált Baltikumba. Nyomban fölkérték az újonnan alapított rigai Latvijos Institutas élére. Poliglott vezetőt kerestek, aki egyaránt jól ismeri a nyugati szokásokat és a lett kultúrát. Mégsem maradt sokáig az intézet igazgatója.

Elképesztő fordulatot tartogatott neki a sors. Bár soha nem voltak politikusi ambíciói, vagy talán éppen azért, köztársasági elnöknek jelölték. Hirtelenjében lemondott kanadai állampolgárságáról, belevetette magát a kampányba. Az emberek érezték, nem a hatalom vonzza, nem is harácsolni akar; megválasztották.

Vaira Vike-Freiberga hazatérése után nyolc hónappal lépett hivatalba, nyolc évig maradt (1999–2007). Ő írta alá a csatlakozási szerződést az Európai Unióval és a NATO-val. Tegnap ünnepelte 83. születésnapját az egykori menekült kislány, akit az apja nem adott feleségül a marokkói szomszédnak, így arab asszony helyett hazája első női államfője lett.