Nagy kínban lehetnek a fideszesek, hogy már a keresztényi megbocsátásra apellálva kérik a kárörvendőket, nézzék el Szájer József ügyét. Különféle kommentfalakon a kormánypárti hívek gyakran ezt az „érvet” veszik elő. A volt KDNP-s EP-képviselő, Surján László arról értekezett, mindenki tegye fel magának a kérdést, tudná-e dobni az első követ.
Nos, a magam részéről hajlok a nemre, azonban nem ártana, ha a kormányoldal kivételesen összeszedné magát, és tenne pár szimbolikus lépést. Kezdhetnék a gránitszilárdságú, csak kilencedszer módosítandó Alaptörvény alapos átfazonírozásával. A legjobb lenne persze, ha az egészet kidobnák a kukába, és akkor tiszta lappal indulnánk. Amennyiben hatályban marad, abban az esetben aligha lehet komolyan venni egy olyan fennkölt szöveget, amelyről akár azt is feltételezhetjük, hogy drogos szexorgiák diszkrét félhomályában született. Az sem ártana, ha visszavonnák az összes erre épülő jogfosztást. Például amelyik épp a melegeket szeretné másod- vagy éppen sokadrangú létbe taszítani. Igazán nemes gesztus volna annak a pártnak a részéről, amelynek alapító tagját huszonöt meztelen férfi társaságában találta a kijárási tilalom idején a belga rendőrség. Végezetül célszerű lenne a „libernyák” szó mellőzése is, tekintve, hogy nehezen lehet elképzelni ennél liberálisabb mulatságot.
Amennyiben nem történik érdemi változtatás, akkor a keresztényi megbocsátásra való hivatkozás csak egy marketingduma, annak jele, hogy hülyének néznek bennünket. Érdekes módon ez az attitűd valahogy nem jött elő, amikor a kispesti szocialisták vélt vagy valós drogügyleteivel foglalkozott a kormánysajtó. Ugyancsak nem hallani a megbocsátásról, amikor a gyanú szerint egy ellenzéki képviselő üzemeltetett bitcoinbányát közpénzen az erzsébetvárosi polgármesteri hivatalban. Pedig a surjáni elvek alapján pontosan ugyanazt az irgalmat kéne ott is tanúsítaniuk, amit most Szájer József esetében követelnek.
Belátni hibáinkat és jó útra térni sosem késő. És így még kierőszakolni sem kellene a megbocsátást.