Előfizetés

Egy nő, több identitás

P. Szabó Dénes
Publikálás dátuma
2020.12.07. 10:30

Kísérleti film készült Esterházy Péter Egy nő című könyvéből, mely illik az eredeti mű hangulatához.
Kockázatos vállalkozásba fogott Benkő Imola Orsolya rendező és alkotótársa, Szilágyi Szabolcs színész, amikor elhatározta, hogy a tavaszi karantén alatt közösségi filmet forgat Esterházy Péter Egy nő című regényéből. A szépíró szövegeit nem lehet ugyanis a klasszikus értelemben mozgóképre alkalmazni, hiszen a posztmodern nyelvezet, a folyamatosan felbomló, újraépülő, majd ismét széteső narratíva magas fokú kreativitást és fantáziát igényel, a rendezők nem hiába nem mernek hozzányúlni az író műveihez – kivétel azért akad, például Sólyom András Érzékek iskolája című 1996-os filmje, mely Esterházy Csokonai Lili álnéven írt Tizenhét hattyúk című művére alapszik. És bár az 1995-ben megjelent Egy nő kisregény számos, akár filmre kívánkozó jelenettel bír, azt mégiscsak a szövegközpontúsága, a mondatok és szavak egymásba fonódása, valamint az irodalmi utalások és történeti motívumok teszik egyedivé. Milyen koncepcióval érdemes akkor nekifogni a megfilmesítésnek? Benkő Imola Orsolya esetében a fő hangsúly a töredékességre esett, ugyanis a film, akárcsak a kisregény, folyamatosan nézőpontot vált, így „ugrálva” a különböző terekbe, úgymint szobabelsőkbe, nappalikba, konyhába vagy éppen mellékhelyiségbe, amelyekben egy-egy férfi vagy nő mondja el a vágyait és bánatát, pontosabban Esterházy művének egy adott, önmagában is megálló részletét. A közösségileg létrehozott film különlegessége, hogy előnyt kovácsol egy történelmi helyzetből, vagyis a tavaszi karantén-időszakból, így a négy fal között olyan személyes, sőt kimondottan intim helyzeteket teremt meg, amelyek remekül illenek az eredeti szöveg személyességéhez. És ha már intimitás: ahogy a regény szinte minden oldala tele van a testiségre utaló hol erotikus, hol naturalista, hol kifejezetten provokatív részletekkel, úgy a filmben is is felbukkannak hasonló, meztelen táncosokat mutató montázsjelenetek Lányi Nicolette és Szilágyi Szabolcs előadásában, sőt, olykor maguk az elbeszélők is ruha nélkül jelennek meg. A film persze nemcsak felmondja Esterházy nyelvi játékokkal és nézőpontváltásokkal teli szövegét, de a filmnyelv adta lehetőségekkel is kreatívan bánik. A regény személyes vallomásai mellett az egyes szereplők is kifejtik a párkapcsolati vagy általában az emberi viszonyokhoz fűződő gondolataikat, amelyeket párhuzamos montázsban mutat meg a vágó, így domborítva ki a mindennapi beszéd és az irodalmi nyelv közti különbséget. A közösségi filmben továbbá a társművészetek is képviseltetik magukat, így feltűnnek a már említett táncosok és Góbi Rita koreográfus, miközben Polner Eszter képzőművészhallgató érzékien megfestett aktképei valamint Roskó Gábor és Héja János zenéje valamint Gyüdi Eszter énekhangja erősítenek rá az éppen elhangzó mondatokra. És noha mindegyik színész nagy beleéléssel mondja el a szövegét, a legjobb mind közül Szilágyi Szabolcs, aki a párjának és annak apjának kényszeresen megfelelő férfit alakítja, továbbá Liszkai Tamás, aki az őt masszírozó hölgynek egy régi időkből származó történetét mondja el. Az Egy nő másik különlegessége, hogy az éppen felbukkanó vagy szóba kerülő női karaktert nemcsak egy adott személy formálja és szólaltatja meg – ahogy Esterházy regénye sem csak egy nőről, hanem kis híján száz nőről szól –, úgy a férfi elbeszélőből is egyszerre több alak jelenik meg. Benkő filmje ezzel a fogással kellően erősít rá a szöveg azon többértelműségére, miszerint nem biztos, hogy az csupán egy nő és egy férfi viszonyába enged betekintést, hanem feltételezhetően több személy identitásába, és azok folyamatosan változó, hol szeretetbe, hol gyűlöletbe csapó voltába. Ebből a szempontból a filmnek sikerül visszaadnia a szöveg egyik fő mondanivalóját, miképp a párkapcsolati viszonyok olyan változékonyak akár az oszcilloszkóp egyszer emelkedő, másszor süllyedő hullámai, és éppen ezért a maguk teljességében sohasem kiismerhetők.

Infó:

Egy nő Készítette: Benkő Imola Orsolya, Szilágyi Szabolcs Írta: Benkő Imola Orsolya az eredeti regény tizenegy számozott részletének felhasználásával 18 éven felülieknek Vetítik: december 7-én, 20.30 – Művész Távmozi

Machado kötete nem andalít, hanem képen suhint

Torma Tamás írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.12.07. 10:00

Szövegeiben disztrópiák és naplóvallomások, horror és más kommersz műfajok eszköztárát keveri.
Nem mondom, hogy tetszett, de jó pár kérdéssel szembesített, amit amúgy magamtól nem tettem volna magamnak fel. Írhat-e egy férfi egy ennyire női könyvről – pontosabban érdemes-e? Kell-e mindig élvezni is, ha valami nagyon újszerűt olvasunk? Le lehet-e írni egy szerzőről, hogy vállaltan leszbikus? A wikipédia oldala egyébként nálam sokkal elegánsabban jelzi az utóbbit (feleségével él Philadelphiában), én is érzem, hogy bizonytalan altalajú területen járok. Mert az a kérdés, ugye, hogy van-e ennek jelentősége a hosszabb-rövidebb történetek olvasása közben? Történetekről beszélni például némiképp félrevezető is, hiszen nem a józan egyes szám harmadik személyű kívülálló pozíciójából jön, amit olvasunk és Machado sem nevezhető éppen anekdotázó szerzőnek: ezek szubjektív irodalmi szövegek nagyon erős szubjektív nézőpontból – és nagyon speciális női tájakat bejárva. Carmen Maria Machado nyolc hosszabb-rövidebb novelláját olvashatjuk a kötetben, az egyikben (Az igazi nőknek van testük) egy világjárvány közepén egy ruhaboltban a ruhák azért különlegesen csábítóak, mert valóban mintha lelkük volna: a járvány során kontúrjaikat vesztett nők költöznek beléjük. A következőben ( Nyolc harapás), amelyben egy szépészeti műtéten átesett anya szembesül a társadalmi szépségideál és a túlsúly, a testképzavar és a szorongások bizonytalan külső-belső határaival, aztán a legütősebb, legszebb szövegben (Még egy öltés a férj kedvéért) egy feleség intimszféráját jelképezi egy nyakában hordott nyakán szalag. Hozzáérhet-e a férje és mennyire? Mennyi kell megtartanunk és mennyit tarthatunk meg a legbelsőbb titkainkból egy kapcsolatban? Machado szövegeiben disztrópiák és naplóvallomások, horror és más kommersz műfajok eszköztárát keveri erős kedvvel, ő nem andalít, hanem képen suhint. Történeteiben a főszereplő mindig egy nő, akit mintha csak a női olvasók érthetnének meg teljesen, első sokszor túlírt és túlspilázott is egyszerre. Tüske a köröm alá – de működik, újraolvasva újabb színek és árnyalatok kerülnek elő, a normálisnak nevezhető világ ebből a szubjektív, női alulnézetből – egy járvány árnyékában – talán soha nem tud ilyen könnyen valami preapokaliptikus szakadék szélére kerülni.

Infó:

Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők Agave Kiadó

Magyar siker a nemzetközi ranglistán

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2020.12.06. 21:27

Fotó: Facebook
Somogyi Hajnalka, az OFF-Biennále Budapest alapítója, projektvezetője és társkurátora első magyar szereplőként, a 96. helyen került fel a Power 100 rangsorába.
A londoni ArtReview közel két évtizede megjelenő Power 100 listája a globális képzőművészeti szcéna legbefolyásosabb szereplőit rangsorolja, s ezúttal a magyarországi színtér egyik szereplője is helyett kapott rajta – adta hírül az artportal.hu. Somogyi Hajnalka, az OFF-Biennále Budapest alapítója, projektvezetője és társkurátora első magyar szereplőként, a 96. helyen került fel a rangsorba. Mint az indoklás kiemeli, az általa alapított, a „semmiből indult” kezdeményezés Közép-Európa legnagyobb független művészeti eseményévé vált, és markánsan jeleníti meg azt a szerepet, amit a művészet a demokratikus társadalom létrehozásában játszhat. A Power 100 rangsort minden évben az ArtReview szerkesztősége által felkért nemzetközi zsűri állítja össze: a befolyásolástól védve kilétük ismeretlen, s a rangsorhoz hasonlóan a szcéna valamennyi szereplőcsoportjának elismert képviselői helyet kapnak köztük. A százas lista elsősorban az adott évben végzett tevékenységeket veszi figyelembe, nem teljes életműveket. Ahogy arra az artportal is felhívja a figyelmet, az idei lista több szempontból is rendhagyó, míg a korábbi években főként múzeumigazgatók, galeristák vagy művészek voltak az élen, idén komoly szerepet kaptak a kulturális életben is jelentős szereppel bíró közéleti témák: első helyen a Black Lives Matter aktivista mozgalom szerepel, míg a negyedik a #MeToo mozgalom. Érdekesség, hogy a második helyen az indonéz művészeti kollektíva, a ruangrupa kapott helyet, amely a következő documentát szervezi: a rangos kortárs művészeti eseményre nyolc másik nemzetközi szereplőt is meghívtak, köztük az OFF-Biennálét.