Nem mondom, hogy tetszett, de jó pár kérdéssel szembesített, amit amúgy magamtól nem tettem volna magamnak fel. Írhat-e egy férfi egy ennyire női könyvről – pontosabban érdemes-e? Kell-e mindig élvezni is, ha valami nagyon újszerűt olvasunk? Le lehet-e írni egy szerzőről, hogy vállaltan leszbikus? A wikipédia oldala egyébként nálam sokkal elegánsabban jelzi az utóbbit (feleségével él Philadelphiában), én is érzem, hogy bizonytalan altalajú területen járok. Mert az a kérdés, ugye, hogy van-e ennek jelentősége a hosszabb-rövidebb történetek olvasása közben? Történetekről beszélni például némiképp félrevezető is, hiszen nem a józan egyes szám harmadik személyű kívülálló pozíciójából jön, amit olvasunk és Machado sem nevezhető éppen anekdotázó szerzőnek: ezek szubjektív irodalmi szövegek nagyon erős szubjektív nézőpontból – és nagyon speciális női tájakat bejárva.
Carmen Maria Machado nyolc hosszabb-rövidebb novelláját olvashatjuk a kötetben, az egyikben (Az igazi nőknek van testük) egy világjárvány közepén egy ruhaboltban a ruhák azért különlegesen csábítóak, mert valóban mintha lelkük volna: a járvány során kontúrjaikat vesztett nők költöznek beléjük. A következőben ( Nyolc harapás), amelyben egy szépészeti műtéten átesett anya szembesül a társadalmi szépségideál és a túlsúly, a testképzavar és a szorongások bizonytalan külső-belső határaival, aztán a legütősebb, legszebb szövegben (Még egy öltés a férj kedvéért) egy feleség intimszféráját jelképezi egy nyakában hordott nyakán szalag. Hozzáérhet-e a férje és mennyire? Mennyi kell megtartanunk és mennyit tarthatunk meg a legbelsőbb titkainkból egy kapcsolatban?
Machado szövegeiben disztrópiák és naplóvallomások, horror és más kommersz műfajok eszköztárát keveri erős kedvvel, ő nem andalít, hanem képen suhint. Történeteiben a főszereplő mindig egy nő, akit mintha csak a női olvasók érthetnének meg teljesen, első sokszor túlírt és túlspilázott is egyszerre. Tüske a köröm alá – de működik, újraolvasva újabb színek és árnyalatok kerülnek elő, a normálisnak nevezhető világ ebből a szubjektív, női alulnézetből – egy járvány árnyékában – talán soha nem tud ilyen könnyen valami preapokaliptikus szakadék szélére kerülni.
