Napidíj

Kicsordul a könny a szememből, nem tudom megállítani, csak folyik lefelé, ahogy kacagok. Próbálom magam kényszeríteni, hogy ne csatornamászás és gatyakapkodás közben gondoljak lemondott EP-képviselőnkre, hanem bukott politikusként képzeljem magam elé a sashalmi piacon, ahogy harminc deka húsos szalonnáért áll sorba az árpádsávos zászló alatt árusító őstermelőnél, és félve kérdezi, nem csusszant-e be a kolbászos ládák mellé fél literecske abból a karcos idei szilvapáleszből. De csak ha nem hatezer litere, mert abból nem tud venni, csak két decit.

Lehet, hogy egy Fidesz-alapító, Brüsszelbe menekített magyar jogászember a csörgő százasokat kapirgálja a zsebe alján, ahogy azt teszi a magyar nyugdíjasok nagy része? Nem, ezt senki nem gondolhatja komolyan. Ezen a ponton el kell gondolkodnom, ne inkább sírjak-e. Mert az inkább tragikus, mint komikus, hogy miközben keresztény élenjáróink (mert többen is vannak, csak az ő csatornájuk még nem volt elég csúszós) havonta 2,4 millió forintnak megfelelő euróért, ezen felül 114 ezer forintos napidíjért (!), plusz utazási költségtérítésért öregbítik a nemzetközi diplomácia göröngyös terepén a magyar nép rossz hírnevét, addig itthon az a nagy szenzáció, hogy jövőre havi 4300, éves szinten 51 ezer forinttal emelkedik egy átlagnyugdíjas pénze.

Aki túl van a nyugdíjkorhatáron, annak a járandósága a KSH adatai szerint átlagosan 142 ezer forint, de ha az egyéb alacsony összegű járadékokat is idesoroljuk, csak 126 ezer. Ez pedig csak kicsivel több, mint az EP képviselők napidíja. Na, persze nem is ugyanazt az életet éli egy mátyásföldi nyugger, mint a brüsszeli képviselő, aki a napidíjából minden nap elnézegeti a Grand Place karácsonyi jászolát, közben elrágcsál tíz deka méregdrága pralinét, és hangosan sopánkodik, hogy a járvány miatt január közepéig nem ülhet le az óváros valamelyik hangulatos sikátorában egy melegített teraszra, hogy elfogyassza kagylóvacsoráját az esti buli előtt.

Ennek a 16 évig élt mesés életnek és vele sok-sok millió forintnak mond most búcsút az ősfideszes Raszputyin, de ha jól számolt a héten az mfor.hu portál, akkor azért szerény 1,3 milliós nyugdíjjal tengődhet tovább, amivel még mindig az 59 ezer legirigyeltebb magyar nyugdíjas közé tartozik majd hátralévő életében. Mindössze ennyien kapnak ma Magyarországon 300 ezer forintnál magasabb járandóságot havonta. Ennél többen vannak, akik 40 ezernél kevesebből próbálnak talpon maradni, 188 ezren 60 ezernél, 744 ezren 100 ezernél, 1,3 millióan 200 ezer forintnál kevesebből élnek. Nekik kérnek egyszeri 50 ezer forintos segítséget a nyugdíjas szervezetek, hogy vitaminokat vehessenek a járvány túléléséhez.

Ám a hírek nem róluk szólnak, ők nem látszanak a brüsszeli óvárosból, de sajnos a pestiből sem, ahol 3 milliós - igaz, bruttó - fizetésért gondoskodik a kisnyugdíjasokról a családügyi miniszterünk, és ugyanennyiért alázza az ellenzéket bajszos házelnökünk. Szájer példája azonban azt mutatja, előbb-utóbb mindig kimondja valaki, hogy a király meztelen. Úgyhogy türelem! Fogunk még itt jókat kacagni.