Üllő és kalapács között a kisebbségi magyarság

A kelet-közép-európai országok nemzeti kisebbségei mindig is az uniós integráció lelkes támogatói voltak, „Brüsszeltől”, azaz az Európai Uniótól remélték és remélik kisebbségi jogaik szavatolását nemzetállamaikkal szemben.

Nem először került két tűz közé a határon túli magyarság az Orbán-kormány Európai Unióval vívott különháborúja miatt, de minden valószínűség szerint az uniós források felhasználásának a jogállamiság tiszteletbentartásához kötése miatt belengetett magyar-lengyel vétó hozta a leginkább „tudahasadásos” helyzetbe. A kelet-közép-európai országok nemzeti kisebbségei mindig is az uniós integráció lelkes támogatói voltak, „Brüsszeltől”, azaz az Európai Uniótól remélték és remélik kisebbségi jogaik szavatolását nemzetállamaikkal szemben. És ez alapvetően máig sem változott.

Az erős nemzetállam-kevesebb Európai Unió orbáni ideológiája eleve kommunikációs zavart szült a külhoni magyar pártok körében, amelyek fennállásuk óta, bár maguk is etnikai alapon szerveződtek, az etnicista szemléletű többségi nacionalizmus ellen harcoltak. Az utóbbi tíz év magyar kormányzata eredményeként viszont a határon túli magyar kisebbségi politizálás egyre inkább beszorult Budapest és Bukarest/Pozsony/Belgrád közé, egyre inkább az Orbán-kormány nemzetpolitikájának foglya lett. Nem csak azért, mert „ingyenpénz nincs”, vagyis a látványosan megnövelt magyarországi támogatások és könnyített kettős állampolgárság fejében „feltétlen hűséget” követel a nemzet miniszterelnöke, hanem azért is, mert kormányzási gyakorlata érv nélkülivé, sebezhetővé tette a határon túli magyar pártokat. Az orbáni hatalomgyakorlás minden korábbi érvelést kihúzott a magyar kisebbségi politikai érdekérvényesítés alól, hiszen azt hirdette és valósította meg, ami a kisebbségek rémálma – mindenféle autonómia felszámolását, decentralizáció helyett centralizációt, az EU helyett kirekesztő egyszínű, egyszólamú nemzetállamot, miközben a szomszédos államoktól a kisebbségi autonómia biztosítását és a multietnikus, multikulturális állam jogállamként való működésének szavatolását, a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletbentartását követeli.

A magyar vétó miatt az ugyancsak EU-tagállam Szlovákia és Románia magyar formációi kerültek igen szorult helyzetbe. Kisebbségi helyzetükből adódóan létérdekük a jogállamisági mechanizmus minél szélesebb körű alkalmazása, mind Pozsony, mind Bukarest támogatja az uniós források szétosztásának jogállamisághoz kötését, ám nem engedhetik meg maguknak, - amennyiben a továbbiakban is igényt tartanak az Orbán-kormány anyagi és politikai támogatására – hogy nyíltan szembe menjenek Budapest hivatalos álláspontjával.

Kelemen Hunor RMDSZ elnököt az elmúlt hetekben többször megpróbáltuk szóra bírni a kérdésben. Végül a párt szóvivője közölte, az RMDSZ kampányhajrában nem ér rá ezekkel a kérdésekkel foglalkozni.

A szlovákia MKP, az Orbán-kormány egyedüli stratégiai partnerének és az egyedüli felvidéki magyar pártnak tartott MKP új elnöke, Forró Krisztián a Népszavának elmondta, pártja „feszülten és kíváncsian várja a tárgyalások eredményét”. Az MKP elnök szerint „mindenképpen szerencsétlen”, hogy „nem konkrét, pontosan definiálható feltételekhez kötik az uniós források folyósítását”. Arra a felvetésünkre, hogy „nemzetközileg elfogadottnak tűnik, mi a jogállamiság, 25 uniós tagállamnak ez elég is” Forró leszögezte: „Ez egyelőre nem pontosan meghatározott. Van, aki így tekint erre, van, aki úgy, és ez eléggé szerencsétlen helyzet.”

Sólymos László, a korábban Bugár Béla által létrehozott és vezetett, az Orbán-kormány által magyarnak el nem ismert, a közmédia által csak vegyes pártként emlegetett Híd-Most elnöke szerint „Ha arra keressük a választ, hogy helyes-e vagy nem a jogállamiság tiszteletben tartásához kötni az uniós források felhasználását, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a jogállamisági mechanizmust minden tagállam felvállalta, hiszen ez volt a csatlakozásuk, csatlakozásunk egyik alapfeltétele. Az emberi jogi kritériumok mellett a dokumentum az európai pénzek felügyelésének a kritériumaira is kitér. Az adócsalások, a korrupció és az EU-s pénzekkel való esetleges visszaélések hatékonyabb felderítése 25:2 arányban két táborra osztotta a tagállamokat. Minden tagország állampolgárának közös érdeke, hogy kompromisszum szülessen, hogy az unió ne sodródjon költségvetési provizóriumba. Ez békeidőben sem lenne szerencsés, a világjárvány kellős közepén pedig beláthatatlan következményei lennének. Függetlenül attól, ki melyik oldalon áll”.

Arra a kérdésünkre, hogy a határon túli magyar kisebbségek számára kedvező vagy hátrányos az uniós források jogállamisághoz való kötése?, Sólymos leszögezte: „Minden uniós állampolgár elemi érdeke, hogy a felvállalt jogállami normák ne csorbuljanak. Nekünk, szlovákiai magyaroknak és minden nemzeti kisebbségnek a Velencei Bizottság ajánlásai is fontos kapaszkodók, az pedig, hogy az uniós csatlakozási szerződés és a további nemzetközi dokumentumok ránk vonatkozó részeit ne lehessen megkerülni, számunkra létkérdés. Kormánypártként és parlamenten kívüli pártként is az emberi jogok bővítése és a diszkrimináció visszaszorítása az egyik legfontosabb feladatunk. Minden helyzetben és napi szinten. Ha diszkriminációról beszélek, akkor a magyarok által lakott régiók hátrányos gazdasági megkülönböztetésére is gondolok. Ennek enyhítése a brüsszeli gazdaságfejlesztő csomag nélkül nehezen elképzelhető”.