Kegyelmi pillanat, hála a focinak

Külgazdasági és egyben külügyminiszterünk képtelen visszafogni magát. Lélegeztető gépek, vakcinák és tabletták beszerzése, helikopterezés, adriai hajókázás, a kioktatás tudományának folyamatos gyakorlása mellett szakterületének véli a labdarúgást is. Ezek szerint nem csak egy polihisztor van kormányunkban.

Kiindulásként azért tisztázzuk, hogy a magyar futball apropóján az általa velejéig félreértetten, valótlanul emlegetett ellenzéki károgás mit is jelentene. A fogalom lényegét a vészjósló beszéddel, a vészmadárkodással lehet a leginkább megragadni. Szerintem eleve léptéktévesztés vagy definíciós zavar a sporthoz, a labdarúgáshoz ilyen jelentést társítani és a kritikával összekeverni. A bírálat egy valamire való demokráciában a legtermészetesebb, sőt felettébb kívánatos dolog. Miként a színházi életben és a gazdaságpolitikát, a választási jogszabályokat, ne adj isten, a kórházi kosztot illetően is. No, de hagyjuk is a szófejtősdit.

A magyar emberek túlnyomó többsége, köztük jómagam is, felhőtlenül örül labdarúgó válogatottunk idei sikeres szereplésének. Mondhatni, ideje volt… A közeljövőben bizonyára halkulni fognak a futballunkba meglehetősen szelektíven ömlesztett milliárdokat kifogásoló hangok. Helyüket valószínűleg az új Puskás Ferenc Stadionban sorra kerülő Európa-bajnoki mérkőzések várható eredményeit, a magyar csapat esélyeit latolgató eszmecserék foglalják el. Ne fanyalogjunk: került, amibe került, a kirakatfényesítés parádésan zárult.

A koronavírussal való küszködés közepette futball győzelmeink, a folytatásban maradás kiharcolása, ha csak percekre is, társadalmi méretű derűt okozott hazánkban. Legyen szó a válogatottról vagy a Ferencvárosról. Elismerés illet minden közreműködőt, elsősorban persze a játékosokat. A továbbiakban pedig, ismerve az ellenfelek játékerejét, mellőzhetjük a görcsölést, csak kellemes meglepetésben részesülhetünk. A portugál, a francia, a német együttes, miként a Fradi csoportkörbeli ellenfelei ugyanis jócskán megelőznek bennünket minden ranglistán. A futball persze gyakran fittyet hány a matematikára, nem ismeri az állandó fogalmát.

Az ilyesfajta országos öröm páratlan, kihasználandó lehetőséget kínál a testkultúra előtérbe helyezésére, kiváltképp a labdarúgás népszerűsítésére. Ne szalasszuk el ezt a kegyelmi állapotot, mert ki tudja, mikor adódik erre újabb eshetőség. A lehető legtöbb sportág vitorláját dagasztani kellene e jókor támadt hátszéllel. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a sokunkat bilincsbe verő home office és karantén nem nagyon alkalmas sem a labdarúgás, sem más csapatsportág űzésére. De járvány idején is lehet, sőt szükséges mozogni.

Futni, kerékpározni, gördeszkázni, túrázni, gyalogolni. Természetesen szájmaszkkal a zsebben, egyúttal a távolságtartásra is ügyelve. Televíziós adások, forgalmas helyeken ingyen osztogatott újságok is kedvet csinálhatnának az egyénileg is végezhető, akár az otthoni, akár a szabadtéri mozgáshoz, a pandémiára is hivatkozó, gyakran önfelmentő tespedés száműzéséhez. Annál is inkább fontos ez, mert nem tudjuk, meddig tartanak a korlátozások. Továbbá azt sem, milyen gyakran ismétlődnek majd a jövőben eme testet-lelket, közérzetet rongáló, a hagyományos, népszerű sportokat, főként a csapatjátékokat beszűkítő, ellehetetlenítő járványok.

Tetszik, nem tetszik, egy tanulságot máris levonhatunk. A testnevelő tanárok, az edzők képzésében a jövőben jóval nagyobb szerepet kell kapnia a szabadtéren egyénileg végezhető testgyakorlás népszerűsítésének, szakmai segítésének, az ezzel kapcsolatos módszertannak, és igen, egy egészséges egyéntől elvárható fizikai teljesítmény korosztályfüggő körülírásának. Ennek megvalósulásáért, társadalmi elfogadtatásáért, a feltételek fokozatos megteremtéséért, bővítésért sokan sokat tehetnek. Az elsődleges felelősség azonban a mindenkori kormányé. Reméljük, a labdarúgásunk körüli pezsdülés az Európa-bajnokság végeztével sem fog csillapodni, mi több, átterjed a testnevelés és sport társadalmi szerepének, belső arányainak újragondolására, az ezt tükröző tettekre. Persze, addig se várjuk tátott szájjal a nem létező, tehát nem is repülő sültgalambot. Egyébként is hizlalna.

A szerző testnevelő tanár, az Országos Sporthivatal volt elnöke