Két szenvedő lélek találkozása a Királyi Akadémián

Az egyik legismertebb brit festőművész már formatív éveiben közel került a nála kerek száz évvel korábban született norvég mesterhez. Súlyos betegsége közepette kiállítást ösztönzött az őket összekötő témákból.

A második nagy-britanniai országos karantén egyik részleges áldozata az igazi kuriózumnak számító Tracey Emin-Edvard Munch kiállítás a Royal Academy of Arts új, a Burlington Gardens felé eső szárnyában. A show november 15-e helyett csak december 7-én tudta megnyitni kapuját a csak jelképesen nagyközönség előtt, hiszen a látogatókat szigorúan előre megvásárolt, időre szóló jeggyel engedik be, ráadásul olyan korlátozott számban, hogy a kétméteres szociális távolságtartás ne kerüljön veszélybe. Az oslói MUNCH és a Royal Academy of Arts együttes szervezésében létrejött kettős tárlat február 28-ig tekinthető meg Londonban, majd nyáron az új MUNCH központban várja az érdeklődőket. Az biztos, hogy Tracey Emin rajongói jobban járnak majd a norvég fővárosban, ahová, tekintettel a brit sztárfestő csekélyebb ismertségére sokkal több művét válogatták be, mint a Királyi Akadémiára. Itt csak a legutóbbi évek termése, összesen 26 munka szerepel Edvard Munch 18 víz- és olajfestménye mellett.

A három, sötét színre festett és visszafogottan megvilágított teremben Tracey Emin és Edvard Munch művei egymással keveredve, egyenrangúnak tekintett alkotók megnyilvánulásaiként jelennek meg. A magát a Királyi Akadémián jól kiismerő, a rajztanszék professzoraként évek óta itt működő Emint már tizenévesen megragadta a norvég mester művészete, akihez már csak azért is közel érezte magát, mert 1963-ban születve pontosan egy évszázad választotta el tőle. Mint arról a kiállítás kapcsán beszámolt, Munch képei kiragadták turbulens, szexuális abúzussal teli ifjúkori nyomorúságából a lepusztult kenti Margate-ben és segítettek abban, hogy a rideg valóságból művészként kiszabadulva képzelhesse el jövőbeni életét.

A The Loneliness of the Soul, A lélek magányossága címet viselő tárlat előkészítése során Tracey Emin hosszabb időt töltött Oslóban, korlátlan hozzáférést kapva a Munch múzeum archívumához, ahonnan egy szívéhez közel álló válogatással tért vissza. A kiállítást kísérő katalógus szerint Munch munkái olyan hatással voltak rá, hogy időnként könnyekre fakadt, pánikba ejtve a festmények beszennyezésétől tartó kurátorokat. Csalódik az, aki a Munch-slágereket reméli viszontlátni a Royal Academy of Arts tárlatán. Nincs itt egyetlen Sikoly sem, nem kerekedett fel Londonba sem Az élet tánca, sem A halál és élet. Tracey Emin és persze a hivatalos rendezők annál több meztelen nő festményét ragadták magukhoz, köztük érezhetően olyan hölgyekét, akiket Munch intim együttlét után örökíthetett meg. Hatásosan egy csoportba rakva láthatunk ülő, álló, fekvő, guggoló aktokat. Az Emint közel negyvenéves pályafutása során köztudottan foglalkoztató témák, az erőszak, szenvedély, szenvedés, betegség, öregedés jegyeit viseli az 1907-es keltezésű Marat halála és az 1897-es Nők a kórházban című festmény.

Tragikus időzítéssel a kiállításra a fiatalon rettenetesen elrontott, meddőséghez vezetett abortuszon átesett Tracey Emin súlyos daganatos betegségével egyidejűleg kerül sor. A megnyitó kapcsán adott interjúiból, különösen a The Sunday Times Magazin mellékletében megjelent hosszú beszélgetésből derülhetett ki sokak számára, hogy egy öt évvel ezelőtti vakbélgyulladást követően hólyag- és veseproblémái adódtak, azóta ismétlődő fertőzésekkel nehezítve önkatéterezésre szorul. Ebben az évben "rossz ráknak" nevezett hólyagdaganattal diagnosztizálták, melynek áttételei miatt brutális altesti műtéten esett át, az életmentésre hivatkozva a sebész nőiességének utolsó maradványaitól is megfosztotta. Néhány hete még attól tartott, a karácsonyt sem éli meg. Az évek óta tartó szenvedés, a veszteség tükröződik akrilfestékkel készült méretes kompozícióin. A szokás szerint sokkoló, beszédes címeket kapott, vagy nyomdafestéket gyakran nehezen tűrő szövegekkel teletűzdelt képek nem nélkülöznek véres motívumokat, legyen az fej, haj, méh, vagina. A hol sötét, hol rikító, hol tócsává formálódó, hol rögöt alkotó vörös színfoltok elvesztett magzatokra ugyanúgy utalnak, mint összetört szívekre, vagy elszabadult indulatokra.

Még legközelebbi ismerőseiben, sőt ikertestvérében is csak most tudatosodott Tracey Emin egészségi állapotának súlyossága. E háttér ismeretében lehetetlen érzelmek nélkül szemlélni önéletrajzi ihletésű, legintimebb testrészeibe is bepillantást engedő festményeit, köztük a már intő jelnek tűnő 2007-es Ruined, Összeomlott címűt, melyen a térdére nehezedő, fenekét felemelő, befeketített arcú női alak kevés helyet hagy a fantáziának. A sorozatos szerencsétlen párválasztásokkal, nemi erőszakkal sújtott Emin felkavaró képei közül a 2016-os Because you left, Mert elhagytál, csak egy a sok közül, melyből sugárzik a magány és a fájdalom. A kurátorok nem vádolhatók azzal, hogy erőszakkal szerkesztették össze két szomorú, vágyakozó, csalódott művész egymásra rímelő vásznait. Emin érezhető tisztelettel és alázattal követi az expresszionista géniuszt, felnőve hozzá nyíltan vállalt lelki sérültségének kifejező ábrázolásában.

Infó:

Tracey Emin-Edvard Munch kiállítás

Royal Academy of Arts

Megtekinthető: február 28-ig