Katasztrófa, turizmus

Mint az valamennyi honfitársunk számára közismert, a turizmusnak 2020-ban - hogy egy élő klasszikust idézzünk –„kampó”. Azonban a valóban sokkos állapotba került iparágnak ma is vannak haszonélvezői - legalábbis Varga Mihály pénzügyminiszter interpretációja szerint. Ha nem is a szó hagyományos értelmében: ezek szerinte a „politikai katasztrófaturisták”.

Az Országgyűlés gazdasági bizottságának minapi ülésén meg is nevezett egyet, az ellenzéki padsorokban helyet foglaló Mellár Tamást. Az elismert közgazdászprofesszor, aki Orbán Viktor első országlása idején a KSH élén is állt, azzal érdemelte ki ezt a nyelvújítók számára bizonyára csemegének számító, ám korántsem hízelgő jelzőt, hogy szakszerű megállapításokat tett a NER gazdaságpolitikájának torz vonásairól, és mandátumának megfelelően megkérdezte a tárcavezetőt az okokról. Számokkal bizonyította, hogy az eredményes válságkezelésről sulykolt állítás hamis, hiszen az ugyancsak megrázkódásokkal járó 2008-2009-es nagy krízis idején kisebb volt a gazdaság visszaesésének mértéke, mint az idei esztendő eddigi szakaszában. Magasabb lesz a GDP arányos államháztartási hiány mértéke, és az államadósság is a korábbi körül jár. S ne feledjük, a megelőző világválság idején még alig-alig támaszkodhattunk a vissza nem fizetendő uniós forrásokra. A modernizációs úton közben megrekedtünk, páratlan lehetőséget szalasztottunk el.

Eközben egyre inkább rejtély, hogy a mai Magyarországon hol is csinálják a gazdaságpolitikát. Ez korántsem költői kérdés: Varga Mihály, miközben megkapta a miniszterelnök-helyettesi stallumot is, elvesztette feladatkörének jó részét, már a bér- és munkaügyekért is az örök nyertes, Palkovics László miniszter felel. Legalábbis a kormányzati felosztás szerint. De az is lehet, hogy mégsem, hiszen a pénzügyminiszter a parlamenti meghallgatását követően - a katasztrófaturizmus számokkal aligha alátámasztható politikai ágában már jártasságra szert tett szakértőként - a vendéglátás-turizmus valóságos képviselőivel tárgyalt, akiknek arról számolhatott be, hogy az ágazat átmeneti bértámogatását január végéig meghosszabbítják.

Az viszont tény, hogy az adórendszert sikerült a tárcának korszerűsítenie. Legalábbis a bevallásokat. A miniszter által kedvtelve hangoztatott – az uniós országokkal szembeni – adóelőny azonban merő ábránd, legalábbis az alacsony jövedelműek számára. A világrekordnak számító 27 százalékos áfakulcs hazájában ilyesmivel hencegni botorság! De természetesen nem ez a véleményük a nálunk működő nagyvállalatoknak, amelyek a tavalyi statisztikák szerint az 5500-6000 milliárd forintos árbevételük után mindössze 300 milliárd forintot (a lélegeztetőkészülékek árának megfelelő összeget) adóztak. Ez 5 százalékos tehernek felel meg.

A katasztrófaturizmus nem más, mint a természeti csapások közvetlen, nem karitatív szándékú megtekintése. A miniszter is tudja: a NER gazdaságvédelminek nevezett tevékenysége még nem katasztrofális, de egyre több eleme már csak támogatásokkal állítható talpra.