Szavak nélkül – Szerethető alkotás az Előttem az élet új filmváltozata

Az azonos című regénytől számos ponton eltér, ám hiteles alkotás az Előttem az élet új filmváltozata. Sophie Loren és Ibrahima Gueye kiegyensúlyozott párost alkotnak.

Talán egyre kevésbé várjuk egy irodalmi mű alapján készülő mozgóképes alkotás esetében, hogy megegyezzen olvasási élményeinkkel, mégis gyakran lehet részünk meglepetésekben. Így van ez az Előttem az élet című, a Netflixen bemutatott, Sophia Loren és Ibrahima Gueye főszereplésével készült filmmel is, amely csak alapmotívumaiban kapcsolódik Romain Gary, vagy írói álnevén Émile Ajar azonos című regényéhez. A meglepetés ezúttal azonban korántsem kellemetlen, a film újabb fénytörésbe állítja a rendkívüli történetet. Az eredetileg 1970-ben, Párizs nyomornegyedében játszódó műben a holokauszttúlélő, egykori prostituált, Rosa mamával ismerkedünk meg, aki hatodik emeleti lakásában „kurvagyerek-bömböldét” (Bognár Róbert fordítása alapján), afféle bentlakásos óvodát működtet prostituált anyák gyerekeinek. Kedvence, az arab kisfiú, Momo, ő meséli el közös mindennapjaikat, amelyet Rosa mama rohamosan romló egészsége árnyékol be. Az életrevaló, szókimondó kisfiú gyakran fájó megállapításokat tesz az életről, miközben próbál eligazodni az őt nevelő asszony különös világában, amelyben olyan számára idegen szavak is kirajzolódnak, mint az Auschwitz.

Edoardo Ponti rendező (Sophia Loren fia) olasz környezetbe ültette át a művet, és nem keveset csavart rajta: az általa alkotott mese Bariban játszódik, valahol napjainkhoz közeledve. Itt ismerjük meg a szenegáli árva Momo zűrös mindennapjait, és követjük végig, hogy válik a felnőttek indokolatlan szabályrendszerével ismerkedő (az utcai lopást és a drogkereskedést is kipróbáló) kisfiúból az elmúlást belenyugvással tűrő asszony (aki csupán azért alkudozik, a kórházba ne vigyék) Rosa mama bizalmasává. Sophia Loren és Ibrahima Gueye pulzáló alakítása könnyedén a képernyő elé szegezi a nézőt, s noha a produkció sokak szerint a könnyekre játszik, kettőjük játéka, szemvillanásaik, széthúzó és egymás felé tartó jeleneteik feledtetik velünk az egyébként talán cukormázasnak vélt képkockákat is.

Az irodalmi mű apró finomságai a filmből szinte teljesen eltűnnek, ám a másfél órás alkotás az esetleges hiányérzet ellenére is szerethető, főként az érzékeny színészi alakítások miatt. S nem kell csalódniuk azoknak sem, akik elsősorban Sophia Loren miatt ülnek le a képernyő elé. Az általa alakított tehetetlenséggel, félelemmel és halállal szembenéző karakterben minden pillanatban ott van a tündöklő díva is, bizonyítva, a belső energiák megingathatatlanul hatolnak át mindenen. Ugyanakkor Ibrahima Gueye jelenléte legalább annyira hangsúlyos, mint az Oscar-díjas színésznőé. A féktelen, vadóc, ám ügyes, talpraesett gyerek és a keménykezű, öntörvényű, minden és mindenki felé nyitott nő szavak nélkül is megértik egymást. Ez teszi olyan varázslatossá a történetet, olyasmivel találkozunk, ami valóban nem körülírható szavakkal, szól a feldolgozhatatlanról, a szeretet erejéről, az emberi természetről, és arról, ami mindezeket végül egyetlen erős szövetté formálja.

Infó:

Előttem az élet

Bemutatja a Netflix

rendező: Edoardo Ponti

2020