Közel 15 ezren rendelkeznek Magyarországon idegenvezetői végzettséggel, közülük nagyjából minden harmadik dolgozik a szakmában fő- vagy mellékfoglalkozásban. Azaz inkább csak dolgozott, merthogy a járványhelyzetben bevezetett első és második határzár átmenet nélkül a padlóra küldte az idegenforgalom azon ágazatait, ahol idegenvezetőket foglalkoztatnak: március 20.-a óta a döntő többségüknek egyáltalán nincs a szakmából származó munkája illetve bevétele. „Akik német nyelvterületről érkező vendégekkel foglalkoztak, azoknak akadt még egy-egy vezetésük, néhány hajós cég is hozott be kis létszámú csoportokat, a többieknél a nincs tényleg szó szerint értendő” – mondja érdeklődésünkre a budapesti Józsa Anetta. „Tőlem néhány vidéki utasom, akikkel korábban külföldön jártam, kért két teljes napos fővárosi idegenvezetést, ami természetesen nagyon jól esett: bejártuk az egyik napon Budát, a másikon Pestet. Dolgoztam két napot egy utazási irodának is, akik főleg a nyugdíjas korosztálynak szerveznek vidéki utakat. Ezt leszámítva azonban tavasz óta teljes a lenullázódás, miközben egész évre tele volt a naptáram hazai és külföldi utakkal” – fogalmazott.
„Nagyon kevés kollégámnak volt munkája a nyáron. Külföldi vendégek tavasz óta egyáltalán nem jönnek. Én jellemzően inkább repülős utakat viszek, így júniusban, júliusban, augusztusban is az utolsó percig vártam, hogy hátha el tudnak indulni a londoni városlátogatásai annak az irodának, akikkel mentem volna. Végül nem indult egyik út sem, de akkor még én is bíztam benne, hogy talán szeptembertől minden visszaáll a régi kerékvágásba. Ma már tudjuk, hogy ez is csalfa remény volt” – foglalja össze a szezont.
A magyar idegenvezetők többsége egyéni vállalkozóként dolgozik. A leállás idején önfoglalkoztatóként senki nem kapott közülük munkabért. „A megigényelt álláskeresési járadék – számomra három hónapon át 45700 forint – is csak néhányukhoz jutott el. Ennyit kaptam a magyar kormánytól és az ígéretet. hogy megsegítik a turizmust. Én régi motoros vagyok, rengeteg embert ismerek ebben az iparágban, de egyetlen olyat sem, akin ténylegesen segítettek” – állítja Józsa Anetta, aki 2020. április 1.-je óta szünetelteti a vállalkozását. Szerinte rengeteg jó példa van Európában, azaz lett volna minta, ha a kormányzatnak szándékában állt volna mentőövet dobni. „A legfontosabb az eltűnt jövedelmek pótlása lett volna. Az Egyesült Királyságban dolgozó kolléganőm mesélte, hogy ők rögtön áprilisban megigényelhették azt a 7000 fontot (mai árfolyamon 2,8 millió forintot), amit az augusztus 31-ig tartó időszakra kaptak az angol kormánytól segélyként. Ausztriai kollégák a mai napig havi 900-1000 eurót (330-360 ezer forintot) kapnak a megélhetésükre. Még Görögországban, sőt Romániában is adtak ilyen jellegű segélyt a turizmusban dolgozóknak. Mi viszont csak addig számítottunk, amíg lehetett büszkélkedni, hogy a magyar GDP mekkora hányadát adja az idegenforgalom.”
Arra a kérdésre, hogy mihez kezdenek most, azt feleli: ez egy bölcsész hátterű szakma, sokuknak pedagógus végzettsége van, ők megpróbálnak átzsilipelni az oktatásba, vagy nyelvórákat adnak, magántanárnak állnak. „Akad közülünk, aki megállító ember a BKV-nál, azaz elkéri a jegyeket, bérleteket a metrólejáratnál. Van olyan is, aki a nyelvtudás birtokában elment ingatlanozni, vagy coach-nak tanul. Én is megpályáztam néhány állást. Az egyik egy multicégnél betanított munkát végző részmunkaidős HR-szakember lett volna, felsőfokú német és angol nyelvtudás kellet hozzá, de nem engem választottak. Egy minisztériumban előadói pozícióba is kerestek munkaerőt magas szintű angoltudással, ott sem rám esett a választás, bár eljutottam a személyes interjúig. Utólag tudtam meg, hogy már a meghallgatás előtt megvolt az emberük: angolul nem tud túl jól, de ismerős ismerőse.”
Aki idegenvezetőként megállta a helyét, az Józsa Anetta szerint idővel azért többnyire boldogul, a kormány pedig szemmel láthatóan szívesen rájuk hagyja, hogy megoldják a saját gondjukat. A túlélési technikák változatosak. Van, aki pszichológiát vagy cukrászatot tanul, mások beálltak a családi nyomdacégbe, esküvőszervezéssel, kertépítéssel foglalkoznak, esetleg főállású apák/anyák lesznek néhány évig, vagy éppen maszkokat varrnak. „Abban bízom, hogy amikor a turizmus újraindul, kevesen leszünk, akik bármikor bevethetőek, így aki kitart, annak jó esélyei lesznek az újraindulásnál” – mondja egyikük, aki egyelőre maradna a szakmában. Igaz, ő tizenéve szinte csak netes privát foglalásokból él, főleg a németes piacról, így már júniusban voltak újra munkái, augusztusra pedig be is sűrűsödtek – amíg csak le nem állt újra minden. Ennek az éremnek ugyanakkor van egy másik oldala is: ha szétszélednek a képzett, gyakorlott idegenvezetők, nehéz lesz újra felpörgetni a magyar idegenforgalmat.
„Akinek van családja, és nem voltak tartalékai, az rákényszerült, hogy bármilyen munkát elvállaljon” – foglalja össze a szakmatársak körében szerzett tapasztalatokat Józsa Anetta. „Anyagi támasz nélkül most nagyon nehéz. Az én esetemben is kivárás van. Beiratkoztam Bécsben egy hivatalos „Nemzeti Idegenvezető Ausztriában” képzésre: ez egy egyéves tanfolyam, jövő ősszel lesznek az állami záróvizsgák. Remélem, addigra nyitva lesznek a határok és lesz oltás is. Mi már tűkön ülünk, a világ pedig állítólag alig várja, hogy utazhasson” – mondja bizakodva. A második hullám idején megtett kormányzati lépésekről viszont lesújtó a tapasztalata: Volt egy egyeztetés „Mentsük meg a turizmust!” jeligére szeptemberben, ott voltak az autóbuszos és hotelszektor, az idegenvezetők, utazási irodák, Airbnb-sek képviselői, de nem értünk el semmit. Az egyetlen konkrétum, ami elhangzott, hogy fölvehetünk egy hitelt, ami kamatmentes, amíg a válság tart. Hogy mekkora bennünk a csalódottság, azt nehéz elmondani – tolmácsolta kollégái véleményét is Józsa Anetta. Ha sikerül az ausztriai vizsgám, elgondolkodom majd, hogy kint maradok-e: átgondoltabbnak érzem az osztrák politikát, a szociális hálóról nem is beszélve, és a közélet, a közhangulat is jobban tetszik, mint amit mostanában Magyarországon érzékelek – tette hozzá.
