„(H)a megérjük, lesz Lukács-panoptikum (hivatalos akadémiai szlengben: emlékhely), úgy tűnik, némiképp a Terror Háza modorában. Kézirat-kiolvasás, kutatás, kiadás – az nem lesz. Az Akadémia megszabadul a szégyenfolttól, hogy Lukáccsal asszociálható (arról igazán nem tehet, hogy a »vitatottsága mellett is elismert« gondolkodó rásózta a hagyatékát, ahogy arról sem, hogy a »farkast kiáltók« nyomására egyelőre nem tud megszabadulni Lukács hajdani, az Archívumnak helyet adó – és lám, tancélosan berendezhető – lakásától). No igen; az MTA a halála óta nem tud mit kezdeni sem Lukács munkásságával, sem emlékével, sem hírnevével (a felsőbbség számára Lukács életében is »kellemetlen« volt – ©Eörsi István –, sokszor volt kellemetlen magasabb akadémiai körök számára is); nem érthetetlen, hogy az averzió átragadt a Lukács Archívumra is, amelyet csak úgy fölszámolni valaha kínos lett volna, de zsugorítására (pár év kegyelmi időszaktól eltekintve) sűrűn támadtak ötletek.”
Az idézet az Élet és Irodalom 2017. szeptember 8-i számából származik. Agárdi Péter, Kardos András és Mesterházi Miklós a Lukács Archívum Nemzetközi Alapítvány (LANA) nevében válaszolt Monok Istvánnak, az MTA Könyvtár és Információs Központ (KIK) főigazgatójának a Magyar Tudományban megjelent cikkére.
Úgy tűnik, a világhírű filozófus hagyatéka sem nyugodhat (emléke sem: szobrát már korábban elhurcolták el a XIII. kerületi Szent István parkból), miután 2018. május 25-én – a Mérce tudósítása szerint – az MTA KIK lecserélte a zárat Lukács György filozófus egykori Belgrád rakparti otthonán, ahol a Lukács-hagyatékot, illetve az utolsó időkben annak maradványait addig őrizték, és eltávolította onnan a Lukács Archívum utolsó munkatársát is. Az Archívum és nemzetközi kutatóhely bezárt. Az MTA KIK már január 15-én megkezdte az Archívum kéziratainak besorolását az akadémiai kézirattárba, ezzel határozatlan időre megszüntette a hagyaték anyagainak kutathatóságát, illetve az önálló Archívumot is. Hazai és külföldi értelmiségiek petícióban tiltakoztak, az MTA részéről ígéretek sokasága hangzott el, ám hogy Lukács továbbra is a NER üldözöttje maradt, jelzi két honlap. Mert az idén október végén a LANA honlapján feltűnt az MTA KIK-honlap Lukács-hagyatékkal foglalkozó oldalának „preparált” változata is, amelynek aláírója Székely Mária, a LANA kuratóriumi tagja, s amely egy Esterházy Péter-idézetet visel az alcímében: „Kutya nehéz (…) úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot”.
Alább az eredeti MTA KIK-honlap szövegét, illetve szögletes zárójelben a kommentárokat, a „preparált” változat közöljük:
„Lukács György filozófus végrendeletében könyvtárát az MTA Filozófia Intézetének, a kéziratait az MTA Könyvtár Kézirattárának [a végrendelet szövege szerint: »a Magyar Tudományos Akadémiának«], bútorait örököseinek hagyta. Lakása köztulajdon volt, amely ma Budapest Főváros V. kerületének a tulajdonában áll [akkor is az V. kerület tulajdonában volt], és amelyet jelenleg az MTA Könyvtár is Információs Központ (MTA KIK) bérel.
Végrendeletét halálakor nem hajtották végre [ez nem igaz: az MTA-ra hagyott könyvek és kéziratok az MTA tulajdonába kerültek, és ott is vannak], 1972-ben az MSZMP Központi Bizottság egy »Lukács Archívum« nevű intézményt hozott létre, amelynek munkatársai 1972 és 1990 között [valamint 1990 után] több fontos könyvet kiadtak. [Az intézményt 1971-ben az MSZMP KB határozatára az Akadémia hozta létre és működtette a tulajdonában lévő anyagra alapozva MTA Filozófiai Intézet Lukács Archívum és Könyvtár néven.] Ez idő alatt azonban nem készült el Lukács munkásságának bibliográfiája [több is készült, az Archívumban és külső kutatók közreműködésével is; a legújabb, prof. Maruyama Keiichi több évtizedes munkája mai tudásunk szerint teljes], ugyanakkor a hagyaték kibővült az alkalmazottak által vásárolt és ajándékba kapott könyvekkel és kéziratos anyagokkal [tudományos alapokon a fenntartó által rendelt és vásárolt, valamint az Archívumban végzett kutatások eredményeit tartalmazó könyvekkel, kiadók ajándékaival].
A hagyaték rendszerezése, online elérhetősége és széles körű kutathatósága érdekében az MTA KIK 2018 és 2020 között:
Feldolgozta a könyvtár teljes állományát, a nem Lukács hagyatéki könyvtárat részben beépítette az MTA KIK állományába, a már meglévő könyveket magyar egyetemi könyvtáraknak ajándékozta. Minden könyvből legalább egy példányt megőrzött, a feldolgozás után a hagyatéki könyvtár kivétel nélkül elérhető a Lukács lakásban.
A kézirat hagyatékot szabványosan katalogizálta, digitalizálta. A kéziratokat a végrendeletnek megfelelően az MTA KIK Kézirattárában tároljuk, itt találhatóak Lukács György kéziratai és levelezése. Az eredeti Lukács hagyatékhoz időközben oda sodródott kéziratokat a család, illetve a kutatók jogörökösei szállították el. [Lukács feleségének a hagyatéka nem »sodródott« az Archívumba, hanem a megözvegyült Lukács magánál tartotta, így az ő hagyatékával együtt maradt fenn; Fekete Éva kéziratban maradt Lukács-monográfiája és Lukáccsal foglalkozó iratai sem »sodródtak«, hanem a szerző örököse 2016-ban úgy gondolta, az Archívumban vannak a legjobb helyen, ezért egy szabályos dokumentáció kíséretében átadta. Az Archívum felszámolásakor ezt a két hagyatékot szállították el 2018-ban az örökösök. – Hasonlóképpen nem »sodródott« hagyaték pl. Lukács két fiatalon meghalt barátjának az írásai (Popper Leó 1911-ben, ill. Zalai Béla 1915-ben halt meg), amelyek Lukács halála után, a heidelbergi bőröndben talált teljes anyaggal kerültek az Archívumba. Stb.]
A könyvek kézírásos bejegyzéseit szintén digitalizálta, ezek a megfelelő katalógus tétel mellett szintén kutathatóak. [Részben és esetlegesen digitalizálta: a katalógus feltünteti, ahol kézírásos bejegyzések találhatók a könyvben, de ezek sok esetben nincsenek mellékelve: olykor irreleváns antikváriumi bejegyzések láthatók (pl. ár), máskor pedig a dedikáció sem.]
A Lukács könyvtár katalógusa az MTA KIK ALEPH rendszerében kereshető. Javasolt az összetett keresés, hiszen az egyszerű kereséssel túl nagy a találati halmaz…
Az előkészített kéziratos dokumentumok az MTA KIK Kézirattárának olvasótermében (1051 Budapest V. ker., Széchenyi István tér 9. [az MTA palotájának I. emeletén]), Lukács György könyvei az MTA KIK olvasótermében (Budapest, Arany János u. 1.), illetve egyes kötetek az MTA KIK Kézirattárának olvasótermében (1051 Budapest V. ker., Széchenyi István tér 9.) használhatók.
Az egykori Lukács lakás továbbra is látogatható, ott találhatóak meg:
– Lukács György bútorai, a filozófus örökösei tulajdonából
– Lukács György könyvtára, rendezetten, és katalogizáltan
– Lukács György műveinek kiadásai [nem található ott (2020. nyári állapot)]
– Lukács Györgyre vonatkozó szakirodalom [nem található ott (2020. nyári állapot)]
[Ez utóbbi két tétel nemcsak, hogy nincs a Lukács-lakásban, de ha igaz, hogy a fenntartó »a nem Lukács hagyatéki könyvtárat részben beépítette az MTA KIK állományába, a már meglévő könyveket magyar egyetemi könyvtáraknak ajándékozta« (ld. fent), akkor már soha nem is lesz.]
Látogatását e-mailben előre egyeztetett időpontban várjuk: lukacs . archivum [at] konyvtar . mta . hu [Lehet, hogy várják, de általában elutasítják.]”
Miért ezt a furcsa módját választották a tiltakozásnak?
Egyszerűen méregből: az MTA KIK, amely anyaintézménye volt az Archívumnak, vagy egyáltalán nem törődött vele, vagy ha mégis, abban nem volt köszönet. Érezhető volt, és érezhető ma is a Lukács, valamint a fizikai és a szellemi hagyaték gondozói iránti viszolygás, ellenségesség. Ami nemcsak abban nyilvánul meg a KIK és vezetője részéről, hogy nyilvánosan becsmérli az Archívum több évtizedes tevékenységét, de abban is, hogy – mint pl. ezen a honlapon, de egy nemrég megjelent publikációjában ismét – inkább közöl valótlanságokat és butaságokat, semhogy megkérdezze azokat, akik ismerik az anyagot, és értenek hozzá. A LANA 2016-ban alakult meg, amikor már kézzelfogható jelei voltak az Archívum felszámolásának. A célt, hogy az Archívum kutatóműhelyként újra megnyisson, nem adtuk fel, de addig is minden eszközzel megpróbáljuk Lukács örökségét megőrizni és ápolni – terveink ugyancsak a honlapunkon olvashatók –, sok egyéb lehetőségünk nem maradt, hogy tiltakozzunk, és az igazságot a közvélemény elé tárjuk.
A politikai légkör nem éppen kedvező…
Persze, hogy nem. Tiltakozásunk pedig nem jut el a szélesebb közvéleményhez, amelyet érthető módon a pandémia köt le. Pedig a Lukács elleni hadjárat is része a kormány kultúrharcának, amelynek az Archívum óta már számos további áldozata van.
Álnaivan, de megkérdezzük: mi lehet mindennek a célja?
Lukácsot, a tanítványait, a kutatóit lejáratni és kivonni a forgalomból. Talán nem ez volt a leglátványosabb epizódja az események sorozatának, de ez volt a legvállalhatatlanabb, hiszen a Magyar Tudományos Akadémia berkein belül játszódott le. Nyitánya annak az intézményes rombolásnak, amely kérdésessé tette, létezik-e még egyáltalán szabad (cenzúrától, öncenzúrától, állásvesztéstől nem fenyegetett) tudományos kutatás. Mi lesz a lakással? Az Akadémia tartja fenn 2024-ig, addig van szerződése az V. kerületi önkormányzattal. A LANA mindent megtesz, hogy azután is megmaradjon.
Mit szeretnének elérni? Az alapítvány célja, hogy a Belgrád rakparti lakásban újra tudományos kutatómunka folyjon, hogy szabadon látogathassa és használhassa minden érdeklődő. Hogy Lukács ne egy panoptikum lakója legyen, hanem az utókor vitatkozó filozófusa.
