Hegyi Iván: Színvonalas Mecsek

Manapság, amikor csip-csup eredményektől is menő megrészegülni, jólesik felidézni azokat az időket, amelyek során a magyar bajnokság hetedik, majd tizenegyedik helyezettje kiejtette egy európai klubtornáról a trófea védőjét.

A Newcastle 1969-ben az Újpesttel vívta a Vásárvárosok Kupája-döntőt, s bár otthon 3:0-ra nyert, a Megyeri úti első félidőben bajba került, mert Göröcs János szédítő szólójával a szünet előtt 2:0-ra elhúztak a lilák. Aztán a második szakasz első percében a csapatkapitány Bobby Moncur szépített, ettől az Újpest összeesett, és 3:2-re kikapott, de nem bukott előszezoni selejtezős vagy külföldön „aperitifnek” nevezett csoportkörös, hanem finalista volt.

A Newcastle a következő szezonban is eljött Magyarországra, ám nem Budapestre, hanem Pécsre. A mecseki csapat volt 1970 tavaszán hetedik, majd az 1970-71-es évadban a tizenegyedik az NB I-ben. A United ellen viszont sikerrel járt. Már előzőleg is bravúrt ért el, mert hetven őszén úgy jutott túl a Craiován, hogy a pécsi Ércbányászati Vállalattól kölcsönzött autóbuszt a 850 kilométeres útra, a társas gépkocsi azonban még bejáratás alatt volt, ezért a sofőr nem mert 60 km/órás sebességnél többel menni. Az álomutazásnak nem nevezhető túra másnapján győzelemmel felért a 2:1-es vereség, pláne, hogy a visszavágón a Pécs már az első félidőben elrendezett mindent (3:0).

Angliába repülőn utazott a csapat, és 58 ezer néző várta a newcastle-i St. James's Parkban. Ennél nagyobb közönség előtt addig csak egyszer, tíz évvel korábban játszott a baranyai együttes, mégpedig a 65 ezer szurkolóval zsúfolt Népstadionban, az FTC–Pécs (3:2), Vasas–MTK (4:2) kettős mérkőzésen. Ezzel együtt jól tartotta magát, de egy perccel a szünet előtt Wyn Davies befejelt egy szögletet. Majd a második szakasz első negyedórájának végén újból felemelkedett, és a fodrászt már fiatal kora óta megspóroló Rapp Imre kapus megint nem háríthatott (2:0).

A visszavágón hét olyan futballista – Willie McFaul, Dave Craig, Moncur, Frank Clark, Tommy Gibb, Bryan Robson, Davies – vonult fel a brit csapatban, aki szerepelt az Újpesttel vívott 1969-es döntőben. Az angol vendégek legérdekesebbje azonban az újságíró Ivor Broadis volt, a kolléga ugyanis játszott, és becsületgólt szerzett 1954-ben, a 7:1-es magyar–angolon. Arról a meccsről így beszélt: „Mintha az ellenfél a világűrből érkezett volna.”

Ami azt illeti, fél évszázada a Pécs is meglepte a szigetországiakat. Máté János előbb akcióból, majd tizenegyesből lőtt a hálóba, így a házigazdák kiegyenlítették newcastle-i hátrányukat. A kétszer negyedórás hosszabbításban nem esett gól, tehát ráadás-tizenegyesek döntöttek a továbbjutásról. Konrád János, Daka László és Tüske Csaba a kapuba küldte a labdát, Robson viszont a felső lécre emelt, míg Gibb és Ian Mitchell kísérletét Rapp meghiúsította. Azaz hat rúgás után eldőlt a párharc, a 22 ezer szurkoló nem csekély hányada örömében a pályára rohant, ölelte, lapogatta, majd vállára emelte a játékosokat. Roland Marendaz svájci játékvezetőt nem hatotta meg a mámoros összeborulás, és – nem tudni, miért – elrendelte a szerinte hátralévő tizenegyesek elvégzését is. A nézők tíz perc múltán, nagy nehezen elhagyták a gyepet, minden idők legfölöslegesebb befejezése során pedig Dunai János és Tóth József, illetve Clark és McFaul kapus is a kapuba juttatta a gömböt.

Jött a Juventus.

Nem gyorsan, mert Ferihegyen a nagy köd miatt nem tudták fogadni a torinói különgépet, így az Bécsben szállt le, majd délután negyed négykor landolt Budapesten, jóllehet délelőtt indult Itáliából. A harkányi Napsugár Szálló elé este kilenckor gördült be az olasz labdarúgócsapatot szállító, a ködtől szintén erősen hátráltatott autóbusz, ezért aztán a vendégek meg sem nézték a meccs helyszínét, egy nappal a találkozó előtt a siklósi sporttelepen tartottak edzést. Amúgy is roppant óvatosak voltak: csak a magukkal hozott olajjal főtt, illetve sütött, szintén hazulról származó húst voltak hajlandók megenni.

Másnap az ismét 22 ezer nézőtől roskadozó pécsi stadionban Franco Causio góljával 1:0-ra nyertek, és a Népsport csalódottan írta: „A lelkesedés önmagában kevés.” Akkoriban még nem a hurráoptimizmus jellemezte a sportlapot, s Hoffer József szövetségi kapitány, a Magyar Távirati Iroda sportszerkesztőségének vezetője is úgy vélte: „Problematikus klubcsapataink tudásszintje, képessége. Erre, sajnos, a magyar bajnokság már hosszú ideje nem ad választ. Amit viszont a nemzetközi életből kapunk, az bizony néha elszomorító.” Mondta ezt akkor, amikor a dobogós együttesek közül az Újpestben Szentmihályi Antal, Juhász Péter, Dunai Ede, Tóth András, Fazekas László, Bene Ferenc, Dunai Antal, Zámbó Sándor, az FTC-ben

Géczi István, Novák Dezső, Páncsics Miklós, Bálint László, Juhász István, Szőke István, Albert Flórián, Rákosi Gyula, a Vasasban Tamás Gyula, Török Péter, Mészöly Kálmán, Vidáts Csaba, Ihász Kálmán, Müller Sándor, Puskás Lajos, Farkas János játszott.

De a Pécs, amelyet egyáltalán nem dédelgettek úgy, mint a hajdani „kis” csapat közelébe sem jövő maiakat – noha játékosai közül Rapp egyszeres, Konrád János ötszörös, Máté János hétszeres, Kocsis István hússzoros, Tóth József ötvenhatszoros válogatott lett –, kis híján szenzációt okozott a visszavágón. A torinói találkozó harminchetedik percében a korábban a Vasasban is futballozó Köves Lászlót elbuktatták, Kenneth Burns angol játékvezető tizenegyest ítélt, de a „newcastle-i” hős Máté büntetőjét Roberto Tancredi hárította. A magyar együttes még ettől sem rogyott meg, sőt az Itáliában hibázó Máté szerint „a Juventus az első félidőben még csak-csak kijött a térfeléről, ám a szünet után már nem nagyon”. Ennek ellenére öt perccel a befejezés előtt Causio lövését Rapp Pietro Anastasi elé ütötte, majd a következő támadás végén Fabio Capello átadását megint Anastasi értékesítette (2:0). Dr. Czibulka Mihály, a pécsiek edzője bánatosan mondta: „Minden másként alakul, ha berúgjuk a tizenegyest.”

Ifjabbak kedvéért rögzítem, az a Juventus nem volt gyengébb a mostaninál: 1966-os és 1970-es vb-döntősökkel, 1968-as Európa-bajnokokkal, 1982-es világbajnokkal, tizenkettőből tizenegy játékosa révén (kivétel a tizenegyesölő Tancredi) 249 olasz és 33 német válogatottsággal állt ki. A nemzetközi kupasorozat végén döntőt vívott, és 2:2-vel, illetve 1:1-gyel, azaz a Leeds idegenben elért több góljával vesztett angol vetélytársával szemben.

Ám a döcögő buszos Pécs, amelyet a vidék legjobbjaként jegyeztek hetvenben – mostanában ezért a címért a paksi, a kisvárdai és a felcsúti kompánia küzd a fehérvárival –, csaknem kiejtette a zebracsíkos együttest, akár a címvédő Newcastle Unitedet...