Fegyverünk, a feledés

Az utóbbi időben egyfajta rezervátumban érezhetjük magunkat, ahol ádáz háború folyik. De folyamatosan harcban álló csapataink végül mindig túljárnak az ellenség eszén, a sikeres partraszállás, majd a farkasveremben zajló ádáz küzdelem után világraszóló győzelmet aratunk. Az ellenség mindig ugyanaz: Brüsszel. Ez a nyilvánvalóan Soros György által irányított társaság folyamatosan támad minket, pedig mi csak nemzeti szuverenitásunkat védjük, és persze a „magyar embereket”. Megóvjuk magunkat a média megzabolázásával, a hatalmi ágak szétválasztásának megszüntetésével, a példátlan mértékű korrupcióval. Mert „mi” ezt akarjuk. Csak ellenségeink terjesztik: legalábbis ellentmondásos, hogy legnagyobb ellenségnek azt az Uniót kiáltjuk ki, amelynek feltételrendszerét elfogadtuk a 2004-es csatlakozásunkkor.

Csapataink a mostani uniós csúcstalálkozón ismét fényes győzelmet arattak. Nem is volt kérdés a diadal ilyen hadvezér mellett. Ne feledjük, már júliusban lemostuk Európát a jogállamiság kérdésében. Akkor hadvezérünk azt a javaslatot tette le az uniós állam- és kormányfőknek, csak akkor vonhassanak el pénzt egy tagországtól a jogállamisági normák megsértése miatt, ha a tagországok egyhangúan döntenek erről. Hogy ebből semmi sem lett? Sebaj, akkor is győztünk, mert a jogállamiságról szóló részt elnapolták, és úgy látszott, lekerült a napirendről.

Csakhogy a kérdés mégsem merült feledésbe a „holland fickó” által vezetett takarékos négyek miatt, így októberben a német soros elnökség megállapodott az Európai Parlamenttel abban, hogy az uniós kifizetéseket a jogállamisági normákhoz kötik. Hadat üzentek nekünk! Mi azonban méltó választ adtunk, lengyel barátainkkal atombombát készültünk ledobni a közösségre a koronavírus-járvány gazdasági hatásait enyhíteni hivatott helyreállítási alap és a következő hétéves költségvetés belengetett megvétózásával.

Amikor lengyel harcostársunk két hete Budapesten járt, hadvezérünkkel ki is dolgozták a megsemmisítő győzelem stratégiáját. Eszerint az állam- és kormányfők a helyreállítási alapról és a hétéves büdzséről a jogállamiság kritériuma nélkül döntsenek. A Tanácsnak ezután újabb szavazást kell tartania arról, helyénvaló-e, hogy összekapcsolják a kifizetéseket a jogállamisági követelményekkel. Ha a testület erre igennel szavaz, akkor tárgyalásokat kell kezdeni az uniós alapszerződés módosításáról.

Ez volt tehát a javaslat. Miután kormányunk illetékesei egyöntetűen győzelmet kiáltottak a mostani EU-s megállapodás után, lázasan vizsgáltuk, hogy a magyar-lengyel javaslatból mi mindent vettek át a mostani csúcson. Egyik passzusra sem sikerült rábukkanni. És a fent említett júliusi előterjesztés sem köszönt vissza. Nem baj, így is győztünk, hiszen várhatóan 2022-ig felfüggesztik a jogállamiság kérdését. Hogy akkor visszamenőlegesen is szankcionálhatják annak megsértését? Ki emlékszik majd másfél év múlva arra, most miről állítottuk azt, hogy győztünk. Hiszen már az is feledésbe merül, mit terjesztettünk elő két hete. S addig lesz idő felkészülni az újabb partraszállásra.